Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre a deklarációknál. Antolik 1922 elején a polgármesteri jelentésként előadott nevezetes városfejlesztési célkitűzései végén - a szanatórium, kultúrház, mezőgazdasági szakiskola, szálloda, fürdő és egyebek mellett - említette a valamikor megépítendő múzeumot is. 1926-ban, amikor a közgyűlés Starzsinszky polgármester előterjesztésében a művésztelep felállítását tárgyalta „a város fejlődésének érdekében”, a pozitív véghatározat indoklásában szintén előfordult egy majdani múzeum, mondván kettős lesz a város haszna a művészteleppel. „Az itt elkészítendő tájképek útján ismertté válik a város, és a leendő múzeumot és levéltárat is lehet imigyen gyarapítani.”72 A ránkmaradt városi iratanyag alapján úgy vélhetnénk, hogy 1930-ban Antolik és utódja múzeumalapítási tervei végre megvalósultak. Szentendre város közgyűlése ugyanis 1930. március 7-én városi múzeumigazgatót választott a római koros régész, Nagy Lajos (1897-1946) egyetemi magántanár személyében, helyetteséül pedig a helyi művésztelep létesítését jóváhagyó 1926-os közgyűlésen nyugdíjba vonult tisztiorvost, Péchy Henriket (1875-195?) nevezték ki, hozzátéve a határozatban, hogy ,,[e]zen állások tiszteletbeliek és így a vágyott teendőkért a város részéről semmiféle díjazás nem jár.”72 73 Péchy Henriknek, Horthy Miklós egykori törzsorvosának és a Szentendrére kiköltözött egykori főtisztek jellegzetes képviselőjének a személyében megvalósulni látszott a szentendrei művésztelep és a városi múzeum közötti szoros kapcsolat, lévén Péchy felesége az a Rónay Kinga (1880 k.-195?) festőművész volt, aki mint a Szentendrei Festők Társaságának kültagja rendszeresen kiállított a szentendrei festőkkel mind helyben, mind pedig Budapesten.74 Még ugyanabban az évben, 1930. augusztus 29-én a közgyűlés úgy határozott, hogy „a város tulajdonát képező már meglévő múzeumot tovább fejleszteni óhajtja”, amiért is az 1931-es költségvetésben száz pengőt irányoztak elő.75 A továbbiakban a város saját „múzeumát” a költségvetéséből nem támogatta. Az 1931-es tétel pénzbeli helyiértékét segíti elképzelni az néhány évvel későbbi vármegyei határozat, amelynek értelmében 1938-ban a Pomáz és környéke Műemlékvédő Egyesületnek az alispán, Endre László javaslatára ötszáz pengő segélyt állapítottak meg.76 Az 1930-ban már „meglévőnek” nevezett múzeum a szűk és bezárkózó városvezetés kezdeményezése volt; a fennmaradt iratok szerint annak törzsanyagát a római kori ásatások során előkerült emlékek tették ki. Ugyanezen iratok 30. kép A szentendrei Fő tér látványa a Blagovestenszka-templommal egy Péchyné Rónay Kynga által festett képeslapon, 1927 (FEMÚZ,TD 82.24.74) tanúsága szerint „a múzeum” a városháza épületében létezett, ám a jelek szerint nem igazán működött. Reprezentatív célú, a váci polgárok által létrehozott városi múzeumnál mind gyűjteményét, mind „misszióját” tekintve szűkebb, zártabb muzeális intézmény volt a szentendrei. Működéséről a források alapján semmit sem tudhatunk, kizárólag létezésének ténye ismert. Azonban, hogy Szentendrén - az idézett hivatalos direktívák és deklarációk dacára sem - működött igazi múzeum, az az aktuális városvezetés és várospolitika iránt pozitívan elfogult Szentendre és Pilishegyvidék lap egyik, 1941-es írásából is kiderülhet. A Szentendre nagy város akar lenni című hosszú cikk szerzője azt proponálta, hogy „a nemzetköziség felé hajló” Budapest peremvárosa szellemiségében is képezzen ellensúlyt annak érdekében, hogy 72 PML, V.371,1926. május 6., 34. tárgy. 73 PML, V.371,1930. március 7., 41. tárgy. 74 Pethőné et al. (szerk.) 2006:115-116,126. 75 PML, V.371,142/930,1930. augusztus 29. 76 Pest-Pi/is-So/t-Kiskun Vármegye hivatalos lapja, 1938. november 30., XXXVI. évfolyam, 48. szám, 579—580. 52
