Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 106a. kép F. Gfiller: A szentendrei régi templom alaprajza és a tervezett új alap- és metszetrajza, 1780 (MNL OL, T62 No. 0216.1) új ikonosztáziona (1802-1804).128 A püspöki palota bővítésére 1777 után került sor, 1794-ben kezdődött a főtéri ortodox iskola építése, amely egészen 1816-ig szerb tanítóképző intézményként szolgált.129 A vallásos építészet és festészet műveit és a szerb kultúrtörténetet a 19. század első feléig követve elmondható, hogy Szentendrén az ortodox valláshoz kapcsolódó, bizánci karakterű formavilág és a nyugat-, illetve közép-európai kultúra barokk, majd rokokó hatásai érvényesültek.130 Szentendre egyik találkozási pontja volt ezeknek a hullámoknak. Itt a barokknak nemcsak nyugati, hanem ukrán-orosz forrásával is számolni kell, és a művészettörténet annak szerb nemzeti dimenzióját is számon tartja. Ugyanakkor az a közelség sem lebecsülendő, amely Pest, Buda és Óbuda városépítészetének a szentendreivel való összevetésének a lehetőségét kínálja. A kiváltságok, a látvány mellett a közösség öntudatát jeleníti meg a városháza épülete és benne a levéltár.131 Itt őrizték Szentendre mezővárosi iratait a rácok 1690-es privilégiumaitól kezdve, ide került az új szerződést tartalmazó, vörös bársonyborítású, finom tapintású diploma is. Lényeges kellék a jogban és a szimbolikus szférában a címer, a zászlót tartó bárányt - Agnus Dcí-jelképet - ábrázoló pecsét.132 Mindez egy olyan időszakban, amikor a mezővárosokat és a 106b. kép F. Hacker: A szentendrei templom ácsmesteri metszetrajza, 1780 (MNL OL, T62 No. 0216.2) 128 Zivkovié működésére: Davidov 2005: 52—57; Vukovié 1997: 49-50. Szentendrei ikonosztázionának bécsi összefüggésére, festészetének késő barokk, rokokó és klasszicista elemeire: Vukovic 1997: 49, 52. Az egyházmegye művészetének kutatásában meghatározó Dinko Davidov munkásságára, további publikációira: Vukovic 1997: 92-94. 129 Voit 1958: 64,91. 130 A festészetre: Davidov 1988; Vukovits 1998. Késő barokk és rokokó hatásokra a szerb művészetben: Vasic 1972. 131 Voit 1958:113. 132 1699-ben még az akkor hivatalban lévő bírónak, a szarvast ábrázoló magánpecsétjét használták közpecsétként. A 18. században állandósult az 1732 óta ismert ábrázolás: „Az állított ovális gyöngysor és vonal keretbe foglalt körirat által határolt mezőben füves talajon labarum típusú, kétfarkú zászlót jobbra vivő, hátra néző húsvéti bárány, a zászló rúdjai gombokban végződnek”. Horváth 1982:184—186. Reprodukciói: Horváth 1982: 333—334. Az 1751 és 1795. évre datált pecsétek reprodukciói: Dóka 1981: borítólap, 3. kép. A címerkép párhuzama a református egyház, valamint Debrecen város címere, de a Szentendréhez közeli Tátról is rendelkezésre áll. Az egyházi jelkép értelmezésére: Takács 1986: 48-57. 162
