Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban A társadalmi, piaci realitásokat a tervek és a szabályozások Szentendrén is csak lekövetni, illetve utólag legalizálni tudták. Ezen „szabályozott” piaci folyamatok követése mint a városfejlesztés alapvetően meghatározó faktora az 1970- es évek második felére még a hivatásos városépítők szövegeiben is megkérdőjelezhetetlen kánonná lett. Amikor 1967-ben eldőlt, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrére kerül, fontos szempontként merült fel a Skanzen korabeli táji környezete. Az a környezet, amely a döntést, illetve az építkezések megkezdését követően rohamosan és radikálisan kezdett megváltozni. „A múzeum megjelenése a környék telektulajdonosaiból rendkívüli ’aktivitást’ váltott ki. Hihetetlen gyorsasággal osztották meg a telkeket és építették fel - többségben engedély nélkül - a hétvégi házakat. A kezdeti, idillikus környezet egyre alkalmatlanabbá vált az eredeti céljának betöltésére. Az üdülőterület tervét ezért elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szempontjából kedvező megjelenés figyelembevételével kellett elkészíteni. Ezért itt nem üdülőterületi parcellák osztása, hanem a jelenlegi szabályozatlan parcellák, rendszertelenül épített üdülőterületek kiszolgálása, úthálózattal történő feltárása volt a tervezés feladata, indítéka. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum környezetének megóvása védő zöldsáv létesítését is szükségessé tette. Ezzel szemben a magántulajdonban lévő telkek, a nagy kisajátítási költségek a védő zöldterület kialakítását nehezítették. A védőzöld kisajátításával kapcsolatos anyagi kérdések tisztázása késleltette a tervezés befejezését, mely végül kompromiszszumos megoldással zárult. A védő zöldsávok kisajátításához szükséges anyagi fedezet hiánya miatt csak részben valósult meg a tervezők elképzelése.”34 Szentendrét mint Budapest környéki és országos jelentőségű üdülőterületet és potenciális idegenforgalmi központot nem az 1970-es években találták ki. A századforduló régi vágya volt a Pensionpolisszá válás, ami azonban csak az érett államszocializmusban - annak sajátos kereteit alaposan kitöltve - lett társadalmi valósággá. Természetesen a konszolidálódó, majd konszolidált Kádár-rendszerben létrejövő szentendrei „panziók” atomizált, egy-egy család tulajdonát képező üdülők, majd családi házak rendezetlen sorából tevődtek össze, s lakói is e rendszer polgáraiból, közép- és felsővonalbeli tagjai közül kerültek ki. Az 1960-as évek elejétől vált egyre érezhetőbbé a szentendrei külterületi parcellák iránt a főváros felől fokozatosan növekvő igény.35 Persze az agglomerációba tartozás következtében - főleg ekkoriban, az évtized elején, illetve közepén - az úgynevezett téeszmenekültek beköltözése szintén jelentős volt, ám mindez meglehetős népesség-fluktuációval is együttjárt. Ez a „klasszikus” agglomerációs népesség36 37 azonban nem férhetett bele a hivatalos „szentendreiségbe”, maximum csak mint egy redisztribúcióval orvosolandó gond, érv. A tanácselnök, Kirilla Ferenc 1971-ben így panaszkodott erről a helyi érdekeltségű lapban: „Az utóbbi 10 év alatt 5700-an vándoroltak be Szentendrére, s 4100-an hagyták el. Ez annyit jelent, hogy tízévenként a lakosság fele kicserélődik. A bevándorlók kétharmad része gyökértelen, csak ideiglenes állomáshelynek tekinti Szentendrét. Egyharmad részüket nem köti ide semmi, mégis maradnak, belenyugodva, hogy a pesti munkahely végül is könnyen és gyorsan megközelíthető. Óriási tehertétel ez a városnak, mert a bevándorlók szórványtelepüléseket, ideiglenes lakásokat létesítenek, s ezek az emberi lét minimális feltételeinek is alig tesznek eleget. A fejlesztést azonban már a várostól várják, követelik [..•].B37 A rendezési tervek elkészítésére törvényerejű kormányrendelettel kötelezett városok közül a szentendreit különösen alaposan dolgozták ki. A műemléki belváros, a fokozatosan bővülő nyaralótelepek, a szűk közlekedési keresztmetszet, 5. kép A szentendrei Vasipari Ktsz. termékei, 1950-es/l960-as évek (FEMÚZ, F 02663) 34 Weress 1978:28. 35 Magyar László: Milyen lesz a jövő Szentendréje? Pest Megyei Hírlap, 1962. március 25., VI. 71. 36 Hantó-Kárpáti 1982. A klasszikus Budapest környéki agglomeráció máig hatásos és érvényes leírása: Berkovits 1976. 37 Varga Vera: Tegnap — ma — holnap. Szentendre. Pest Megyei Hírlap, 1971. március 24. 17
