Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre az ellátási gondok, a közműhelyzet, a munkalehetőségek mind-mind arra késztették az aktuális jövőt tervezőket - akik valójában egyre nyíltabban a piaci folyamatokat követték -, hogy újradefiniálják Szentendre szerepét és helyét. Az egyik, erről tudósító 1963-as cikk egy konkrétumról tudott beszámolni: a városrendezés körvonalainak megfogalmazódása előtt máris nagy volt az érdeklődés a nem mindig rendezett jogállású parcellák iránt.38 A fővárosból nézve ez a folyamat konfliktusoktól mentes, „új honfoglalás”-nak tűnt. Már-már idillikusnak is nevezhető az a kép, amelyet egy budapesti hetilap minderről közvetített: „Néhány évvel ezelőtt a fővárosiak ’felfedezték’ Szentendrét. Megindult a vízre, friss levegőre szomjazok honfoglalása. Az ’új telepesek’ már befejezték az építéssel járó munkát, törődést. Ma, aki ezen a környéken jár, a kertben kapálgató, kertészkedő emberek között rengeteg ismert arcot fedez fel. Színészek, írók, orvosok, mérnökök, de tábornokok és miniszterhelyettesek is kérik egymástól kölcsön a nyesőollót, cserélnek földművelési tapasztalatokat. A város vezetői elmondták: hiába a sok jelentkező, ma már nincs egy talpalatnyi szabad telek sem.”39 A budapesti zsurnaliszta 1969-ben örömmel jelentette, hogy egyre több külföldi is kíváncsi erre a „az eredeti hangulatú, egyéni ízű városkára, amely óriási buzgalommal igyekszik minél jobb vendéglátó házigazdává válni.”40 Az idegenforgalom, és azon belül a devizakülföldi turisták számának fellendítése az 1960-as évektől kezdődően egyszerre lett gazdasági és politikai ügy az ország vezetése számára. Fentebb idézett cikkünk szerzője egyaránt szurkolt az országnak és a városnak az idegenforgalmi fejlesztések miatt, mivel „az ódon levegőjű, alig 13.000 lakosú kisvárosnak nagy tervei vannak, óriási összegű befektetéssel és még nagyobb felfordulással.”41 Szentendrének hármas jelleget kellett összeegyeztetnie: egyszerre kellett műemléki városnak, idegenforgalmi csomópontnak és járási székhelynek lennie. Mindez azonban más és más társadalmi rétegeket érintett. A felsorolás, még ha önkéntelenül is, valójában fontossági sorrenddé vált, legalábbis a források újraelosztása terén. Ami pedig az egyre látványosabb változást illette Szentendrén és külterületein: a talpalatnyi szabad telkek az 1960-as évekre már fogyóban voltak, a rendszer felső- és felső-középosztálya „új honfoglaló”-ként belakta az itteni üdülőövezeteket. Am a kereslet csak egyre fokozódott. Az üdülés, a leisure iránti növekvő igény valóságos piaci nyomásként nehezedett a városra. Ennek hatására alakult át végérvényesen Szentendre határának képe, újabb és újabb területeknek üdülőövezeti és/vagy belterületi bevonásával. Megváltozott szempontok alapján ugyan, de mind a mai napig történettudományi kutatások tárgya az államszocialista elit pihenése, üdülése, illetve luxusa.42 Ahogy a jelenség legkiválóbb magyarországi szakértője - a budai hegyvidéki, egyszerre tőketezaurálási eszközként és státuszszimbólumként is szolgáló ingatlanok Kádár-kori divatossá 6. kép Szentendrei vasgyári munkás, 1950-es/l 960-as évek (FEMÚZ, F 02669) 38 39 40 41 42 (n.n.): Kétezer új víkendház Szentendrén. Pest Megyei Hírlap, 1963. május 17. VII. 113. A tudósítás szerint az 1963-as elképzelések arról szóltak, hogy Sashegy-Sztaravoda területén, valamint Törökhegy-felsőn átlag 200 négyszögöles telkeket parcelláznak fel, amelyeket az OTP fog áruba bocsátani. Ennek kapcsán, egy néhány évvel későbbi, 1970-es cikk már arról írt, hogy a szentendrei járásban 1900 parcellát adtak el. „Az utóbbi években jelentősen megváltozott a Dunakanyar arculata: az egykori kirándulóhelyből, elsősorban a főváros lakóinak kedvelt üdülőterülete lett A cikk a hétvégi parcellák számának „rohamos növekedéséről” tudósított, (n.n.): Telekvásár a Dunakanyarban. Pest Megyei Hírlap, 1970. július 9. Hajduska János: Piktorváros, campingváros. Magyarország, 1969. március 18. Hajduska János: Piktorváros, campingváros. Magyarország, 1969. március 18. Hajduska János: Piktorváros, campingváros. Magyarország, 1969. március 18. Crowley-Reid (eds.) 2010; Majtényi 2010. 18
