Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században ra való átállásban sem Óbuda, sem az egyesülő főváros, Budapest példáját nem tudta követni.200 Szentendre körül felszámolódott az uradalmi kontextus, a dinamikusan fejlődő főváros egyenlőtlen versenyt támasztott vele szemben, ugyanakkor megmaradt a pilisi régió vonatkoztatási kerete: ebben a városnak továbbra is központi funkciója van, és a magyarországi városhálózat kisvárosaira jellemző módon, a saját lakosságán túl főként a környékbeli falvakban élők számára kínál szolgáltatásokat: terményeiknek piacot, boltjaiban iparcikket; orvost, illetve iskolát;201 azt teszi elérhetővé számukra, ami nincs meg a falvakban; ami pedig elérhető a kisvárosban, azért nem kell Budapestre utazni.202 Városias volt-e ez a jogilag várossá alakult mezőváros? Attól függ, honnan nézzük: az a paradox helyzet állt elő, hogy míg a 18. század kontextusában urbánusabb volt, mint amennyire ez pusztán a mezővárosi jogállásából következett volna, a 19. század végén, amikor a rendezett tanácsú város rangjára emelkedett, a városiasodás problémáinak megjelenése mellett makacsul megmaradtak falusias vonásai.203 Találgathatjuk, mi falusias, mi városias a településen,204 de valójában nehéz különválasztani azt a kétféle alkotóelemet, ami éppen a mezővárosi fejlődés sajátosságaként tartozott mindig is össze, és amit a századfordulós modernizáció sem törölt el - miközben a Duna gátjának építésére, a Derapatak szabályozására, a kövezetre nagyon is kiterjedt az infrastrukturális újítás. A városmagban, a Duna mellett ott a Fő tér és néhány utca a régi elit csinos, egyemeletes lakóházaival; közelükben a földszintesekkel; és a falusias porták sorai a központtól távolodva.205 A nyári kiköltözők a 20. században kiteljesedő kiáramlás előfutárai. Jakov Ignjatovic az 1850-es években még össze tudta egyeztetni a pesti lapszerkesztést a szentendrei jogászkodással. Ám a fővárosi élclapok grafikusa - aki majd a folytatásokban megjelenő Rab Rábyt illusztrálja — az 1870-es években azért adja fel újonnan vásárolt szentendrei otthonát, mert a szakmája által megkívánt rendszeres fővárosi jelenlétet nem tudja másként biztosítani; ekkor még nincs vasút, az ingázás nem alternatíva.206 Léteznek egyesületek, működik kaszinó, indul a sajtó, gyakran változó tulajdonos-lapszerkesztőkkel, hol budapesti, hol helyi nyomdával; a lapok már rivalizálnak abban a közéletben, ahol a lokális konfliktusok mellett az országosak leképeződéseit is megtaláljuk, a munkásmozgalomtól a nacionalizmusig.207 Egyesületek alakulnak, köztük a városfejlesztéssel foglalkozó. A szerbek működtetik a Jávor olvasó- és dalkört; egy hírlapi cikk, amely a Nagyközségi Párt magyarkodó retorikáját bírálja, szerbek és magyarok közeledésének tanújeleként eszményíti a pillanatot, amikor a kör 118. kép Szent Miklósnak, a hajósok védőszentjének kültéri freskója (Hunyadi utca 4.), 19. század (Magántulajdon; fotó: Csillag Edina, 2012) 200 Gyáni 1998. Az iparosodás Óbudán: Lukács 1996:121—123; Endrei 1979. Bedolgozás a fér/oy-rendszerben: Dóka 1981: 96. Elakadó gyáripari próbálkozások Szentendrén: Dóka 1981: 111; Faragó 1999: 142, 143. Az 1856—1865 között házasságot kötő római katolikus kézművesek körében elvégzett mobilitásvizsgálat eredményeként Faragó Tamás rámutatott a szentendrei kézművesség régi, „őslakos” elemeire (akik az ipartól a szőlőművelés felé fordultak), illetve a faluról vagy külföldről bevándorló komponenseire; stratégiáikat a gazdasági recesszió és a Pest által a környékbeli kisvárosokra gyakorolt előnytelen hatás összefüggésében elemzi (Faragó 1995). „[A] fejlődésnek hamarosan egyik fő motorjává váló Pest egyelőre még elszívja a lehetőségeket a környező kisvárosoktól, impulzusokat csak a század végétől fog adni számukra.” Faragó 1995:140. 201 Pethőné Németh 2006. A megyei tanügyre: Zábori 2005. 202 A 19—20. század fordulójának Szentendréjére a magyar városhálózat kisvárosai között: Beluszky—Győri 2005: 205-207, 222. Lásd továbbá a következő településföldrajzi és a budapesti agglomerációval foglalkozó munkákat: Beluszky 1999a; Beluszky 1999b; Kocsis K. 1994. 203 A vidék urbanizációjára: Gyáni 2012. 204 G. Sin 1979: 17; Végh K. 1996. A település múltjának bemutatása helytörténeti kiállításokon: Novotny (szerk.) 1987; Cs. Balogh et al. 1996a; Cs. Balogh et al. 1996b. 205 A városképre és -szerkezetre: Horler 1960: 56-103. V.ö. a budai Tabán városképével: Simon K. 2012. 206 Jankó János szentendrei tartózkodására: Szana 1899: 62-64. 207 Egy adalék az 1860-as évek politikai történetéhez: Farkas R. 1999. 172
