Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 104. kép Szentendre bárányos jelképe a mezőváros Michael Rotsnik által készített térképén, 1808 (FEMÚZ, T 74.651.1) 105. kép A Michael Rotsnik által készített Szentendre mezőváros térképének címfoglalata, 1808 (FEMÚZ, T74.651.1) szívesen jelölték magukat a „város” szóval.124 A település fényét ortodox templomépítkezések emelték, amelyek során a bevándorlás után emelt faépületek helyén, mahalánként, illetve egyházi közösségenként, létrejöttek a máig látható műemlékek. Többségük, mint említettük, még a Zichy-időszakban keletkezett: 1738-ban elkészült az izbégi templom, 1746 és 1764 között épült fel a szentendreiek közül öt, az utolsó pedig néhány évtizeddel később (1791-1792) zárta azt a folyamatot, amely leglátványosabban tanúskodik a mezővárosban - és egyházközségeiben - addig felhalmozódott anyagi javakról és Szentendrének az ortodox vallásosságban, az egyházi kultúrában betöltött központi szerepéről.125 A templomok díszítésének korai példái a Blagovestenska-templom ikonosztázionából fennmaradt, 1721-re datált elemek, a szerb elit tagjainak adományai; a 18. század második felében pedig az épületek újonnan festett ikonosztázionokkal gazdagodtak.126 Neves, többek között szerémségi és budai munkáiról ismert művész szerződött Vasilije Ostojic személyében a székesegyház ikonosztázionának megfestésére 1777-ben.127 A bécsi tanulmányok után, a 18-19. század fordulóján budai festőműhelyt létesítő Mihailo Zivkovic munkája a Blagovestenska 124 Ehhez azonban nem kellett megvárni a vásártartási privilégiumot. Amikor 1725-ben a helyi katolikus plébános a dekretális ünnepek betartására akarta köteleztetni az ortodoxokat a vármegye által, az azzal válaszolt, hogy az ügy az országgyűlésre tartozik, lévén Szentendre privilegiális mezőváros (Borosy 1989—1996: III. 160 - 1629. sz.). Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszban a szöveg a latin oppidum terminus mellett hol a magyar mezőváros szót, hol pedig az előkelőbb hangzású várost használja Szentendre megnevezésekor. 1823-ban a vármegye igazolta, hogy Szentendre koronái mezőváros lakóinak helyzete a birtokbírás és az adásvétel jogát tekintve egyezik a szabad királyi városok lakóiéval (PML, V.302.e, No. 92). A kiváltsággal rendelkező mezővárosokra: Csizmadia 1976: 55. Szabadalmas közösségekre átfogóan: Kosa 1985. Az alföldi szabadalmas mezővárosokra: Novák 1994. További példaként Pápa esetére: Hudi 1995. 125 A témára átfogóan: Voit 1958; Horler 1960; Voit 1968; Davidov 2005. A magyarországi ortodox templomépítkezés új feldolgozása: Vukoszávlyev 2013. A szentendrei székhelyű budai püspököknek az építészeti fellendülésben betöltött irányító szerepére: Davidov 2005: 16—23. A püspöki portrégalériára: Mikié 1987. A püspökség által alkalmazott építőmesterekre: Vukoszávlyev 2013: 375-402. Epitáfiumokra a templomokban és kertjeikben: Stefanovic 1987. A 19. század elején részben szentendrei mesterek által elvégzett kisebb munkákra, javításokra lásd a székesegyház példáját (Voit 1958: 66). Az építkezések értelmezésére a tezauráció tézisével: Faragó 1999: 142. 126 Palkovljevic (ed.) 2012: 40-42. A Preobrazenska-templom ikonosztázionának megfestésére szerződtetett, a mai Ukrajna területéhez kötött 18. századi műhelyre: Palkovljevic (ed.) 2012: 78. Az újvidéki eredetű, Bécsben tanult festő, Petar Cortanovic 1835. és 1836. évi szentendrei látogatásai során a Preobrazenska-templomnak készített műveire, továbbá világi portréira: Palkovljevic (ed.) 2012: 102. 127 Davidov 2005: 35. 161
