Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre

A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban

Miközben a várostervezők (illetve megbízóik) Szentendrét a budapesti agglomeráció többi, hasonló nagyságú települése fölé helyezték és függetlenítették a fővárosi fejlesztési koncepciótól (még magától Budapesttől is), addig az itteni városfejlesztést - különös tekintettel az üdülőövezetekre és az idegenforgalomra - következetesen Leányfalu és Tahi bevonásával tudták csak elképzelni, amit az elkészített koncepcióban következetesen végig is vittek, mondván: „Szentendre, Leányfalu és Tahi üdülőterületei gyakorlatilag összefüggő [...] sávot alkotnak a Duna jobb partján.”77

A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VATI) 1981-es tervezetét Szentendre város tanácsa 1982. március 30-i határozatával fogadta el.78 Ebben az 1982-es anyagban a város lakónépességét az adott évben már 17.998 főben jelölték meg. A tervhez kapcsolódó kisebb-nagyobb helyi rendeletek készítéséről szóló részletes hatósági vitán 1984. június 26-án egy fontos társadalmi lobbicsoport, Szentendre Barátainak Köre képviselője, Dr. Berényi István is szót kapott. Az egyébként a városrendezési terv elkészítésénél szintén meghatározó szerepet játszó Berényi, ekkor a Baráti Kör nevében így nyilatkozott:

„[...] a tervezést alapelvekben helyesen ítélik meg, hogy a település teherbíró képességéből kell kiindulni, ezért kerülni kell a munkaerőt vonzó fejlesztéseket. Ezért a terv a »már meglévő, illetve elhatározott lakóterület, valamint üdülőterület befogadóképessége« alapján számított távlati lakó- és üdülőnépességre épül.”79

Felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezet alapját képező népességszámbecslést, illetve az azt szolgáló - meglehetősen - rugalmas adminisztratív korlátokat sem lehet majd a közeljövőben tartani. Ezt az 1970-es években beköltözöttek fiatal korával, az ebből a 1990-es évek közepéi várható magasabb természetes szaporodással, valamint azzal támasztotta alá, hogy

„a szuburbanizáció valójában csak ezután szélesedik a főváros térségében, ami szinten tartja, sőt növeli a bevándorlást, különösen Szentendre esetében. Ezt erősíti az, hogy kb. 2.800 hétvégi ház 35-40%-a télen is lakható. Az 1980 után épültek fele alkalmas az állandó lakásra és annak a középgenerációnak a tulajdonában van, amely az 1990-es években megy nyugdíjba, tehát belvárosi lakását feladhatja. Az üdülőtulajdonosok 86%-a ugyanis a VIE, VIII. és I. kerület lakója, és állami bérlakásban él.”80 A felszólaló Bertényi mindemellett a betongyárat ekkor már anakronizmusnak, a kocsigyárat pedig kitelepítendőnek nevezte. A Szentendrén az 1970-es évektől egyre erősebben érezhető „szabályozott” piaci viszonyok - és a betelepülő „jelentős társadalmi erők” - éppen az ipar területén írták felül a legradikálisabban a korábbi évtized várostervezési szemléletét. 1970-ben a városrendezési kánon ugyanis még csak a belváros ipari létesítményeit, kisipari eredetű üzemeit kívánta kitelepíteni, illetve részben megszüntetni. Ugyanakkor a későbbiekben, vagyis az 1980-as évek elején már anakronizmusnak tűnő, a 11-es út bevezető szakaszától elkezdődő ipari övezet gyárüzemeit ekkor még modernnek nevezték, és további iparfejlesztést, ipartelepítést is lehetségesnek tartottak a HÉV-től (a Kőzúzó utca mentén) a teherpályaudvar térségében. És ennek megfelelően kalkulálták a város foglalkoztatási struktúráját egészen 2000-ig (2. táblázat).81

Egy évtized alatt Szentendre, a város külső képe, a szentendreiség fogalma azonban a városfejlesztési kánonban is alapvetően átalakult. Az ipari jelleg visszaszorult, illetve maga az úgynevezett ipari övezet leépítendőnek és/vagy kitelepítendőnek minősült. A fentebb idézett „legyen a mi iparunk az idegenforgalom” jelszó ennyiben ténylegesen valósággá vált.

77 VÁTI1981:1.1/5.

78 5/1982/III.30./Th. sz. határozat.

79 Berényi 1986: 5-6.

80 Berényi István adatai szerint az 1980-as évek közepén a szentendrei nyaraló tulajdonosok 85%-a alacsony bérű állami lakásokat birtokolt Budapesten, az államilag támogatott, olcsó városi infrastruktúrát véve igénybe. Berényi 1986: 5-6.

81 VATI 1970: 24. A szentendrei iparban foglalkoztatott szentendreiek számának növekedésével ugyanakkor nem számolt a becslés, a helyi ipari munkahelyek számát 35 éven keresztül 3280 főn tartották volna, a különbséget pedig Budapestre ingáztatni tervezték. A szentendrei úgynevezett külső - azaz az 1984-ben jórészt már anakronisztikusnak tartott iparterületen - a termelői munkahelyek számát 1985-re 1620,2000-re 2030 főre becsülték. VÁTI 1970: 24.

27