Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdőst Péter: Epilógus: a múlt és a látvány „[...] vonzásának legfrappánsabb, legritkább elemei azok, amiket a mai élet, a mai emberek telepítettek az ódon barokk városka falai és háza közé”.48 A 19. század végének, a 20. század első felének nemzetiesítő diskurzusai - a Kada Mihály írásában felvillanó motívumok ellenére - hosszabb távon Szentendre esetében kevés támpontot találtak maguknak. A közelben erős riválisok voltak: Visegrád a várral, Mátyás király palotájával, és Budapest mint a nemzeti főváros. Ahelyett, hogy Szentendre a nemzeti emlékezet egyik fókuszpontjává alakult volna, a hozzá kapcsolt képzetek repertoárja azzal bővült, hogy távoli, részben délies elemeket integrált, a már említett rómaiságot, a szerbek jelenléte kapcsán a Balkánt, hangulata kapcsán a Mediterráneumot. A főváros problematikus közelségére a rohanó nagyváros és a csendes kisváros ellentétének tematizálásával reagált az értékek készlete. Szentendréhez földrajzilag igen közel — de városiasán mezővárosi múltjától jókora távolságban - a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a Skanzen, a Kárpát-medencebeli népi építészet, népi kultúra országos begyűjtésének központjával fogja majd a kínálatot bővíteni.49 A 20. század második fele meghatározó változásokat hozott a múltra és a látványra irányuló alkotótevékenység intézményi feltételeit illetően. Noha a városi levéltár elkerült a Pest megye által (Budapesten) fenntartott levéltárba, a tudományos múltértelmezés intézményei az állami kultúrpolitikai beavatkozás folytán Szentendrére települtek. A két világháború közti, felszámolódott helyi múzeumhoz képest nagyságrendilegjelentősebb intézményként jött létre a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, amely a Ferenczy család munkásságát bemutató tárlatot és további művészi életműveket, hagyatékokat megismertető kismúzeumokat teremtett meg.50 Kínálatának egy része kívülről érkezett. Importált elem volt például Kovács Margit kerámiáinak gyűjteménye, de e „márkanév” több évtizedes építése révén a kiállítóhely keresett turisztikai célponttá vált.51 Az 1990-es évek végétől a MűvészetMalommal megjelent a szentendrei kulturális tér városi kezdeményezésre létrejött pólusa is. A intézményesülés említett módozatai elsősorban a vizuális kultúra pozícióit erősítették, előmozdították a művészetről szóló tudományos beszédmód kialakítását, és - a helyi képzőművészet alkotótevékenységétől, a szentendrei és a külső közönség képigényétől sem függetlenül - biztosították a vizuális kultúrának a városimázsban betöltött helyét. Míg a régészet, a néprajz és a történet- és irodalomtudomány művelése a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága keretében szintén intézményesült és eredményeket mutatott fel, a városimázs szempontjából egyáltalán nem kapott a képzőművészethez mérhető hangsúlyt. 1968-ban bontásra került 159. kép A dalmát szőlőművesek céhládája (az úgynevezett Dalmát-láda), 1885 (FEMÚZ, T 74.48.1) 158. kép Szautner Antal az úgynevezett Dalmát-láda mellett, annak múzeumba kerülése előtt, 20. század kötepe (FEMÚZ, F12712) 48 Békés 1975: 9,34-40. A szentendrei barokk látvány felértékelődésére: Schleininger é.n. [1993]. 49 A skanzen létrejöttére: Balassa 1989. Ha már a Szentendre körüli tájat említettük, ide kívánkozik annak a sajátos fejleménynek a megemlítése, hogy a fenti intézmények erőfeszítéseinek, kulturális kínálatának ellenére a város vonzáskörzetében, a Pilisben kivirágoztak a miszticizmus és a mitikus őskeresés különféle változatai, az a fajta amatőrizmus, amely a múltértelmezés tudományos szabályait legfeljebb hírből ismeri, viszont a tudományos történetírást múlthamisítással gyanúsítja. 50 A levéltár 1951-es és 1959-es átvételére: Böőr 1990: 104. A muzeális intézmények, kiállítóhelyek keletkezésére, karakterére: Asztalos (szerk.) 1996: 7-40; Ikvainé 2004. Az 1951-ben alapított Ferenczy Károly Múzeum a megyei múzeumi szervezet létrehozását követően, 1962-től tartozott a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának szervezeti keretébe. Az Igazgatóság eleinte a Pest Megyei Tanács budapesti épületében működött, és majd csak 1972-ben költözött Szentendrére. 51 Kívülről importált elemekre: Mazányi 2003a: 7. 229
