Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre szág közgyűjteményei nagyban készültek a jólétinek tűnő rendszer 30. születésnapjára (1975. április 4. megünneplésére), Szentendre elmúlt harminc évéről is született egy a korszak kritikátlanul pozitív szemléletét tükröző „történeti” írás. Az ennek kapcsán írt, alább ismertetendő vélemény tulajdonképpen arról szól, hogy az elhallgatásnak is voltak bizonyos korlátái. A véleményező elsősorban azt kifogásolta a benyújtott pályaművön, hogy az nem hangsúlyozta ki eléggé a nulladik év, illetve az azt közvetlenül megelőző időszak szörnyűségeit, amelyek — és csakis azok — fényében lehetett volna igazából értékelni azt a fejlődést, amit a város 1945-től 1975-ig megtett. „Szentendre felszabadulásának közvetlen előzményei bekezdést hiányosnak tartom mert véleményem szerint ott kellene leírni ezt a kérdést, hogy a két világháború között Szentendre város volt az, ahol az első nyilaskeresztes párti hazaáruló parlamenti képviselő kerülhetett be az országgyűlésbe. Ennek a hazaárulónak a neve mint társadalmi fertő, nincs feltüntetve. Ugyanakkor ma is minden régi szentendrei lakos tudja és mutogatja, hogy melyik volt Csia Sándor nyilaskeresztes képviselő háza-lakása. [...] A város szemléletében a múltra vetítve, többféle fertőző szellem érvényesült. Elsősorban az egyházi befolyás, másodsorban mint soknemzetiségű város, harmadik Vitéz Endre László alispán és ezt követően Csia Sándor a már említett nyilaskeresztes propaganda, negyedszer Szentendre városa és járása főképpen iparban szegény és inkább gyümölcs-kert gazdasági részleg, mely területen az életszínvonal a két világháború között igen alacsony volt. Ötödik, mint Dunakanyari rész, ahol sok kommunista és szociáldemokrata turista vonult keresztül, akik a környéket befolyásolták. Hatodik, az öt pont összesítése adja azt, hogy a város vér nélkül került a felszabadító Vörös Hadsereg birtokába és ezt a cselekményt a város belső lakossága tudta létrehozni, megmentve üzemeit és hídjait és az átmenet így zökkenőmentesen haladt tovább és kezdte meg felszabadult új életét.”27 Ez a fenti vélemény forrássá lett a már tárgyalt, jubileumi felszabadulási kötetben. Igaz annak szerzője, Sin Edit némileg változtatott az eredeti szövegen, kijavítva nemcsak annak indulatos elütéseit, hanem némileg tompítva eredeti mondanivalóját, így „idézve” belőle: „[...] a két világháború között Szentendre város volt az, ahonnan az egyik első nyilaskeresztes képviselő, Csia Sándor bekerülhetett az országgyűlésbe [,..].”28 Látható, hogy a két szöveg erősen eltér egymástól, a kanonizált citátum jóval szelídebbre sikeredett, mint az eredeti. Igaz, mintegy azt kiegészítendő, jubileumi kötetünk további korabeli visszaemlékezésből idézett, köztük Pogány Kálmán kommunista művészettörténész 1965-ös újságcikkéből, valamint Dezsői! Ferenc már ismertetett felszabadulási emlékeiből. Mindennek a kulcsa Dezsőfi egy másik visszaemlékezésében található, amelyben még egyszer összefoglalta a (meg-) személyesített tudnivalókat, esetünkben az 1918-as őszirózsás forradalomra, valamint az 1919-es kommünre vonatkozóan: „Mondjuk, a ’919. márciusi eseményeknél [...] voltak letartóztatások, de ez sem volt komoly dolog, mert Szentendre olyan volt, mint egy régi kisváros, falu, ott mindenki ismert mindenkit. Az a kommunista annak a nem kommunistának barátja, sógora volt, szóval megértették egymást.”29 J7. kép Dezsőfi Ferencfiatalkori arcképe, 1910-es évek (FEMÚZ, FÜ036) 27 Az idézet betű- és szöveghű, jelzendő a vélemény szerzőjének indulatait. FEMÜZ, A 980-75: Balla Miklós: Vélemény dr. Medveczki Imre elvtárs által készített város történeti leíráshoz, 1974. december. 28 G. Sin 1975:15. 29 FEMÚZ, A 887-74: Dezsőfi Ferenc visszaemlékezései 1918—1919-re, 1974. február. 66
