Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
napilapban, ahogyan a helyi téesz dióültetvénye és a főleg rózsát termesztő virágágazata is említésre került.29 Am a potenciális ingatlanvásárló társadalmi csoportok megjelenése a megújítás ellenére a hagyományos mezőgazdasági termelés és a hozzá kötődő kisvárosi életmód belátható végét jelentette. Nem csupán Szentendrén, hanem az egész Dunakanyarban nyilvánvalóvá vált, hogy alapvetően változik a határ - a mezőgazdasági külterületek - képe és ezzel együtt az életmód is. Az 1971-es sikeres szüretről szóló cikket követő őszön már így írt a Pest megyei lap: „[...] összetákolt kis faház a határban, a szántóföldön és mellette a kacsalábon forgó kastély. [...] A legnagyobb gondot a külterületen engedély nélkül építkezők okozzák, ők vannak a legtöbben. [...] A rendelkezések szerint a nagyüzemileg nem művelhető terület tulajdonosa szabadon rendelkezik. Nem ritka, hogy a 800 vagy 1000 négyszögöl kiöregedett gyümölcsösét, tönkrement szőlőjét eladja - 200 négyszögölenként! Joga van hozzá [...]. Vevő pedig bőven akad rá. A dunakanyari telekről, hétvégi házról álmodozó városi, többnyire fővárosi ember, a belterületi, üdülőtelepi 80-100 ezer forintos telket nem képes megvenni, de a külterületit 10-15 ezer forintért igen.”30 A cikk írója arra szólított fel, hogy az egyéneket és a közösséget egyaránt megnyugtató megoldást kellene találni, mert az eltérő igények kielégítésére központilag „Dárius kincse” sem lenne elég. Ha az ókori perzsa uralkodó kincse nem is, de ténylegesen komoly tőke jelent meg a térségben. Ennek nyomására egykori mezőgazdasági földek és/vagy külterületek váltak építési telkekké. Ez pedig újabb konfliktusokat szült, amire Szentendre Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának műszaki előadója így reagált: „[...] alapvető követelmény, hogy az építési telkek [...] ne lehessenek munka nélküli vagyonszerzés, valamint spekuláció forrásai.”31 Ráadásul az építtető tulajdonosok gyakran be sem jelentették a városi tanácsnál az épületeket. Egy év alatt 5-10%-os emelkedést regisztráltak Szentendrén az ingatlanárakban. Az idézett műszaki előadó a Pest Megyei Hírlapban megjelentetett nyilatkozata végén szigort és akár kényszerértékesítést is kilátásba helyezett, ám a valóság egyre inkább az események és a tényleges folyamatok követése lett. Ennek során a szentendrei mezőgazdaság jószerivel teljesen eltűnt a városról szóló nyilvános diskurzusból. Mindez történt úgy, hogy már az 1970-es éveket megelőzően is egyre ritkábban említett mellékszála volt a Szentendréről szóló szövegeknek. Az üdülőövezetek terjeszkedése a vizsgált időszakban nem egyedien szentendrei sajátosság. Ahogyan a korszak jeles társadalomtörténész kutatója fogalmaz: „A magántulajdonú üdülők birtoklása a hatvanas évek elejétől kezdett kibontakozni, és az évtized során fokozatosan státuszszimbólummá vált Magyarországon az egy-kétszáz négyszögöl területű hétvégi telek, az üdülő és/vagy a hétvégi ház. [...] A hétvégi házak, telkek népszerűvé válásának hátterében részben a divat, részben a gyorsuló lakossági jövedelemfelhalmozás állt. Ugyanakkor a korszak politikai vezetésének legitimációját is erősítette a magánvagyon újratermelődésének hallgatólagos támogatása.”32 Amit a fentebb idézett városi műszaki előadó spekulációnak nevezett, az akkoriban szintén általános jelenségnek számított: „A pénzbeli megtakarítás mellett a másik elterjedt vagyonforma az ingatlan - lakás, üdülő, kiskert — volt. A nyolcvanas évekig élő korlátozások miatt egy család/személy egy lakóingatlant és egy üdülőt birtokolhatott. A tilalmakat igen gyakran kijátszották például a kiskorú családtag nevére történő vásárlás vagy névleges válás útján.”33 Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre 4. kép A szentendrei Kocsigyár munkásainak május 1-i felvonulása, 1950-es évek (FEMÚZ, F 01864) 29 Keresztényi Nándor: Mathiász jelszava. A harmadik korszak Szentendrén. Pest Megyei Hírlap, 1971. október 5. 30 Deregán Gábor: Majd lesz valahogy. Engedély nélküli építkezők a Dunakanyarban. Pest Megyei Hírlap, 1972. szeptember 10. 31 Tamás Ervin: Emelkedtek az ingatlan- és telekárak. Szentendre. Pest Megyei Hírlap, 1972. november 25. 32 Valuch 2006: 30. 33 Valuch 2006. 77. 16
