Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Szentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros „[...] mindenben a nemzeti lelket őrizze és hangsúlyozza. Keresse a múltat, a saját és nemzete történelmével. Szentendrének ebből a szempontból mindenekelőtt egy szép és a város méltóságához megfelelő múzeumra van szüksége.”77 A római mintára sétányokat és parkokat, valamint a Berlin melletti Potsdamhoz hasonló funkciójú, a fővárost egyszerre ellensúlyozó és tehermentesítő kisvárost vizionáló cikkből számunkra nem elsősorban a vízió az érdekes, hanem az a szerzői elszólás, amely szerint 1941-ben Szentendrén nem működött „a város méltóságához megfelelő múzeum”. A második világháborút követően, a koalíciós években az új polgármester - a városházán régi kádernek számító - Dezsőfi Ferenc is felfedezte az idegenforgalmat, valamint a városi múzeumot, mint fontos, a város fejlődését és gazdagodását elősegítő, annak presztízsét növelő intézményt. Idegenforgalomra, illetve múzeumra azért volt szüksége Szentendrének, mert Dezsőfi szerint a városra jellemző szegénységből kivezethettek: „Szegény város Szentendre. De szerencséjére a háborútól mit sem szenvedett. Mégis van hároméves terve, mert pótolni akarja mindazt, amit a múlt rendszere elmulasztott. Nemcsak az emlékek, de a haladó szellem városa akar lenni, szorgalmas, jómódú polgárokkal. Erről beszél a Jövendő munkatársának Dezsőfi Ferenc dr., a város népszerű polgármestere: »A múlt rendszer úgyszólván semmit nem épített, csak hatalmas kaszárnyákat. [...] Városunkat az Isten is arra teremtette, hogy idegenforgalmi központ legyen. A patinás város és a pompás hegyvidék a Dunával, a látogatók tízezreit kell, hogy ide vonzza. Ehhez persze tiszta, rendezett város, szállók, jó vendéglők és kultúra kell.« Továbbá a kultuszkormányzat felépíti és megnyitja az első népsport főiskolát. »A sportoló fiatalok százai élnek majd itt. Pest vármegye Szabadművelési Tanácsa a rendelkezésre bocsátott épületben népfőiskolát szervez [...]. Ujjáteremtjük az egykori híres szőlőtermelésünket is. [...] Emellett fejlesztjük híres egrestermelésünket. [...] Nem feledkezünk meg a történelmi Szentendréről sem. Nagyszerű kelta és római leleteink felhasználásával felállítjuk a városi múzeumot.« [...] »ígérem - fejezte be szavait Dezsőfi dr. polgármester - hogy az emlékek városát a demokratikus Magyarország egyik legvirágzóbb turisztikai, üdülő- és sportvárosává fejlesztjük.«”78 Hangsúlyoznunk kell, hogy Dezsőfi - a sportközpont kivételével - csupa olyan dolgot említett, amit az általa kárhoztatott elődök többsége már évtizedekkel korábban szorgalmazott. 1947-ben újra felfedezte például Antolik Arnold 1922-es programját, kiegészítve Starzsinszky László későbbi kulturális városfejlesztési elképzeléseivel. Mindez semmi egyébbel nem magyarázható, mint azzal, hogy az elődök programja nem vált valósággá. Éppen egy évtizeddel azután, hogy a fentiekben idézett, elfogult 1941-es cikkíró „a város méltóságához megfelelő múzeum” létét hiányolta, a szintén nem túl vidám 1951-es esztendőben jött létre Szentendre első múzeuma, a Ferenczy Károly Múzeum. Az intézményt eredetileg az 1930-as és 1940-es években a városban ásatásokat folytató, 1930-ban igazgatónak kinevezett Nagy Lajos régészről szerették volna elnevezni, de a létrehozó és felügyelő Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának helyi kötődésekkel is rendelkező korabeli igazgatóhelyettese - éppen a város festői múltja miatt - végül Ferenczy Károly (1862—1917) nevének felvétele mellett döntött. Mielőtt a városból a nagypolitika múzeumvárost csinált, az újonnan létrejött helyi múzeum kiállítás-politikája alapvetően a hasonló vidéki (kis-)városi múzeumokéhoz volt hasonlatos. Szentendre és környéke régészeti emlékei a mai kőtár darabjaival kiegészülve alkották a korabeli tárlatok törzsanyagát, és ehhez járultak még a néprajzi és a kora középkorral lezáruló helytörténeti kiállítások, illetve a múzeumi központ vándorkiállításai. Természetesen a korszakra jellemző évfordulós (tanácsköztársasági, felszabadulási, üzemtörténeti és ezekhez hasonló) kiállítások egészítették ki a múzeum eredetileg főként régészeti és néprajzi 31. kép Szabó Károly szentendrei szőlőtermelő aranyérme az Országos Szőlő- és Borgazgasági Kiállításon, 1922 (FEMÚZ, TD 80.1.1) 77 Dr. Kerékgyártó Imre: Szentendre nagy város akar lenni. Szentendre és Pilishegyvidék, 1941. június 11., 1.16. 78 Örvös János: Rab Rábi városa. Jövendő, 1947. szeptember 18. 53
