Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Darkó Jenő - Erdősi Pe'ter: Falu a hódoltság peremén hónap során az ostromló had megszerezte és az ellentámadással dacolva meg is tartotta Pestet, de a Buda elleni akciói nem érték el végcéljukat.49 Az 1603 őszének hadműveleteit mintegy 40-45 ezer ember élén Pesten megkezdő Rusworm két tábort épített ki, a felsőt Szentendre, illetve a mai Káposztásmegyer magasságában. A sziget alsó végében erőd épült a Landsknechteknek, a közepére pedig - Szentendrét is körülsáncolva - egy bajor ezred települt. Az alsó tábor Pesttől délre létesült és a Csepel-szigetig nyúlt, ahol a császári-királyi sereg szeptember végén győztes csatát vívott a Buda védelmére felvonult törökökkel szemben. Ezután a felek már csak kisebb összecsapásokra vállalkoztak. Rusworm az októberben épített szentendrei hídfőállásnál a budai oldalra vonulva csatát kínált, de ellenfele nem fogadta a kihívást.50 A hadjárat eseményeiről érzékletesen tudósítanak Thurzó György gróf levelei, amelyeket a táborból október végén írt a feleségének. Sorai feszült várakozást közvetítenek: sikerül-e megvédeni a hidat a közelben táborozó ellenségtől? Lesz-e csata vagy anélkül ér véget a hadakozásra alkalmas őszi hónap? Egy portya alkalmával „hetven eleven törököt, és sok öszvért, lovat” hoztak a királyi sereg katonái. Mielőtt Szentendréről Bécs felé indult, Thurzó így összegezte a hadjárat várható eredményét: „Ha az ellenség erős helyen nem volna, és módunk volna az általmenetelben, ezeket az Úristen magok romlására hozta volna, de hogy sehon semmi kárt nem tehettek ez esztendőben országunkban, az is nem kevés javára és hasznára vagyon országunknak és az kereszténységnek.”51 Az 1604-es évben Lala Mehmed török fővezér visszaszerezte Pestet, Vácot és Hatvant, de a Buda védelméhez nélkülözhetetlen Esztergom elleni támadása nem vezetett sikerre.52 1605-ben a törökellenes erők pozícióit gyengítette, hogy a Felvidéken is kibontakozott a székhelyét Kassán tartó Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése. A nyár végén a császári-királyi sereg figyelmét és erejét megosztotta, hogy az erdélyi és magyarországi fejedelem katonái elfoglalták Érsekújvárt, a török nagyvezír Isztambulból érkező, Buda térségén átvonuló serege pedig visszavette Esztergomot és Visegrádot.53 A Rákos mente volt tanúja a török fővezér tárgyalásának a szultántól magyar királyi koronát kapó Bocskaival, aki ezután a fennhatósága alá került Vácon is megfordult.54 1606-ban az Esztergom és Komárom közötti területen, a Zsitva torkolatánál írták alá a Habsburg uralkodó és a szultán képviselői a hosszú háborút lezáró békeszerződést. Az egyezmény tartósította a küzdő felek által elért eredményeket. A Magyar Királyság által megszerzett várak között volt Vác, Nógrád és Fülek; a török kézen maradók között pedig Esztergom, Visegrád, Eger és - természetesen — Buda.55 1608-ban a Habsburg uralkodó követei a békeokmányok kicserélése végett a Dunán lefelé hajóztak a birodalom szíve felé. Titkáruk, Maximilian Brandstetter útközben feljegyezte, amit a fedélzetről látott: többek közt „egy szép mezővárost, melyet Marosnak hívnak”, ahol keresztények a lakók és tudnak németül. Visegrád után „a feldúlt Óbuda és a Szentendrénél lévő puszta templom előtt a keskenyebb Duna-ágba hajóztunk be.”56 A Budához közeledőket az Esztergom óta velük tartó török sajkák és Ali pasa budai beglerbég zászlókat lengető lovasai kísérték fél mérföldön át mindkét parton. Ennyit és nem többet jegyzett fel Brandstetter 1608-ban Szentendréről. De az elhagyottnak és romosnak látszó templom alatt talán már éledezett az a közösség, amelyre a békeévek ismét súlyos terheket mértek. 49 Veress 1910:57 (4. jegyzet), II. melléklet; Bánlaky 1928—1942: XIV. 372; Fekete-Nagy 1973:338-340; Tóth S. L. 2000:352; Domokos 2000:29. Vác kapcsán: Vass 1983: 81-82. 50 Veress 1910: 397-398, 404, 408; Bánlaky 1928-1942: XIV. 403, 407, 409; Fekete-Nagy 1973: 340-342; Tóth S. L. 2000: 360; Domokos 2000: 29-30. 51 Thurzó 1876: II. 92-98. Idézi: Tettamanti 1981:11,186 (27. jegyzet); Dinnyés et al. 1986:269. Thurzó György pályafutására: Pálffy 2011: 70,72, 73-75. 52 Tóth S. L. 2000: 366-371; G. Etényi-Horn-Szabó 2007: 202; Vass 1983: 82. A nagyvezír seregének közeledtére Pest védői távoztak, akárcsak a váciak; Esztergomot azonban a nagyvezír sikertelenül ostromolta (Bánlaky 1928-1942: XIV. 419-421). 53 Érsekújvár kapcsán: Bánlaky 1928-1942: XV. 42-53. Visegrád, Esztergom kapcsán: Bánlaky 1928-1942: XV. 54-56; Tóth S. L. 2000: 432-439; G. Etényi-Horn-Szabó 2007:199-201. 54 Vass 1983: 82. ss Bánlaky 1928-1942: XV. 66; Tóth S. L. 2000: 441-445; Czigány 2006: 310. 56 Brandstetter 2001:17. A hódoltság kori Marosra, illetve további leírásaira: Jakus 1991: 9-13. 126. kép Török kori hajó a Dunán Visegrádnál Georg Hoefnagel metszetén, 1595 (FEMÚZ, másolatban) 184
