Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre első embere legyen. Az 1956-os forradalom napjaiban a Szentendrén láthatatlan Dezsőfi 1958 végétől a kistérségi nyilvánosságban amatőr helytörténészként és adatközlőként jelenhetett meg újra. A néprajztól a helytörténetig szállította a különböző múltbéli adalékokat,60 ám amikor saját történetével, pontosabban a polgármesterré nem választásával jelentkezett a Szentendre című lapban, a kisvárosban - kistérségi viszonylatban komoly - felfordulást okozott. Dezsőfi nyílt levélben próbált meg - sikertelenül - reagálni az aktuális újrapozícionálási kísérletét kísérő helyi szóbeszédekre. Mint ahogyan azt majd a későbbi szövegeiben is tette, a két világháború közötti kisváros politikai és társasági életét meghatározó Német László plébánost (is) kritizálta a cikkében. Német László ekkoriban idős, beteg ember volt, aki sokak számára még a korai Kádár-korszakban is minden kritika felett álló személynek számított. Dezsőfi annak is szükségét érezte, hogy publikálatlanul maradt nyílt levelében jelezze, hogy „mégsem állott szándék[á]ban egy beteg öreg embert megtámadni”.61 Annak ellenére, hogy - és ezt a levélben újból leszögezte a „kifogásolt rendszer vezetőit vallási türelmetlenség vezérelte”, akik közül Német László volt a legjelentősebb városi vezető. A kéziratban fennmaradt nyílt levél Üzenet néhány elfogult ember számára címmel íródott, és kitűnik belőle az egykori kistérségi konfliktus veleje, valamint Dezsőfi Ferenc aktuális pozíciója: „Tudomásomra jutott, hogy hitbuzgó katholikus körök rossz néven vették [...] cikkemet, melyben bíráltam a város közéletében hosszú évtizedeken át volt visszásságokat. A kritizálok szerint: 1. Nem volt helyes ezekben az időkben az egyházat támadni. 2. Nem azt a bizonyos ’klikket’kellene szidnom, hanem a kommunistákat, elvégre ők az okai, hogy állásomból távoznom kellett. 3. Cikkemnek valószínűleg az az indító oka, hogy hízelegni akarok a kommunistáknak, hogy visszaadják államosított házamat. Mindazoknak, akik a fenti kritikájukkal tiszteltek meg, a következőket üzenem: 1. Annak, hogy hivatali működésem idején az együttműködés köztem és a kommunista párt között megromlott, elsősorban olyan egyének alattomos aknamunkája volt az oka, akik azelőtt odaadó hívei voltak a régi rendszernek és elsősorban annak a bizonyos klikknek. Ezek a felszabadulás után gyorsan átnyergeltek és ily módon akartak érvényesülni. [...] 2. Valótlant állít az, aki azt mondja, hogy egyházat vagy vallást támadok. Sohasem helyeseltem vallási dolgoknak a templomon kívül való firtatását, mert ennek rossz oldalát hosszú éveken át a saját bőrömön éreztem. [...] Ha bosszúálló lettem volna és ezért ütni akartam volna bárkin, ezt megtehettem volna akkor, amikor erre hatalom volt a kezemben. Mindenki, elsősorban a mélyen tisztelt kritikusok, nagyon jól tudja, mennyire nem tettem. [...] Hosszú, 34 évi szolgálatom alatt becsületes munkámért bizony nem sok elismerésben volt részem, sok hálátlanságot tapasztaltam, gyakran azok részéről, akiknek csak jót tettem. [...] 3. Arra az állításra, hogy államosított házam visszaadása érdekében a kommunistáknak’hízelgek’, a következő megjegyzésem van: Már fölöttébb kifejtettem, hogy semmiféle előnyért nem voltam és nem vagyok hajlandó senkinek hízelegni. [...] A város vezetőségének vagy a pártnak képviselői a megmondhatói, hogy én ilyen kérésekkel nem zaklattam őket soha, hogy közreműködésemet a lap, vagy a város baráti körének támogatásáért ily feltételekhez nem kötöttem. Én támogatom mindkettőt, mert azt látom, hogy törekvéseikkel jó és nemes dolgot akarnak véghezvinni. És ha keserű szívvel is távoztam el a városból sokak hálátlansága és igazságtalansága miatt, mégsem tudom megtagadni magamban azt a szeretetet, amit mindenkor éreztem volt kedves otthonom iránt, amely gyerekkorom óta otthonom volt és amelynek szolgálatában hosszú éveken át dolgoztam. A múlt hibáit sem azért hoztam föl, hogy ezt ma már fölöslegesen firtassam, hanem azért, hogy ez a jövőre nézve tanulság legyen és tudják a maiak, hogyan nem szabad vinni a közösség ügyeit. És elég csúf botrányok történtek ebben a városban, elég rossz hírünk volt országszerte ezekért, hogy ezt elsősorban azok lássák be, akik támogatták a múlt káros és elhibázott politikáját.”62 Szentendre történeti emlékezetének fontos fejezete az 1934-1935-ös, úgynevezett polgármesteri botránysorozat. Ennek — kivételes - szerepeltetése és feldolgozottsága a várostörténetben két okkal magyarázható: egyfelől az idegenforgalmi centrummá válás előtti korokban ez volt az első olyan eseménysorozat, ami Szentendrét az országos sajtó 60 Ezén írásainak a kézirata fennmaradt a Ferenczy Múzeum adattárában. FEMÜZ, A 2314-86. 61 FEMÜZ, A 2314—88: Dezsőfi Ferenc: „Üzenet néhány elfogult ember számára”. Kézirat. 62 FEMÜZ, A 2314-88: Dezsőfi Ferenc: „Üzenet néhány elfogult ember számára”. Kézirat. 72
