Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdösi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században pedig a vármegyénél fut be karriert.149 Amikor a vármegye közadakozást szervez a Pesti Magyar Színház létrehozására, a szerb vezetésű Szentendre szintén csatlakozik az akcióhoz.150 Joakim Vujic, aki a magisztrátus által a szerb egyházi tanítóképzőben felkínált állás miatt költözik a mezővárosba — de később már csak irodalmi tevékenységének él a pesti magyar színjátszástól indíttatva fordít színdarabokat szerb nyelvre, de nem a karadzici nyelvújítás követőjeként.151 Ignjatovic emlékiratában beszámolt arról a gyerekkori élményéről, hogy a váci iskolába kerülve értette meg: szülővárosa egy szerb oázis, a magyarok gyűrűjében. Az író által kimerevített időben a „szerbség egész Géniusza Szentendrére összpontosult”.152 Szentendre társadalma persze bonyolultabb annál, amit a géniusz és az oázis metaforái látni engednek. Az 1774 és 1783 között mintegy 3.800 fős népességen belül a katolikusok már többen voltak az ortodoxoknál.153 Arányuk a 19. századi egyházi anyakönyvek szerint tovább nőtt, míg az ortodoxoké folyamatosan csökkent. A 18. század végén a szerbeknél megfigyelhető születéskorlátozáshoz, természetes fogyáshoz, illetve asszimilációhoz az 1830-as években még mintegy 400 fős szerb elköltözés járult.154 A katolikusok mellett református, evangélikus és izraelita lakosok - magyarok, németek, szlovákok - teszik a képet jóval összetettebbé annál, amit a viszszatekintő Jakov Ignjatovic megrajzolt: az oázis szerb lakosságát a 19. század elején nagy számban vették körül a más felekezetű, nemzetiségű csoportok, nemcsak a település tágabb környezetében, hanem Szentendrén belül is. A mezőváros hivatali nyelvhasználatában a szerbet először a latin, majd az 1830- as évek második felében a magyar váltotta fel.155 S vajon az ortodox temető néhány sírján megjelenő latin nyelvű felirat az asszimiláció jeleként értelmezendő-e, vagy inkább annak bizonyságaként, hogy a helyi művelt elit csatlakozott a nációk fölötti európai kultúra latinos vonulatához?156 Arra vonatkozóan egyelőre nincsenek részletes kutatások, hogy esetenként lehetséges-volt-e a kétnyelvűség, a nyelvi és kulturális kettős kötődés kialakulása. A szentendrei ortodoxok részarányának csökkenése nem vonta maga után a szerb elit visszaszorulását Szentendre irányításában, éppen ellenkezőleg, hatalmi pozícióit egészen az új, 20. század eljöveteléig meg tudta őrizni.157 A szentendrei szerbek létszámának fogyatkozásával párhuzamosan ment végbe a 19. század első felében a szerbiai fejedelemség kialakulásának már vázolt folyamata. Ebből a helyi politika és a nacionalizmus összefüggésére irányuló kérdések adódnak: Szentendrén, az egyházi központban vajon mennyire nyerhet teret a részben világi értelmiségiek által mozgásba hozott nacionalizmus? A helyi szerbség megfogyatkozását a szentendrei elit tagjai bevonják-e egy lokális politikai program érvkészletébe? Erre a lehetőségre utal, hogy Pavle Stamatovic Utazás Pesttől Esztergomig című írásában Szentendrét is érintve beszélt a szerb lakosság fogyásáról. Jakov Ignjatovic szerint ez a mű „valósággal fölrázta a szerbeket”.158 113. kép Petr Csartan: Kollarovits Vazul szentendrei szerb főbíró (fl845) ésfelesége arcképe, 19. század (FEMÚZ, К 75.53, К 75.54) 149 Pajor Gáspár életrajzára és annak szentendrei aspektusaira: Szilágyi 2007; Szilágyi 2014; Szilágyi-Balogh 2014. 150 PML, V.302.e, No. 75 (1808). Kerényi 2002: 131, 133. A szabadalmas mezőváros 1822-ben még az esztergomi főszékesegyház építéséhez is hozzájárult (PML, V.302.e, No. 90). 151 Bor 1972. 152 Ignjatovic 1973: 7; Ignjatovic 1948 [1875]: 2. 153 54,2% katolikus, 45,7% ortodox (1774—1783): Őri 2003: 155. A népességi adatokra lásd a Függelék B/I. részében a 2. táblázatot. 154 Dóka 1981: 80; Őri 2003: 214; Őri 2006: 313,316. 155 Dóka 1981: 80. A mezőváros bíráskodásában már a 18. század végén megjelent a latin (Hajdú 1984: 33). Ennek kapcsán lásd még a magyar nyelv terjedését a Pest-Pilis-Solt megyei iskolázásban (Berényiné Kovács 2009). 156 Az ortodox temetők történetének összefoglalására: Stanovcic-Stefanovic (szerk.) 2012: 504-506. 157 Faragó 1999:143. Megyei kitekintés a problémára: Szabó A. 2008. Lásd még erre a témára Abrahám Barna tanulmányát a jelen kötetben. 158 Pavle Stamatovic a Serbskapcela című folyóirat 1833-as évfolyamában megjelent, Putesestvija iz Peste и Ostrogon című írására hivatkozik: Ignjatovic 1973: 20 (pontatlanul megadott címmel). 166
