Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században a szentendrei szerb tradíciók letűnését illusztrálja. A napóleoni háborúban meggazdagodó, Krakkóban bort áruló kereskedő egyik fia lezüllik, a másik, az „örök vőlegény”, sohasem nősül meg, nem viszi tovább a családot. A szőlőjéből élő gazda fia, Respektus Vásza elhagyja szülővárosát és katonának áll; Szerbia felemelkedése lebeg a szeme előtt, mégis a magyarok oldalán, Görgey Artúr seregében teszi le a fegyvert Világosnál. Rendezett tanácsú város, a válsággal szemben Az 1871-es községi törvény értelmében az addigi mezővárosok státusza „rendezett tanácsú város” lett.193 A jogi definíció szerint Szentendre tehát város lett végre - még ha nem is tartozott a „törvényhatósági jogú” városok közé —, de újdonságot emlegetve ne feledjük, hogy ekkorra már a több szempontból is a városias lét százhetven éves múltja állt mögötte. Az uradalmi szolgáltatások megszűntek, a mezővárosi igazgatást a szabályrendeleteken alapuló váltotta fel, és az utolsó főbíró, Dumtsa Jenő (1838-1917) lett a város első polgármestere.194 Valami más lépett annak a rendszernek a helyébe, amelyben az uralkodó, a vármegye, a földesúr által kijelölt térben éltek a régi szentendreiek. A változásnak azonban meg kellett fizetni az árát. Ha a 19. század első felében a kamarai perek tétje a szerződéses státuszból eredő előnyök védelmezése volt, akkor most a cél az annak felszámolásával járó kárpótlási összeg kialkudása lett. A Szentendre által viselt terhek témája, amely Grassalkovich Antal fellépése, az úrbéri rendelet, valamint Ráby Mátyás idejéből és a 19. század első felének pereiből ismerős, még egyszer visszatér. Az 1886-ban, a harminc éven át húzódó per végén megkötött örökváltság-szerződés értelmében Szentendrének 44 ezer forintot kell kifizetnie, hogy szolgáltatási kötelezettségét egyszer s mindenkorra megváltsa.195 A rendezett tanácsú városnak emellett számos válságjelenséggel kellett szembenéznie. A természeti katasztrófa kockázata mindig is része volt a Duna menti életnek. A folyó, a gazdaság éltetője, időről időre megkövetelte a magáét, veszélyforrásként nevezték meg az úrbéri kérdőpontokban, és az 1838. évi nagy árvíz végén 177 egészen, illetve 112 részben összedőlt és megrongálódott házat számoltak össze.196 Arra azonban, hogy Szentendre egy csapásra elveszítse az ^17 kép egyik legfontosabb gazdasági erőforrását, a korábbiakban még nem Dumtsa Jenő portréja, 1897 volt példa: a szőlőt sújtó filoxérajárvánnyal azonban éppen ez követ- (FEMÚZ, TD 74.648.1) kezeit be.197 A bortermelés tönkre ment, miközben a mezőgazdaság más ágai hagyományosan mindig is szerények voltak. A helyi kézműipar - amelyben a céheket felváltó ipartársulatok, majd -testületek alakultak -, egy országos gazdasági krízis kellős közepén találta magát.198 Szentendre 1877-ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monográfusa, Galgóczy Károly (1823-1916) szerint még mindig „a megye legiparosabb helyeinek egyike” volt.199 Mindamellett a gyáripar193 Csizmadia 1976: 127; Pölöskei 1994. Az egykori mezővárosok közül ötvenhat lett rendezett tanácsú város és csak kettő vált törvényhatósági jogú várossá (Orosz 1995:15). 194 A szabályrendeletekre: Dóka 1981: 114. Dumtsa Jenő személyére: Bikar 1987; Máté (szerk.) 2001. 195 PML, V.302.e, No.106,107,114. Dóka 1981: 113,182-184. Az úrbérrendezés folyamatának egy megyei példájára: Kecskeméti 2009. Az úrbéri perek során a Mária Terézia korabeli állapotot (Kocsis Gy. 2008: 361), esetünkben az 1773. évi szerződést vették alapul. 196 Galgóczy 1876:1. 96. Ez 1,8%-os épületkárt jelentett. A témára még: Patkóné Kéringer 1988: 268-269; Faragó 1988: 304. 197 Az 1879 és 1885 között a határ egészét megfertőző járványra: Dóka 1981: 118—119; Faragó 1999: 141,145. 198 Az ipartestületekre: Farkas R. 1996; Forró 1997. Megyei kitekintésre: Héjjas 1990. A pest-budai céhes világ megszűnésére: Dóka 1979a. Az országos válságnak a szentendrei ipart visszavető hatására: Dóka 1981: 111. 199 Galgóczy 1877: III. 72. 171
