Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae 142. kép A szentendrei templomdomb légifelvételen, 21. század (www. avert an. hu) ám - ahogyan említettük - vásártartási jogot a település nem nyert a középkorban.104 A dombra épült templom vallási funkciója mellett fizikai védelmet is nyújthatott a plébánia népének, de aligha lehetett elegendő olyan nagy veszélyek idején, mint a tatárjárás.105 E megrázkódtatás után a templom további építkezéseihez szükséges munkaszervezést a plébánia talán még a főesperesség ittléte során végezte, de túlnyomórészt a királyi uradalom rendszerében folytatta. A 14. században az épület tornyot kapott, a 15. századtól csúcsíves kapu díszítette, és a torony támpillérére napóra került.106 A régészet több kőépítményről tudósít a középkori Szentendre centrumában.107 Mi az oka annak - kérdezheti az olvasó hogy olyan településen, amely ekkor távolról sem város, nem is mezőváros, városiasnak tekinthető részletek kerülnek elő? A jelenséget részben a római kori előzmények indokolják. A mai, 18. századi építésű Városháza alatt végzett ásatások során feltárt rétegsor ismeretében egy római alapokon, vélhetően a 14. században létrejött jelentékeny épület, talán udvarház állt.108 Nem messze innen találhatóak egy római kori eredetű masszív kőfal vagy „erődítményfal” maradványai.109 Középkori használatának értelmezése kérdéses, megmaradt darabja bizonyára nem magát a települést védte,110 de annál inkább szolgálhatott az imént említett épület védelmére. A kőépítmények jelenlétét a római előzmények mellett az is indokolhatja, hogy a helyi társadalom — a királyi népek - elöljárói éltek bennük, míg a lakosság többsége szerényebb (fa) házakban lakott, amelyeknek ma már nincsen nyomuk. A mindennapi életnek az ásatások során előkerült anyagi emlékeit áttekintve a hétköznapi élet, a mezőgazdálkodás egyszerű eszközei, használati tárgyai lelhetők fel.111 141. kép A Keresztelő Szent János plébániatemplom oldalán fennmaradt középkori napóra, 15. század (Magántulajdon: fotó: Majorossy Judit, 2013) 104 Pest és Pilis megye hetivásáraira, sokadalmaira: Weisz 2012: 154-155. 105 A pesti lakosság a domonkos kolostorba menekült a támadók elöl, de halálát lelte az általuk felgyújtott épületben (Györfíy 1973: 288). 106 Dinnyés et al. 1986: 270;Tari 2000:124. 107 Tettamanti 1991: 462—463. 108 Az 1980-as években a szentendrei Városháza alatt folytatott ásatások eredményeire és településtörténeti összefüggéseire: Tettamanti 1991. Nyugtalanító kérdés az egykori püspöki udvarház holléte és az 1318. évi birtokcsere utáni sorsa. Tettamanti Sarolta véleménye szerint a fent leírt komplexumban „nagyobb kőépület(ek?), talán udvarház, kert, belső telek együttesét láthatjuk” (Tettamanti 1991: 491). Ennek kora azonban nem a főesperesség fennállása alatti épületre utal. Az itt előkerült leletanyag összetétele (kisebb része 13. századi, nagyobb része 14-16. századi) alapján ugyanis a kutató úgy vélte, hogy egy ,Árpád-kori településrészt elpusztítva, a 14. század folyamán épülhetett a feltételezett udvarház” (Tettamanti 1991: 462). Megállapításából tehát nem az a következtetés adódik, hogy a püspöki udvarház lett volna kontinuus a 14. századtól, hanem inkább az, hogy új építkezés indult a királyi birtokká vált Szentendrén. De nem lehetséges-e, hogy ugyanitt, „az elpusztult Árpád-kori településrészben” kellene keresni az egykori püspöki udvarház mint előzmény helyét is - a templom közelében, a templomdomb mellett -, a központi fünkció folyamatosságát feltételezve? 109 Az „erődítményfal” elnevezésre és a kormeghatározásra: Dinnyés et al. 1986: 265-266; Tettamanti 1991: 462. A fal eredetét tekintve Tettamanti Sarolta kezdeti bizonytalanság után („egyaránt számításba jöhet a római kor és a középkor”) a római periódus mellett foglalt állást. 110 Ha volt is egyáltalán valamilyen védmű körülötte, az inkább árok, kerítés lehetett (Szabó 1.1969: 166). 111 Egy több korszakot átfogó rétegsora miatt különösen figyelemre méltó lelőhely (Dinnyés et al. 1986: 268). 214
