Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre 2. táblázat: Szentendrefoglalkoztatási struktúrájának kalkulált számai 1970-ben Tényszám 1965 Becsült érték 1985 Becsült érték 2000 Összes dolgozó létszám 7000 9OOO 99OO Ebből iparban foglalkoztatva 3600 4500 5000 Mezőgazdaságban foglalkoztatva 700 600 О 001 Egyéb munkakörben foglalkoztatva 2700 39ОО 4OOO Budapestre ingázik 2IOO 27OO 3ООО Ha azonban visszatekintünk „az ötvenes évek”-et követő időszak hivatalos városképére - ami legjobban a Pest Megyei Hírlap lapjairól rekonstruálható azt láthatjuk, hogy Szentendre ipari jellege már jóval az 1970-es évek előtt másodlagos, harmadlagos jelentőséggel kezdett bírni. A fordulat éve utáni korszak sajtója alapvetően az önmagát a „történelmi”, majd később a „gazdasági szükségszerűségek” szűkös kategóriái között meghatározó állampárt folyamatosan változó általános vonalait illusztrálta. Ám 1956 után, de főként az 1960-as évek elejétől kezdve ugyanezen állampárti sajtó, így az egyetlen számottevő helyi - azaz megyei - lap is, feladta a társadalom átalakításának „forradalmi” propagálását és egyre inkább a „szabályozott” piaci viszonyokat és folyamatokat igyekezett pártosan eladni az olvasóinak. A megyei pártbizottság által felügyelt napilap - a hosszú Kádár-kor egyéb újságjához hasonlóan - inkább volt a különböző, területi, ágazati, szakmai és/vagy hatalmi lobbicsoportok üzenő lapja, mintsem egy diktatúra egyhangú szócsöve. Ennyiben a Szentendrével az 1960-as évek eleje óta kiemelten - rendszeres mellékletben — foglalkozó Pest Megyei Hírlap is az akkori, nem plurális politikai rendszer viszonylag sokhangú sajtóterméke volt. A lap 1950-es évekhez képesti tagadhatatlan sokszínűsége ebben az esetben a - területi, illetve ágazati - lobbicsoportok ugyanazon, hiányos de centralizáltan újraosztott forrásokért folyó versenyét képezte le.82 Az esetek többségében, persze, nem intencionálisán. Kornai János munkájában, amelyet a szocialista rendszer kritikai politikai gazdaságtanáról írt, a rendszer immanens belső konfliktusairól szóló fejezetben is felbukkan az úgynevezett sajtó mint a bevett lobbitevékenység egyik műfaja.83 Kornai szerint az államszocializmus leginkább represszív időszakának elmúltával ezek a belső konfliktusok - különböző formákban - a felszínre törnek: egyrészt a pártfrakciók létrejöttével, másrészt az intézményes lobbizás keretei között. Ezek tétje lehetett az anyagi erőforrások elosztása vagy éppen a személyi kérdések. Létezett területi, ahogyan mezőgazdasági, bányász, vagy éppen kulturális lobbi. És a bevetett eszközök között az újságcikkek megíratása is szerepelt. A „klasszikus”, reformok előtti szocialista rendszer hatalmi struktúrái sem voltak tökéletesen monolitikusak, még ha igen halványan is, de átszőtték azokat a (politikai) pluralizmus elemei. Ezek aztán a reformok beindítását követően egyre erősebbekké váltak. Kornai első helyen, közvetlenül a területiek előtt említette az úgynevezett ágazati lobbikat.84 Az ilyen különböző lobbiérdekek jelentek meg - hol kódolva, hol közérthetőbben - a párt központi, illetve központilag felügyelt lapjaiban. A megyei napilap is ebben a fenti értelemben lehetett egyre kevésbé szimpla, utólag szimplifikálható szócső. A sajátos reformszocialista pluralizmus (vagyis az egymással versengő vertikális és horizontális lobbik sajátos érdekérvényesítésének, reprezentációs igényének) elemei egyre kitapinthatóbbakká váltak az újságcikkekben. Sajátos, fordított piramisra emlékeztető piaci szempontok nyertek teret a sajtóban, függetlenül az egyes szerzők, szerkesztők világnézetétől, politikai meggyőződésétől. Ennek keretei között a Pest Megyei Hírlap hasábjain egyre erőteljesebben kapott hangot a sokszínű „szentendrei lobbi”. A pluralitás persze nem volt azonos a szabadsággal, adott esetben a tényleges sajtószabadsággal. Több, hol koalícióban, hol egymással vetélkedő ágazati, területi és/vagy helyi lobbi sokszínűsége adta azt a sajátos pluralitást, amely alakította a sok tekintetben máig amorf „szentendreiséget” a Kádár-korszakban. Az évek során ez a „szentendreiség” sok tekintetben letisztult, amennyiben először a hagyományos kisvárosi intenzív mezőgazdaság, majd fokozatosan a (nagy)ipar hullott ki belőle. Az 1956-ot követő időszakban pedig egyre hangsúlyosabbá vált a hivatalos diskurzusokban 82 Nem véletlen, hogy Spiró György kulcsregénye, az 1820-as évek Varsójában játszódó Iiszek, a korszaknak ezt a korlátozott, „sokszínű” sajtóját (is) bemutatta, nyilvánvaló korabeli és magyarországi áthallásokkal. Spiró 1981. 83 Kornai 1993 [1992]: 75-77; v.ö. Hankiss 1984. 84 Kornai 1993 [1992]: 440-445. 28
