Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre hogy a nyilasok mint nyilasok említődnek a visszaemlékezésben, nevük, arcuk, sorsuk 1974-ben nem lehetett. Dezsőfi emlékezete szerint ezek a névtelen, arctalan és sorstalan nyilasok „hordták el innen a zsidókat”. Azonban Szentendréről, ahogyan a vidéki Magyarország más városaiból is a zsidókat már hónapokkal a nyilas puccs előtt elvitték. És nem a nyilasok. Már 1944. július elején megtörtént a szentendrei és a Szentendre környéki zsidóság deportálása. Akkoriban, amikor Dezsőfi Ferenc volt a város főjegyzője. Dezsőfi nem csak 1944 nyarán - azaz hónapokkal a német megszállást, 1944. március 19-ét követően - hanem 1944. október 15-től a város szovjet megszállásáig folyamatosan szentendrei jegyző, majd főjegyző volt. Ebben a tisztségében - mint a város rangidős tisztviselője — adta át a nyilasok által kinevezett polgármester elmenekülését követően a várost a szovjet csapatoknak. Erről egy másik évfordulós visszaemlékezés szerzője így írt: „A városházáról egyetlen úriember lógott meg a fölszabadító hadsereg közeledésének hírére, Pintér [Béla], nyilas polgármester, itthagyva az állítólag gondjaira bízott város lakosságát. [...] A város közigazgatása tehát vezető nélkül maradt, a polgármester megszökésével, de Dr. Dezsőfi Ferenc — akkori városi főjegyző - az ittmaradt hivatalnoki kar rangidőse azonnal és kellően bölcsen intézkedett. Dezsőfi ugyanis fiatal kora óta a város tisztviselője volt, végigjárta a hivatali szamárlétra minden fokát, kezdte mint írnok, adótiszt, tanácsnok, főjegyző, de polgármesterré csak a mi társadalmunkban lehetett, addig nem, hiszen egyidejűleg a városi kézbesítő hivatali altiszt volt az apja, s hogyan lehetett volna a város vezetője egy hivatalszolga gyereke, abban a városban, ahol apját nagyon is jól ismerték. Dezsőfi még aznap, [1944.] december 24-én délutánra rögtönzött értekezletre hívta egybe a városi polgármesteri szobába a személy szerint kiválogatottakat, a megbízható állami hivatali főnököket, néhány hivatalbélit és Szabó József, Pistyur János, Zsufa János személyében néhány munkásvezetőt, nyilvántartott kommunistát, kommunista barátot. Közölte velük a helyzetet, megbeszélték a város átadásának legbékésebb módját [...]. A létrehozott bizottságnak a városvezetőn és munkásvezetőkön kívül tagja volt mindhárom vallásfelekezetünk papja [...]. És szívem mélyén büszke vagyok, hogy ennek a rögtönzött értekezletnek, mint meghívott vendégnek én is, az akkori szentendrei adóhivatal tisztviselője részese lehettem, büszke vagyok erre mind a mai napig.”22 Horváth Levente egykori városi adóügyi hivatalnok visszaemlékezéséből számunkra az a fontos momentum, hogy a nyilasok által kinevezett polgármester elmenekültével a városi jogfolytonosságot az a Dezsőfi Ferenc főjegyző testesítette meg, aki ebben a tisztségében mind a 1944. március 19-i német megszállást, mind pedig az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően folyamatosan a tisztségében maradt. Ugyanez derül ki egy másik évfordulós visszaemlékezésből is, amelynek akkori - 1974-es - belügyminisztériumi nyugdíjas szerzője némileg másként emlékezett a felszabadulásra, illetve a város átadásának előtörténetére: „[...] mikor megtudtuk, hogy a fent nevezett urak megszöktek, visszamentünk a szolgálati helyünkre. Ekkor egy telefonüzenetet kaptunk Pomázról a szovjet csapatoktól, hogy van-e ellenállás Szentendrén. Mi lehívattuk — miután a telefon a tűzoltóságra jött - dr. Dezsőfi Ferenc akkori főjegyzőt, ő beszélt a szovjet csapatokkal, hogy ezt 26-a déli órára adjuk meg neki [,..].”23 Tény tehát, hogy az 1945 és 1948 között regnáló polgármester 1944. december 24-ig (más adat szerint december 26-ig) - visszaemlékező társai szavaival élve - folyamatosan a város jegyzője maradt, hogy azután a szovjet csapatok 22 FEMÜZ, A 849-74: Horváth Levente 69 éves pénzügyi előadó visszaemlékezése Szentendre város felszabadulására, 1974. február 14-én. (Kiemelés tőlem - K. T.) 23 FEMÜZ, A 983-75: Bánhegyi (Básics) János BM nyugdíjas visszaemlékezése, 1974. december 12. 64 36. kép A tisztviselő Dezsőfi Ferenc, 1920-as évek (FEMÚZ, F2010.1.016)
