Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt

Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae

ban maga I. (Nagy) Lajos király vett ki a visegrádi várnagy joghatósága alól a Kékespatakán egy malmot és egy másik malomhelyet, hogy a kékesi Szent László pálos kolostornak adományozza őket.119 A kékesi pálosoknak ugyanakkor szőlőbirtokuk is volt itt, amit 1458-ban cserélt el velük Thomas Christel - a nevét tekintve feltehetően német - szentendrei hospes a Rákos-patak menti, sződi birtokán lévő malmáért és 12 forintért.120

A 15-16. század szentendrei birtokosok közül kiemelkedik Henczelffy István alakja.121 Az 1460-as években született, vasi középbirtokos családból származó jogász látványos hivatali karriert futott be. Az országbíró ítélőmestereként működött és betöltötte a szlavón báni ítélőmester tisztségét is. Jó összeköttetései voltak a budai udvari körökben, a fővárosban házat tartott fenn, melyben hivatali teendői egy részét intézte. Több megyét érintő tudatos birtokszerző stratégia részeként jutott Pest és Pilis megyei javakhoz.122 Szentendrénél egy dunai szigetet szemelt ki magának és famíliájának, azaz három fivérének, a nővérének és annak gyermekeinek. A birtok a Forgó-sziget vagy másként Petkószigete, amely a szentendrei Petkó Miklós családja után kaphatta utóbbi elnevezését. Vele állapodott meg Henczelffy 1521 nyarán abban hogy 50 aranyforintot fizet Petkónak, majd további 12 forintot és 5 forint értékű szász sót.123

A Henczelffyek azonban további ingatlanokat is szereztek, az iménti alkuhoz közeli időpontban, 1522-ben.Történetük ezen a ponton egy helyi kötődésű nemes családéval érintkezik. Bár Ispán Ábrahám, fia, nővére és sógora históriájából mindössze két töredék maradt, ezek a fragmentumok egyértelműen a szentendrei birtoktól való megválásukról, annak elvesztéséről beszélnek, ami hol közvetve, hol közvetlenül összefügg a családban történt halálesetekkel. A családfő, Ábrahám 1521-ben már nem élt, és nővére, Anna, egy Kathai vagy Kátai Illés nevű nemesember felesége, birtokrészét 200 aranyért eladta a budai Mária Magdolna-templom plébánosának.124 Ábrahám fia, István utód nélküli halálakor ház, nemesi kúria, szőlő és szántó maradt gazdátlanul. II. Lajos 1522 elején mindezt Henczelffynek és családjának adományozta, és parancsára a budai káptalan megbízottjai mint királyi emberek Szentendrére jöttek, hogy lefolytassák a korabeli joggyakorlatban megkívánt eljárást, az új tulajdonos beiktatását. Néhányan azonban mást gondoltak az örökségről: a beiktatásnak ellentmondó Szabó Balázst, Martalóci Illést és másokat előírásosan a királyi személyes jelenlét bírósága elé idézték.125

Henczelffy István bekövetkezett halála (1524/1525) után a szentendrei ház és az immár három nemesi telek (curia) viszály tárgyát képezte: egyrészt az Óbuda melletti, fehéregyházi pálos szerzetesek igényelték, másrészt egy Zeremlyéni Zsigmond nevű nemes, II. Ulászló és II. Lajos király kancelláriájának conservators. Feltehető, hogy halála előtt Henczelffy a szerzetesekre hagyta a birtokokat, amelyeket Zeremlyéni II. Lajos adományának köszönhetően ténylegesen birtokolt. A Henczelffy végrendeletét végrehajtó előkelők, Szálkái László esztergomi érsek és Sárkány Ambrus országbíró egyezséget teremtett közöttük, mindkét fél megelégedésére, így Henczelffy egykori ingatlanait végül Zeremlyéni mondhatta magáénak. Története átnyúlik a mohácsi csata utáni évekbe. A budai kancellária alkalmazásában álló és szentendrei birtokos Zeremlyéni 1527-ben I. (Habsburg) Ferdinánd pártján vett részt Eger várának ostromában a Szapolyai János elleni hadjárat során. Ekkor elveszítette fontos okleveleit, Ferdinánd azonban megerősítette szentendrei házainak birtokában, elismerve szolgálatait, amelyeket II. Ulászló, II. Lajos és az ő kancelláriáján teljesített.126 127

Nemcsak Budáról Szentendrére irányuló mozgás figyelhető meg, hanem az ellenkező is, amely a királyi udvar felé mutat. 1483-ban a Szentendrére való Benedek mester a kancellária egyik írnoka volt.127 A „de Zenthendre” formula társul Csőregi János nevéhez is, aki Mohács évében, 1526-ban Dóczi János kincstartó helyetteseként működött; előkelő voltára utal „egregius” titulusa.128

119 MNL OL, DL 7121 („ab omni iurisdictione et potestate castri Wyssagradiensis et castellanorum eiusdem prorsus et per omnia excepta et exemta”). Regeszta: АО VII. 70-71. (40. sz.); Csánki 1890-1913: I. 15. A kékesi kolostor malmairól a pálosok gazdálkodását feldolgozó monográfiában F. Romhányi Beatrix ír (F. Romhányi 2010: 75,147,150). Az 1358-ban szerzett malom javítására, 1473-ban Táhi Péter nemes adott bizonyos összeget (F. Romhányi 2010: 75,99).

120 MNL OL, DL 15203. „Thomas Cristel dictus hospes de Zentendre [...] pro quadam particula vineae in territorio dictae possessionis Szentendre adjacent.” Regeszta: DAP II. 410 (936. sz.); Csánki 1890-1913:1.15.

121 Henczelffy pályájára, birtokaira: Bónis 1971: 369-370; Végh A. 2006: 144.

122 MNL OL, DL 47111. Regeszta: Bártfai 1938: 346 (1375. sz.).

123 MNL OL, DL 106083, Protocollum Budense, 606-607 (823. sz.). A többszöri „eladás” voltaképpen zálogügyletet takarhat. A szigetet 17. századi forrás is említi (lásd erre Mályusz 1981: 283), a kissé félreolvasott „Perkósziget” alakban. Lásd még a szentendrei udvarházát elzálogosító Budai István és családtagjai esetét, 1521-ben és 1522-ben: MNL OL, DL 106083, Protocollum Budense, 584-585 (796. sz.); 624-625 (835. sz.).

124 MNL OL, DL 106083, Protocollum Budense, 614—615 (829. sz.).

125 MNL OL, DL 47446. Regeszta: Bártfai 1938: 360 (1436. sz.).

126 I. (Habsburg) Ferdinánd Zeremlényi Zsigmond részére, 1528. október 18. MNL OL, A 57,1. kötet: 135-136 (250. sz.). Regeszta: Bártfai 1938: 373 (1497. sz.).

127 MNL OL, DL 18841 („Benedictus de Zenthendre cancellariae nostrae notarius”). Bártfai 1938: 286 (1101. sz.): „magistro Benedicto de Zenthendre notario cancellariae vestrae”.

128 Munkájába betekintést enged két, 1526 telén és tavaszán kelt oklevél: Cherewgh-i János vicetezaurárius, a főkincstárnok helytartójának levele Pest megye dikátoraihoz arról, hogy a levél felmutatójának adjanak át ezer aranyforintot (MNL OL, DL 25725,1526. január 6.). A másik oklevél Dóczi János kincstartóé (MNL OL, DL 31051,1526. május 14.). A két oklevélre hivatkozik: Fógel 1917:17,47.

216