Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A felejtő és elfeledett város: Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete 40. kép Kabaréelőadás azApolló-mozi helyiségében a hadikórház javára Dezsőfi Ferenc konferálásával, 1930-as évek (FEMÚZ, TD 88.413.1) érdeklődésébe vonta. Rengeteg cikk jelent meg ekkoriban a botránnyal kapcsolatban a budapesti lapokban. A másik ok pedig az volt, hogy az esemény nem merült feledésbe, ugyanis az egyik mellékszereplőből reménybeli főszereplővé a botrány során előlépett egyik helyi tisztviselő négy évtizeddel az események után, 77 évesen nemcsak megírta a vonatkozó emlékeit, de az események meglehetősen terjedelmes korabeli sajtódokumentációját is eladta a múzeumnak, amiből idővel helytörténeti tanulmány született.63 Ennek megfelelően a helytörténeti hagyományba az események Dezsőfi Ferenctől hagyományozott értelmezése került, amely személyes ellenszenvekből és bosszúvágyakból vezette le az egykori botránysorozatot. Az eseményeket Dezsőfi egészen 1916-ig vezette vissza. Ebben az évben az 1911-től főjegyzőként Szentendrén szolgáló Dr. Antolik Arnoldot választatták meg a város polgármesterének Dr. Antóny Béla helyére. A „szerb uralmat” követően kialakuló szokásnak megfelelően a kívülről érkező főjegyzőből polgármesterré választatás ekkor vált évtizedekre rendszerré Szentendrén. Az újonnan megválasztott polgármester helyére került ugyanakkor a vármegye ajánlásával szentendrei főjegyzőnek Dr. Starzsinszky László. A főjegyzői állást Antolik korábban felajánlotta az 1913-tól adóügyi tanácsosként dolgozó — a városba szintén messziről került - Papp Viktornak is, ám az először visszautasította az ajánlatot. Mire meggondolta magát, addigra Antolik már elkötelezte magát a vármegye felé, az ebbe belenyugodni képtelen Pappnak pedig nyugdíjba kellett vonulnia. Amikor aztán Antolik nyugdíjba vonult (48 havi illetményének megfelelő végkielégítéssel s a térségben vezető cég, a Budavidéki Villamosság vezető - mai szóval topmenedzseri - állásába, mely kettő körülmény következtében rögtön a legtöbb adót fizető virilise lett annak a városnak, ahova vagyontalan tisztviselőként került), a helyét már-már automatikusan az ekkorra már hét éve főjegyzősködő Starzsinszky vette át. Starzsinszkyt eleinte a nagyközségiek utódai és legfőképp a már említett Német László, a korszak megkerülhetetlen szentendrei katolikus plébánosa - városi képviselő, a közgyűlés hosszú évekig már-már örökös pénzügyi bizottsági elnöke - is támogatta. Plébánosként Német elődjének, Kada Mihálynak az ügyét folytatta, már ami a városi politikát illette, ám Kadánál sokkal nagyobb hatékonysággal. Kada plébános volt a 20. század elején hangosan tevékenykedő szentendrei úgynevezett Nagyközségi Párt vezére. A párt a „szerb uralom” végének jellegzetes helyi politikai alakulatának számított azzal az egyszerű programmal, hogy Szentendre városi rang helyett nagyközségként létezzen, szabaduljon meg a városi státusszal együtt járó, drága fenntartású intézményektől és hivataloktól. Ez a program még az 1930-as évek elején is fel-felbukkant a nem túl népes szentendrei politizáló publikum irataiban, illetve kiadványaiban. Német László is olyan alakja volt a várostörténetnek, akinek az életéről, közéleti szerepéről — a semmitmondó ünneplésen túl - a hagyományos helytörténetírás semmit sem tudatott.64 Visszatérve a polgármesteri botrányra: miután ismeretlen okokból a független polgárok vezére, Német László, valamint bérmafiának apja, Starzsinszky polgármester között megromlott a viszony, Papp Viktor egy erős támogatóra lelt régi harcának sikeres megvívásához. A nagyközségi utódpárt programjával s annak vezetőjével megtámogatva 63 G. Sin 1979b. 64 Ha csak a két világháború közötti korszakot tekintjük, hasonlóan fontos feladat — a helytörténet számára teljességgel ismeretlen — a városba szintén kívülről érkezett, kortárs Péchy Henrik életének és működésének feltárása. És még sokaké. Róluk, ahogyan a korszak más szereplőiről az úgynevezett Szentendrei arcképcsarnok című műkedvelő helytörténeti kiadvány (Pethőné et al. (szerk.) 2000; Pethőné et al. (szerk.) 2006) keveset közöl. 73
