Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 103 a. kép Szentendre latin nyelvű Instructio/ö, 1738 (PML, V.302.e. No.16) uradalom átadása utáni megállapítása sajátos módon egyszerre került napirendre viszonyaiknak az úrbéri rendelet értelmében történő felmérésével, rögzítésével. Kamarai elnökként Grassalkovich szigorítani akarta szolgáltatásaikat; tudta, hogy Szentendre jóval kevesebbet fizetett a Zichyeknek, mint amennyire képes lett volna, és az addigi összegnek csaknem a kétszeresét jelentő 7.000 forintot akart kicsiholni a mezővárosból a Kamara számára.118 Vele szemben folytatott küzdelmükben a szentendreieknek nemcsak arra kellett törekedniük, hogy az összeg viszonylag könnyen teljesíthető maradjon, hanem egy ennél is súlyosabb veszély elkerülésére is: arra, nehogy úrbéres szolgáltatásokra fogják őket, ahelyett, hogy kondícióik a Zichy-időszakhoz hasonlóan szerződéses alapon kerülnének rögzítésre. Mindezek érdekében a megyéhez fordultak, sőt még Bécsbe is küldöttséget indítottak.119 A települések körülményeiről tudakozódó úrbéri kérdőpontokra adott válaszukban a szentendreiek értelemszerűen azt hangsúlyozták, hogy urbáriumuk sohasem volt. Ennek bizonyítékául a válaszadás során a bevándorlás idejéig mentek vissza. Őseik a „Fölséges Ausztriai Házhoz” hű katonák voltak, akik elhagyták régi hazájukat, és gyerekeikkel, feleségeikkel együtt hajón érkeztek a Magyar Királyságba. A Zichyek, ahelyett, hogy urbárium szerint bántak volna velük, kezdettől fogva kontraktusokban szabták meg a szolgáltatásaikat. Az „atyáiktól hallott” történet, a település kezdeteire irányuló elbeszélésük ily módon összefonódott a mezőváros szerződéses viszonyaiból adódó, limitált szolgáltatási kötelezettségeik elősorolásával.120 Az úrbéri tabella121 elkészülte után - amelynek már a puszta ténye is arra figyelmeztette őket, hogy jogi helyzetük lefokozódhat, és az előnytelenebb úrbéres állapotba kerülhetnek - az uralkodónő nyomására 1773-ban végre megszületett a Kamara és Szentendre új szerződése.122 Az évente fizetendő összeg az utolsó Zichy-szerződés által előírt 3.800 forinthoz képest megemelkedett ugyan - 6.000 forint lett -, de a Grassalkovich Antal által kilátásba helyezett megduplázódásához (valamint egyéb kemény feltételekhez) képest tűrhető kompromisszum volt, és a mezővárosi státusz fennállása alatt többé már nem változott. Ugyanakkor a szentendrei mezővárosi közösség önérzetét növelte, hogy 1777-ben vásártartási engedélyt kapott Mária Teréziától. Erre a település addigi történetében nem volt példa. Mostantól ugyanolyan szabadsággal tarthatott vásárt - mondta ki a díszes pergamenre írt privilégium -, mint a szabad királyi városok.123 Az engedély nyilvánvalóan a környékbeli települések lakói általi piaclátogatás létező gyakorlatát hagyta jóvá. A szentendreiek szívesen hangoztatták — talán a földesúr változása és az új szerződés körüli huzavona idején kiállt izgalmak hatására is — kiváltságos mivoltukat, hisz csakugyan a mezővárosok megkülönböztetett, „szabadalmas” kategóriájához tartoztak. Előszeretettel használták a „Privilegiatum Regio Coronalis Oppidum Szent-Endre” címet - a magyar korona bűvkörében talán a szabad királyi városok példájára célozva -, és ha nem is jogi, de köznyelvi értelemben %:í sfr?»' i ' : ^ r.y. ■ ...1, А,--»-- b. ,4 Ay-- " tél.. d-é— Mii-»»»-... ) <*:íí.A.'-7v A- —*,.... ti. ... i.: . f. t.. r .. 7 V: it 'jsúi.»..«'*-". Itt IЛ. Í4-S / . i-í- . : . % ' %i±i I ! 3 £ л *— *1. i. t V5 »•.«"»» Jaytin* JÜtéu УЮОГИЖ м м» ! /»-*• •"Pftrf Oi « Ай*- £••*► »pr* »'i 41V i»n J-"—X- ■ ví—V“ гчхчЛя á’Sf.'uA» /лм i « Ufbnw «иАмг IV«C1UU ántllí .* ífc»«*V í .'»4. qifußt trjft&n rt—.ni. ^w ..r.«nj«íftsui itóirtTKtV .‘Ixu jjrimwrwtlfwÁmi-- e л- J ' ...... 103b. kép Szentendre német nyelvű szabálykönyve (Regulamentum), 1776 (FEMÚZ, TD 74.592.1) 118 L. Gál 1988:180-181. 119 A deputáció bécsi és pozsonyi, szerb nyelvű leveleit Ivan Jaksic adta ki (Jaksic 1987). A jogi dokumentumok újraértelmezésének kockázatát már Dimitrijevic püspök idejében (1728—1748) megismerték, aki a szerbek jobbágysorba kerülésével szemben lépett fel (Davidov 2005:20). 120 Novak 2006: 430; Dóka 1981:140-142. 121 Novák 2005:266-274. 122 PML, V.302.e, No. 47. Dóka 1981: 63. 123 PML, V.302.e, No. 48a. 160
