Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdősi Péter: Epilógus: a múlt és a látvány 155. kép Képeslap a szentendrei Dunapart részletével, 1920-as évek (FEMÚZ.T 74.610.1) 156. kép Szentendréről készült festmény a Dunakorzón, 21. század (Magántulajdon:fotó: Erdősi Péter 2009) Imázsa, sőt önértelmezése ma már nehezen elképzelhető enélkül. Ez a jelenség azonban nem érthető meg a maga teljességében, ha valamiféle „tiszta művészet” égisze alatt próbáljuk meg elgondolni, épp ellenkezőleg, elválaszthatatlan a kötetünk első fejezeteiben már bemutatott várospolitikai intézkedésektől, a városkép idegenforgalmi kiaknázásától. A városmag turisztikai kommercializálódása pedig a látvány kultúrtörténeti, művészettörténeti alapértékeit kezdi ki: az erre vonatkozó figyelmeztetések már évtizedekkel ezelőtt elhangzottak.43 A városreprezentáció mára igencsak eltávolodott attól a látványtól, amit Szentendre művészei korábban kerestek és ábrázoltak. Az átérzett és képekkel közvetített látvány és hangulat nem hagyja érintetlenül a nyelvet sem, megkívánja, hogy a közbeszéd is referáljon rá. A történeti levegőjű városi miliőben az idill kereshető és lelhető fel. A művészi ihlet forrásai, a látvány, a tér, az épületek és azok elemei az idegenforgalmi propagandában rögzülő fordulatokként hasznosulnak, miközben a műemlékvédelemben mára már vitathatatlan a városkép értéke. A leírások tobzódnak a kicsinyítő képzőkben és a hangulatfestő paszszusokban. Az utcák itt utcácskák, a környezet mediterrán, a sikátorok szövevényesek - emlékszünk-e még a Thirring-féle festőiségre? -, a soktornyú város és a környező táj varázslatos.44 E felhalmozódás, telítődés ellenére is érzékelhető némi ingadozás, bizonytalanság, különösen az egyéni visszaemlékezések Szentendre-vízióiban. A két világháború közötti időszak műkedvelő lírikusánál, Borús Bindorfer Ferencnél az ábrándozó életfelfogás kudarca nyomán ironikus visszatekintés váltja fel a város bámulatát.45 Vajon mi tehette a holokauszt előtti időre való visszanézésben vonzóvá a várost, Fischer Jolán önéletírásában, ha nem a letűnt ifjúkor emléke?46 Szánthó Imre jó kedélyű feljegyzései egy szegény, az újjal ellentétben álló településhez vezetnek vissza az időben.47 Az 1970-es évek közepén, a múzeumváros megteremtése idején Békés István a Pest Megyei Hírlapba. írt cikkében igennel felelt arra az általa körvonalazott kérdésre, hogy összehangolha- 157. kép ró-6 a régi hagyomány és a „hagyományossá váló új”. Úgy vélte, A barokk Szentendre műemléktábláinak egyike, 1961 Szentendre olyan hely, ahol megteremthető a „múltba gyökeresí(Magántulajdon;fotó: Erdősi Péter, 2011) tett ma”: ü/viPÁROKK7 Ж.......-v -V ■ / • Щ ■■■ íj píVtmegyei v b. v . 43 Deim Pál említett cikksorozata mellett még említendő: Klaniczay é.n. [1995]; Szalai 1996; Chikán é.n. [2005]; Verba 2003. ,,[A]z ezredforduló után Szentendrének a butikok városából ismét a művészetek városává kell válnia.” Verba 2003: 94. 44 Az útikönyvek fordulataira lásd például a képaláírásokat a következő helyeken: Boros-Soproni-Szombathy 1977: 10,115,119,123; Vujicsics- Korniss é.n. [2001]: 11,16. 45 Borús 1913; Borús 1941. 46 Fischer 2002. 47 Szánthó 1994. 228
