Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdősi Péter: Epilógus: a múlt és a látvány A Thirring Gusztáv által jegyzett rövid szöveg ábrázolásmódja is jelentősen eltér Galgóczy Károly leírásától. Az ismeretanyagot nem előzetesen rögzített kategóriák szerint rendezi el, mint a megyemonográfia szerzője, hanem úgyszólván megeleveníti, s azt a technikát alkalmazza, ahogyan a szépírók pillantása pásztáz végig a tájon. Az, ahogyan Thirring a tájra ráközelít - a sorozatra jellemző módon - afféle hatást kelt, mintha az utazó közeledne Szentendréhez. Galgóczy statikus látképének helyét tehát a mozgás, a helyváltoztatás foglalja el. Ez a haladás a város bejárását, a sétát idézi, egyszerre tér- és időbeli. A Duna-korzóról festett életkép kavargóan izgalmas hely hangulatát érzékelteti. „De legélénkebb a Duna-part, ahol az üzleti élet s a forgalom központosai. Szent-Endrének is megvan a maga korzója, melyen vasárnaponként élénk nyüzsgés-mozgás gyönyörködteti a szemlélőt. Magyar, német, tót és szerb szó egyaránt hallható a hajóállomás körül hullámzó néptömeg közt s a dunamenti kávéházakból a szerb tamburások zenéje hallatszik ki. A tarka népvegyülék, a Dunán uralkodó élénkség s maga a kies hegység alatt fekvő érdekes város festői képpé egyesül, melyben a szerb elem vonásai válnak ki legerősebben.”16 Thirring szemlélete a város látványának minősítésében is eltér Galgóczyétól. A hegyre épített régi városrészben a sűrű házsorokat „festői rendetlenségben” építették a szerbek: a „rendetlenség”, amit Galgóczy még helytelenített, most a „festői” jelzővel kiegészülve megszabadul a rosszalló konnotációtól, így a „rendetlenség” nemzetiségi vonzata is szükségképpen másként mutat, a festőiség már a szerb városépítés pozitív oldalát illusztrálja. „A szerbek a Duna mentén emelkedő hegyre építették házaikat festői rendedenségben és sűrű sorokban. Egyik ház a másik hátán áll, s köztük csak meredek sikátorok vannak utcák helyett. Az alsóbb, rendezett városrész újabb eredetű, élénkebb és szebb.”17 íme, talán az első szöveghely, amely a város festőiségére hivatkozik. Az egyenes utcák urbanisztikai racionalitása helyett a „meredek sikátorok” most látványként minősülnek érdekesnek és értékesnek. Am Thirring munkájából a rend dicsérete sem hiányzik, hisz a felső városrésszel szembeállítható az újabb eredetű, az alsó, amely „rendezett”, és a szerző fogalmai szerint szebbnek minősül. Thirring leírásában Szentendre modernizációja, turisztikai potenciálja, a fővárosiak beáramlása előtti megnyílása mint prognózis, majd mint tovább fokozható eredmény mutatkozik. A Pilist, amely azidáig a főváros lakossága előtt ismeretlen területnek számított, felfedezte a néhány évvel korábban (1891) alakult Magyar Turista Egyesület. A vasút (1888 óta) segített a „fejlődésében már-már megállapodott város” további előrehaladásában, a szentendrei hegyvidék „mindinkább vonzza oda a főváros lakosságát s a forgalomnak eddig ott ismeretlen nemét, a turista-forgalmat”. A város felfedezése és a látvány dicsérete aligha választható külön a turisztikai érdeklődés és a modernizációs igény jelentkezésétől. A városleírás Thirring által alkalmazott technikája mintául szolgált a Borovszky Samu főszerkesztésében készült, Magyarország vármegyéi és városai című sorozat Pest-Pilis-Solt- Kiskun megyei kötetében megjelent szöveg szerzője számára. A sorozat vonatkozó része 1910-ben, 17 évvel az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben hivatkozott kötete után jelent meg.18 Míg korábban, Thirring Gusztáv esetében egy fővárosi tudós írt a Budapesthez közeli és vonzó településről, ezúttal Kada Mihály, Szentendre katolikus plébánosa személyében egy helyi szerző járult hozzá a megyéket bemutató országos vállalkozáshoz.19 Kada az 1910-es pillanat kívánalmainak megfelelően felfrissíti, és a saját, 150. kép Kada Mihály plébánosnak kiállított bérmálásijegy, 1905 (Magántulajdon; másolat: FEMÚZ, Czweiber 073) 16 Thirring 1893: 554. 17 Thirring 1893: 555. 18 Kada é.n. [1910]. Bár az Írás név nélkül jelent meg, a szerző kiléte azonosítható a megyemonográfia munkatársait felsoroló, a kötet elején közölt jegyzékből. 19 Kada Mihály működésére, beleértve a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület megszervezését és alapítását: Katonáné Szentendrey 1996: 64-65. 223
