Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdőst Péter: Epilógus: a múlt és a látvány A felfedezés munkája, a motívumok gyűjtése, a látvány elemzése, az ábrázolás problémáinak megoldásai: egy változatos, homogénnek semmiképp sem nevezhető szentendrei képzőművészet kialakulásának kísérői. Másrészt kialakul és állandósul a Szentendre-ábrázolás során újra és újra megfestett „őstémák” készlete, megindul az a folyamat, amelynek eredményét Tóth Antal művészettörténész a „képpé formált város” kifejezéssel ragadta meg.37 A keresés iménti módozataiban már nemcsak az építészettörténeti jelentőségük miatt kiemelkedő épületek, hanem utcaképek, szerényebb, nem is mindig városias házak is gyakran feldolgozott témák. A művészet és a városi épületek viszonya nem korlátozódik az ábrázolásra, a művészi alkotómunka időről időre kézzelfoghatóan járul hozzá az épületek fizikai valójához, 153. kép Jeges Ernő: Szentendrei városkép, 1930 körül olaj\ vászon, 72,5x90 cm (FEMÚZ, К67.88) 154. kép Barcsay Jenő másodmagával Szentendre utcáin, 1960-as évek (FEMÚZ, К 1541.72.9) látványához is. A katolikus templom szentélyét díszítő falképeken (1932-1933) a bibliai jelenetek hátterében a szentendrei városi és a szigeti természeti táj látható.38 Vajda Lajos (1908-1941) festőként „műemléki felmérést is végzett, tárgyi folklórt gyűjtött”.39 Az épületek és a művészek kapcsolatának későbbi változata a főtérre néző házak kifestése egy színterv alapján (1978), a részvétel a műemlékvédelmi munkában.40 Voit Pál művészettörténész a „szoborkert” megnyitásáról nyilatkozott eképpen: „Szentendre - a szobor nélküli pravoszláv művészet városa - ismét megindította a már megállóit időt, feloldotta Bizánc tilalmát, de ha az új felé mutat is, tudatos hűséggel őrzi régi lakóinak, művészeinek becses hagyatékát.”41 A hagyomány továbbadása persze sokkal bonyolultabb annál, mint amit a hűséges megőrzés elgondolása sugall - úgy a szerb és a 20. századi művészet, mint ez utóbbi irányzatai között. Tanúsítja ezt a komplexitást, változatosságot, ellentmondásosságot az 1960-as évektől folytatott tudományos diskurzus a szentendrei művészet fogalmának tartalmáról.42 Starzsinszky László polgármesternek a művészeket befogadó, számukra telepet alapító döntéséről tehát idővel kiderült, hogy tőkét jelent, nagy jövő előtt áll és jelentős tartalékai vannak. Az 1920-as évek beruházása a vizualitásba egy többgenerációs történet nyitánya volt. Starzsinszky tervétől több állomáson át a hivatalos Szentendre végül eljutott odáig, hogy emblematikusan „a festők városa”, „a művészetek városa” kifejezést alkalmazza magára. A városi tér két világháború közötti, majd a Kádár-kori turisztikai fejlesztéssel - festményen, grafikán, fotón — megsokszorozódó reprezentációi vég nélkül terjednek, mindaddig, mígnem azt kockáztatják, hogy vizuális közhelyekké válnak. Szentendre közképéhez - ahhoz, ahogyan kívülről látszik, és ahogyan a város láttatja magát - fontos vizuális kontribúciót adtak. 37 A látképekre, az ábrázolt témákra: Haulisch 1977:12; Kiss Joakim 1996; Tóth 2012. 38 A szekkó technikával készült falképekre, több szentendrei művész közös alkotására: Bodonyi 1997: 137. 39 Vajda Lajos ilyen típusú tevékenységére az idézett szavakkal Frank János emlékezett (Frank 2006: 293). 40 A műemléki munka és a házfalakon alkalmazott színterv közötti összefüggésre: Frank 2006: 48; Balogh 1978. Deim Pál festőművész műemlékvédelmi tevékenységéről és a témában 1991—1992-ben írt cikksorozatáról Máté György tett említést (Máté 2012). A művészek élettörténete és életműve mint a városi kultúrtörténeti legendárium anyaga Török Katalin legutóbbi munkájában kapott helyett (Török 2013). 41 Voit 1968: 31. 42 A művészettörténeti diskurzus elemzésére: Bodonyi 2006. 227
