Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A felejtő és elfeledett város: Dezsőfi Ferenc emléke és emlékezete Ha a szövegben 1919-et 1944-re cseréljük, a kommunistákat pedig nyilasokra, akkor megkapjuk a megfejtést. Am amíg az 1919-es kommünt követően a helybéli „elkövetőket” nem csak megnevezték, de el is ítélték, és az áldozatok kultuszát 1944-ig rituálisan ápolták, addig az 1944-es esztendő történéseinek sem a negatív helyi hősei, sem áldozatai emléke és emlékezete nem vált a helytörténeti narratíva részévé. Ebben pedig a Dezsőfi-féle, de nemcsak rá jellemző kedélyes, elhallgatással színezett mellébeszélés roppant fontos szerepet játszott. A falusias kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenkit, ahol mindenkinek megvolt a maga kommunistája és/vagy nyilasa, az egykori főszereplő szerint nem volt szükség konkrét események, történetek elmesélésére konkrét szereplőkkel. Pedig Dezsőfi jól ismerte azokat, akárcsak az 1948 után elhallgatni kívánt, „lelki sérülésektől” terhes korszak összes eseményét és azok hőseit. És nem csupán mint egykori, folyamatosan szolgálatban lévő főjegyző, hanem úgy is mint a Szentendrei Igazoló Bizottság üléseit rendre végigülő, azokat kínosabb esetekben moderáló polgármester. Olyan történetek birtokosa, ismerője volt, amelyek a „lelkiek” mellett végzetes fizikai sérülésekkel jártak együtt. Dezsőfi az 1946. április 2-án megalakult Szentendrei Igazoló Bizottság üléseit mint behívott, jogi szakképesítésű tag ülte végig. A bizottság tagjai a pártok helyi képviselői — eredetileg Balogh László (Magyar Kommunista Párt), Pistyur János (Szociáldemokrata Párt), Kerekes János (Kisgazda Párt), Markó Sándor (Parasztpárt), Krachler Antal (Polgári Demokrata Párt), illetve a szakszervezetek nevében Mrázik Dezső - voltak, Dr. Berecz Árpád és Dezsőfi Ferenc behívott tagokkal, valamint Fogarasi Katalin jegyzőkönyvvezetővel kiegészülve. Egykori nyilas rendőrségi alkalmazottak, vendéglősök, boltosok, egy hajóskapitány, vasutasok és gyári alkalmazottak ügyei és cselekedetei mellett a bizottság Dezsőfi egykori főnökének, Pethő Jánosnak az igazolását is tárgyalta. Esetében az Igazoló Bizottság 1946. április 10-i határozatával „állás és nyugdíjvesztést” mondott ki azzal, hogy „családtagjait megillető nyugdíjigény méltányosságból továbbra is fennmarad”. Az enyhe ítélet indoklásául pedig azt hozták fel, hogy Zomborból, ahova 1944-ben a német megszállást követően polgármesternek irányították „ugyan városi értékeket vitt nyugatra, de próbálta azokat hazahozni, ráadásul kiskorú fia rászorul a nyugdíjigényre.”30 A városka egykori nyilasainak igazolási eljárásából - és hangsúlyozzuk, ezeken az üléseken Dezsőfi rendre részt vett — kiderült, hogy a nyilasok 1944. október 15-e előtt is rendszeresen felbukkantak Szentendre nyilvános helyein. Dezsőfi szerint a Fő téri Huzsvik vendéglőben gyakran megfordult a „közismert nyilas társaság”, több tanú és igazolás alá vett személy egybehangzó tanúsága szerint a Szauter és Thaller féle vendéglőkben rendszeresen úgynevezett „nyilas halvacsorákat” rendeztek, amelyeket a rendőrök egymás között csak „nyilas vacsoráknak” hívtak. Egyszer még Pethő János polgármester is részt vett az egyik ilyen eseményen. Az állandó vendégek között volt Szálasi Ferenc legnagyobb helyi rajongója és propagandistája, a közismerten nemzetiszocialista ideológus Péchy Henrik,31 felesége Rónay Kinga, aki művészként a Szentendrei Festők Társaságának tagja volt, Péchy orvoskollégája s hivatali utódja a feleségével és a lányával, egy aktív főtiszt felesége, egy hajóskapitány és annak aktív nyilas felesége, valamint egy neves helyi kereskedő és városi nyilas képviselő, aki az 1938-as képviselőtestületi választáson a városi nyilas listát is vezette.32 A vaskos igazolási iratanyagból kitűnik, hogy a látványos szentendrei nyilas mozgalomban fontos szerepet játszottak a nők, a feleségek. És nem kizárólag a pártpolitizálástól eltiltott katonatisztek feleségei. A felelősségre vont szentendrei vendéglős és kereskedő az 1939-ben megválasztott nyilas képviselővel, Csia Sándorral együtt menekültek nyugatra, a vendéglős Csia autóján, míg a kereskedő Csia feleségének az autóján.33 Az iratanyagból a helyi nyilas társasági élet képei mellett a párttagság rekrutálódása is kirajzolódik. A már 1944 októbere előtt is igen aktív szentendrei nyilas társaság meglehetősen vegyes társadalmi státuszú emberekből tevődött össze. A tárgyalások során olyan életképeket is felidéztek, amelyek a gettósított, majd deportált szentendrei zsidók ingóságainak szétosztásáról, széthurcolásáról szóltak. Az Igazoló Bizottság egyik ülésén egy rendőrőrmester az igazolás alá vont egykori főnökére — 1946-ban — így panaszkodott: „[...] velem durva volt, - mikor egy ízben a fiam részére a zsidó holmiból egy kabátot kértem. - Egész egyszerűen kidobott a szobájából e szavakkal: »mars ki!«”34 A fenti panasz 1946 április közepén hangzott el, amelyben a rendőrőrmester az Auschwitzba deportált, és ott kevés kivétellel elpusztított szentendrei zsidók ingóságainak „megszerzését” természetesnek tartotta, és még másfél évvel az 30 PML, XVII.413.b, 1946. április 10., dr. Pethő János volt polgármester ügye. 31 Péchy Henrikről mint tudós orvosról, mecénásról és feltaláló polihisztorról emlékezik meg a Szentendrei arcképcsarnok című kötet. A szerkesztők számára harcos nyilassága, nemzetiszocialista elméleti munkássága említésre sem volt méltó (Pethőné Németh et al. (szerk.) 2006: 115-116). Péchy Henrik is a korszak olyan kulcsfigurájának számított, aki nélkül nem lehet megérteni a kisváros elitjének az 1930-as évek végétől kezdődő „példás” nyilasságát. Különböző levéltárakban népbírósági és politikai rendőrségi iratok várnak még arra, hogy valaki végre le- és megírja ezt a sajátságosán kisvárosi (szentendrei) történetet. 32 PML, XVII.413.d, 1948. február 20. A konkrét nevek felsorolásától jelen tanulmányban eltekintünk, mivel a téma részletes kutatást érdemel. 33 PML, XVII.413.d, 1948. február 20. 34 PML, XVII.413.b, 1946. április 26., dr. Alagi Antal volt rendőrségi fogalmazó ügye. 67
