Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Rácz Tibor Ákos: Középkor
KÖZÉPKOR 10. század - 13. század A kora Árpád-kori visegrádi várispánság területén a 12-13. század fordulója körül szervezték ispánsággá az egybefüggő uradalmakat képező Pilist és Nagy-szigetet (Csepel-szigetet). A megye nyugati maradvány területein alakult ki Esztergom megye, míg a keleti területeken jött létre az 1255-ben oklevelesen is adatolt Pest megye. A megye a nevét Pest városáról kapta, amelyet muszlim kereskedők, szlávok, illetve a 13. századtól német telepesek is laktak. Pest és Pilis megyék életében meghatározó szerepet játszott Pest, Buda, Óbuda és Visegrád közelsége. A városi kultúra és az itteni életvitel hatással volt a környező falusias településekre. A városi piac az áruk felvevőhelyét és a mindennapi kapcsolatok ápolásának helyszínét jelentette. A városok létszámát folyamatosan töltötte fel a falusi lakosság, ugyanakkor a polgárok birtokokat, szőlőket szereztek vidéken. Pest megye területét a középkorban falvak sokasága hálózta be. A mindennapi élet színterét, a munka és élelemtermelés kereteit a települések és a gazdasági művelés alá vont földterületek jelentették. Az egykori települési viszonyokról a régészeti topográfiai kutatások, a különböző módszerekkel elvégzett lelőhely felderítések, illetve a megelőző régészeti feltárások alapján alkothatunk képet. A településhálózat és az egyes települések szerkezete is gyökeresen különbözött a maitól, és ezek folyamatos átalakulás alatt álltak. Az Árpádkori demográfiai növekedést jól illusztrálja az egykori megtelepedést jelző felszíni leletek, kerámiatöredékek növekvő intenzitása. Az Árpád-kor első harmadában ritkás, egyenetlenül szórt településnyomokat lehetett kimutatni. Az írott források hiányában, pusztán régészeti eszközökkel igen nehéz lehatárolni az egykori települések kiterjedését. Falvakról, a szó mai értelmében még nem beszélhetünk, inkább csak házcsoportokról, melyek a 13. századtól kezdődően mutattak koncentráltabb és szabályosabb struktúrát, a telkek és az utcák nyomaival. A házakhoz gazdasági funkciójú létesítmények, vermek, kutak, a jószágot összetartó karámok csatlakoztak. A települési egységek központjában gyakran találunk elpusztult középkori templomokat. Ha a leletek és a régészeti jelenségek számát és megoszlását vizsgáljuk, a legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy a templomok felé közeledve vált egyre intenzívebbé a megtelepedés. Miután az egyház felépült, a lakóépítmények igyekeztek a központi építmény közelébe húzódni, a szórványos megtelepedések pedig idővel elsorvadtak. így a templom a falusias települések további fejlődésének gyújtópontjává vált. Falusi templomaink java része őriz középkori részleteket, vagy az eredeti, Árpád-kori előzménye helyén épült újjá. Cegléd környékén, 10 kilométeres sugarú körben 13-15 középkori templomos helyet sikerült azonosítani, egymástól átlagosan 3 kilométer távolságra. Áz 1980-as évektől kezdődően számos falusi plébánia feltárására került sor Pest megyében. A kőben szegény vidékeken az időtálló építőanyag különösen értékesnek számított, ezért az elpusztult templomoknak gyakran csak az alapozási árkait találjuk meg, nagy mennyiségű törmelékkel betöltve. Az alaprajzi elrendezés ebből többnyire megrajzolható, de sokszor különleges és ritka tárgyak is a napvilágra kerülnek, mint például egy 11. század végi, 12. század eleji bronz mellkereszt Inárcson. Dabason a középső Árpád-korra jellemző érmék keltezték a templom legkorábbi építési fázisát, de a pénzek, az ékszerek és az egyéb leletek száma a Zsigmond-kortól növekedett meg, amikor a korai kőtemplomot újraépítették. Bekarcolással díszített fazekak és cserépbogrács / Pots with incised decoration and cauldron 59
