Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
Függelék
D. Szentendrei belvárosi háztörténetek A következőkben a Ferenczy Múzeum tulajdonában lévő, muzeális szerepet betöltő, belvárosi házak vázlatos történetét és tulajdonosait igyekeztünk a levéltári források, telekkönyvek és térképek segítségével rekonstruálni. Egyes házak esetében különösen az önállóan is vizsgált, úgynevezett „kereskedőház” boltjainál jól megfigyelhetőek a Függelék korábbi részében, a nemzetiségi és felekezeti változások kapcsán bemutatott tendenciák. Összeállította: Majorossy Judit - Szabó Magdolna - Tyekvicska Árpád I. 1. A Ferenczy Múzeum, az egykori Pajor-kúria (Kossuth Lajos utca 5.) A Ferenczy Múzeum központi épületének telke az 1787- es összeírásban „dominus Marc Lovcsanszky“ tulajdonaként szerepel, és megemlítik, hogy a telek részben üres telek (allodium), részben fogadó (popina) volt. Az 1783-ban nemességet szerzett görög bevándorló család feje, György a Temes vármegyei Sustrán volt földbirtokos (1781-ben vásárolt földjével), ám feleségével, a valószínűleg szerb származású Nicola Máriával alapvetően Szentendrén éltek, ahol a család valószínűleg valamikor a század közepén telepedhetett le. A Kossuth Lajos utcai ház mellett a Görög utcában volt még két ingatlanuk. Az említett fiúgyermekük, Márk még 1798 előtt meghalt, mert az anya szerb nyelvű végrendeletében mindenét lányára, Ilonára hagyta. Az 1808-ban felvett telekkönyv a 860 négyszögöles telek tulajdonosaként már Ilona férjét, a református Pajor Casparust (Gáspárt) nevezi meg. Tőle 1846-ban gyermekei, Antonius (Antal), Titus (Titusz), Camelius (Kamill), Emil (Emilia) és Livi (Livia) örökölték meg az ingatlant. A 19. század közepén a telek (amely ekkor már csak 300 négyszögölesként szerepel a forrásokban) továbbra is a Pajor család tulajdonában volt, és az egyes családtagok (főként Kamill) számtalan kölcsönt vettek fel a ház terhére. Ezidőtájt Antal már távozott az élők sorából, ugyanakkor a tulajdonosok között találjuk Lívia férjét, Lelovics Gábrielt is. Emilia halálát (1864) követően az ő része is Tituszra szállt, amelyet azután felesége, Ficzek Júlia (másutt Pajor Júlia) örökölt (amelyet egy ideig későbbi, második férjével Bellágh Alajossal együtt birtokolt). 1877-ben Pajor Titusz 3/5 része árverés révén Primayer Jánoshoz került. Kamill részét pedig 1886-ban Gusztáv és Gáspár nevű gyermekei kapták meg. Egy évvel ezt követően a Primayer Jánoshoz került részek adásvétel révén Roth Antal és neje, Kutschéra Terézia kezére kerültek. 1889 tavaszán Crausz (Krausz) Gyula budapesti ügyvéd szintén árverésen jutott hozzá az egyik házrészhez, majd amikor ugyanazon év őszén az ingatlan leégett, az ügyvéd a többi házrészt is lassanként felvásárolta, míg végül 1900-ban a teljes ingatlan tulajdonosa nem lett. Ezt követően, a fennmaradt számlák szerint 1903/1904-ben hatalmas felújításba kezdett. Az újjáépült házat azonban nem sokáig élvezhette, mert 1914-ben már gyermekei (Beatrix, Balázs és Angéla) örökölték az úgynevezett „Pajor-kúriát”. A kiskorú árváktól azután az özvegy, Bethlenfalvy Róza, valamint 341
