Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
A középkori múlt Az ország budai központjában hivatalt viselő Henczelffy, Zeremlényi vagy akár a budai plébános szentendrei megjelenéséből látható, hogy a falu egyike a középkori főváros körüli vonzó célpontoknak azok számára, akik a budai munkát, karriert vidéki birtokok szerzésével kötik össze. A helyi társadalom egyes előkelő tagjai, mint Benedek mester és Csőregi János bekapcsolódhattak Buda város és az udvar életébe is — miközben a lakosság többségének életét továbbra is Visegrád határozta meg.129 Az efféle átjárás, mozgás a szomszédos falvakra is kiterjedhetett, amint azt a szentendrei nemes, Barthus Albert esete mutatja. Kalászin rendelkezhetett birtokkal, mivel 1482-ben egy ottani beiktatásnál az érintett szomszédok között jelent meg.130 A falvak határai úgyszólván összeértek: az 1479-es határjáráskor is, amit a váci káptalan tartott a pomázi nemes család, a Cikók kérésére Szenese birtokon, amelyen ahogy végighaladtak, többször érintették a szentendrei területet.131 Az egymással szomszédos falvak világánál jóval messzebb, Szepes vármegyében tűnik fel 1517-ben a Lázár és a Korothnay Tamás nevű szentendrei lakos, királyi emberként egy beiktatásnál és egyben a szóban forgó birtok szomszédjaként.132 A Szentendre történetének első három évszázadát meghatározó veszprémi püspökséggel az 1318-as birtokcsere után sem szakadt meg a kapcsolat: a helyi egyház tizede azután is nekijárt. A 13. század végi esethez (1295)133 hasonlóan a 16. század elején is bérlőknek adta ki, általuk intézte behajtását. 1505-ben nemes Pesti Bodó Mihály a veszprémi káptalantól bérelte a szentendrei bortizedet.1341513-ban a falu nevét viseli a káptalannak járó tizednegyed, a quarta behajtását szolgáló kerületek egyike („Szentendrekés”).135 A püspökségnek, az 1524. évi urbáriuma szerint, 124 forintot jövedelmezett.136 A jövedelem bérlői között budaiak tűnnek fel. 1517-ben a budai borbély, Bálint volt a bérlő.137 1518-ban a helyére lépett Pecsétes Imre.1381519-től hat évre állandóságot jelentett Budai Veres János személye.139 Ahogyan a királyi udvar hivatalainak betöltői - mint Henczelffy és Zeremlyéni —, úgy a budai gazdasági élet szereplőinek látókörében is ott volt Szentendre. 145. kép II. Ulászló Körmöcbányán vert ezüst dénárjának elő- és hátlapja, 1503 (FEMÚZ, Éremtár WM 481) Összegzés: a fejlődés esélyei és akadályai a középkori Szentendrén Szentendrét a középkori oklevelek a villa, illetve a possessio névvel határozzák meg. Falu és birtok: talán túl merev és általános kifejezések ezek ahhoz, hogy egy konkrét hely tényleges sajátosságait árnyaltan visszaadják, az általuk meghatározott települések változatosságát kifejezzék. Milyen tényezők, erők hatottak voltaképpen a településre? Szentendre az Árpád-korban mint főesperesi székhely regionális egyházigazgatási központ, a főesperesség központja volt, de nem lett Pilis (várjmegye székhelye. A főesperességet a veszprémi egyházmegye vezetése jó érzékkel tette át a fellendülő Budára. A távoli veszprémi püspökség pilisi központjából Szentendre a Pilist irányító Visegrád várának függvényévé vált. A király birtokába került falu már nem volt intézményi centrum, de a püspökség - ha addig nem is - a 16. század elején a tizedjövedelmek beszedésének egyik központjaként használta. 129 A közeli Esztergom fontosságára emlékeztet és az egyházi életben jelez egyfajta mozgást 1430-ban az az eset, amikor egy kispap kéri többedmagával a pápától a nagyobb rendekhez történő bocsátását: „Emelricus Guaspar Michaelis” a szentendrei plébániához („ecclesiae S. Andree de villa S. Andree”) tartozik, s egyúttal az esztergomi egyházmegye acolytus-ь. Lukcsics 1931: 251 (1363. sz.). 130 ,Д1ЬегШ Barthus de Zenthendrew”. Bártfai 1938: 284 (1092. sz.). 131 Kiadva: Knauz 1863: 124-130. Hivatkozza: Bártfai 1938: 278 (1065. sz.). 132 Tóth P. (szerk.) 1990:111 (161. sz., 162. sz). A Somogy megyei nemes Korotnayakra: Nagy 1857-1868: VI. 376; Bónis 1971: 305 (50. jegyzet). 133 Fejér CD IX/7. 715. 134 Kubinyi 1966:266. Bodó Mihály a Szapolyaiak szolgálatában álló pesti concivis, 1503-ban Szapolyai János budai udvarbírója volt (Kubinyi 1966:266). 135 Karlinszky 2013: 101. 136 Kredics—Solymosi (szerk.) 1993: 87. A püspöki és a káptalani tizedjövedelmek viszonyára, összefüggéseire: Karlinszky 2013: 102. 137 Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: 197. Bálint borbély, a budai Szombathely utcai lakos: Végh 2006: 281. 138 Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: 205. A szerkesztők Pecsétes Imrét Szerencsés Imrével azonosítják (Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: 365,375). Szerencsés Imre pályafutására: Végh A. 2006: 204 (Kubinyi 1995 nyomán). 139 Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997:212,219,227,236,247,258,268. Karlinszky 2013:108. Mohács évében, 1526-ban Nekcsey György a bérlő (Karlinszky 2013: 279). 217
