Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban válása kapcsán - kifejtette, a pártállami elit példájára valóságos vásárlási láz tört ki a területen.43 Az „Új Osztály” lakóhelyét tekintve is elidegenedett a társadalom többi részétől. A budai hegyvidék villáinak felépülését hamarosan követte a divatos nyaralóövezetek felfedezése, felparcellázása és megszállása. A státuszfelmutatás eltagadhatatlan szempontja mellett minden bizonnyal a közösséginek nevezett társadalmon belül a magánvagyonok felhalmozásának is kézenfekvő eszköze lett egy második ingatlan megszerzése. „Később élelmes, saját karrierjüket építő megyei titkárok nyújtottak segédkezet a pártvezetőknek a nyaralóvásárláshoz. Cservenka Ferencné, Pest megyei első titkár Szentendre elegáns részein [...] parcellázott nekik telkeket. Egyre több funkcionáriuscsalád épített magának nyári rezidenciát a Balatonon, Szentendrén vagy Leányfalun.”44 Ezen a ponton is tetten érhető a példakövetés, illetve az „Új Osztály” kiszélesedése. Ahogyan a Rózsadombon Kádár János villaszomszédja Illyés Gyula volt, ügy a Dunakanyarban és elsősorban Szentendrén szintén megjelentek a pártelit képviselői mellett az „írók-költők”, a tábornokok, a főtisztek, a főorvosok, majd az ő beosztottjaik is. Az 1960-as évek közepétől Szentendre a magánüdülők és a magánturisták „eldorádója” lett.45 Ebben a felfedezett „újvilági” környezetben eleinte a Duna vize és a friss levegő tűnt aranyat érő kincsnek, ám idővel az ingatlan mint befektetés is szerepet kapott a szentendrei konkvisztádorok szempontjai között. Sziráki Ferenc tanácselnök az „Eldorádó” első embereként a város üdülősödését elkerülhetetlen, szükségszerű folyamatnak tartotta, mondván: „Budapest szomszédságában ipart nem fejleszthetünk. Szántóföldünk alig van, szőlőt, gyümölcsöt már keveset ültethetünk. A lehetőségeink: a Pilis és a Duna szépségei, a négyezer év történetének európai hírű emlékei. Vagyis: erőinket az idegenforgalom növelésére kell fordítanunk.”46 A fővárosi, országos lapok természetesnek tekinthető módon kizárólag a fővárosból - eleinte kétlaki módon — Szentendrére kerülő „új honfoglalók” hangját és érdekeit közvetítették, még akkor is, ha ezt a szentendrei tanácselnök szavaival tették. Az országos lapokban a hagyományos szentendrei életmód lassankénti felszámolása ellen tiltakozó képviselői egyáltalán nem kaptak hangot. Ok csupán a helyi, azaz a megyei lapba szorultak, és ott is az egyre ritkuló margóra. Szentendre - ahogyan 1970 nyarán a város egyik lelkes rajongója fogalmazott - egyre kevésbé lehetett már csak a szentendreieké. „Szentendre a szentendreieké - hajlanék rá a toliunk, ha nem emelnénk tekintetünk cipőnk orráról. Szentendre az országé, sőt Európáé [...]. Ez a vidékiség már közkincs [...]. A spektrumban erős színnel van jelen.”47 A meghirdetett „szabályozottan piaci” gazdasági reformok harmadik évében a közkincs fogalmát már erős dialektikával kellett értelmezni. Ez az értelmezés pedig tökéletesen tetten érhető a korabeli városfejlesztési koncepciókban, illetve a mögöttük zajló folyamatokban. A formálódó új Szentendre - a lokális lobbiknak és az ő tevékenységükkel meglepő összhangban zajló „szabályozott” piaci folyamatoknak is köszönhetően - országos közüggyé vált. Olyannyira, hogy a korszak ikonikus rádiós szappanoperája, a Szabó család 1966-ban már külön adást szentelt a városnak, illetve mindannak, amit a műsorszerkesztők Szentendrének tudtak és/vagy véltek. Szabóék virtuális megjelenése Szentendén, és Szentendre megjelenése a Szabó családban hallatlanul fontos jelenségnek tűnt, és nem véletlenül: „’Csodálatos hangulata van ennek a városnak. - Csak Itáliában láttam még ilyen melegen romantikus sikátorokat és utcácskákat.’ — Így és hasonlóképpen álmélkodtak Szabóék. Látni akarták a szerb templo-7. kép Lacikonyha - lángossütő a Dumtsa Jenő utcában, 1960-es évek (FEMÚZ, F 05836) 43 Majtényi 2010: 36-42. 44 Majtényi 2010: 41-42. 45 Aczél Kovách Tamás: A Pilis kulcsa. Az üdülők és a turisták eldorádója. Esti Hírlap, 1964. november 21. 46 Aczél Kovách Tamás: A Pilis kulcsa. Az üdülők és a turisták eldorádója. Esti Hírlap, 1964. november 21. 47 (-m. kovács-): Szentendrei Hetek. Siker a főtéren. Pest Megyei Hírlap, 1970. július 23. 19
