Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században szőr gazdát cserélt. A fenti események ellenére a harcok a Duna jobb partját aránylag megkímélték, nem úgy, mint az oszmán hódoltság idején a Buda és Pest ellen a térség érintésével vezetett, azt letaroló hadfelvonulások. Ez a viszonylagos nyugalom különösen akkor igazán szembetűnő, ha azt Rákóczinak a császári hadsereggel szövetséges rácok ellen vezetett szegedi akciójához, Bottyán dunántúli hadjáratához, illetve a rácoknak Nagykőrös, Cegléd, Kecskemét vagy éppen Vác elleni támadásához, a kölcsönösen kegyetlen összecsapásokhoz viszonyítjuk.58 A térség azonban még így sem volt veszélytelennek mondható. Az 1708 végén, 1709 elején terjedő pestisjárványban pedig a megye volt az egyik legsúlyosabban fertőzött terület, és a kór fenyegette vagy akár érinthette az új mezőváros lakosságát is.59 Mezővárosi fejlődés a Zichyek időszakában A felkelés nem rendítette meg a szentendreiek kapcsolatát sem a császárral, sem a földesúrral.60 Zichy Péter - aki 1700-ban örökölte meg az uradalmat - nem ösztönözte őket a királytól való elpártolásra, éppen ellenkezőleg, a kuruc veszély elmúltára várt Nyugat-Magyarországon.61 A szentendreiek 1705 januárjában annak rendje s módja szerint befizették zsámbéki tiszttartójának a járandóságuk egy részét Budán,62 1710-ben pedig őt magát keresték fel Pozsonyban.63 A költekezéséről ismert földesúr, ahogyan az óbudai birtokából, úgy a szentendreiből is az addiginál több pénzt igyekezett kipréselni. A II. Rákóczi Ferenccel zajló háború alatt kétszer kötött új szerződést a mezővárossal, 1708-ban, illetve 1710-ben, és mindkétszer megemelte az évi adó összegét, először ezer forintra, majd a duplájára.64 Zichy Péter halála (1726) után az örökösök között küzdelem indult az óbudai uradalomért, amelynek során Szentendre családi adósság miatt zálogként egy évtizedre Jeszenszky Antal kezébe került. A mezővárost Zichy Péter fia, Miklós (+1758) váltotta majd vissza, és 1738-ban új szerződést kötött vele: 3.800 forintot kötött ki, valamint ötven font kávét.6S Bár az előző évtizedekben a szentendreiek terhei egyre csak nőttek, a legújabb adóösszeggel pedig igencsak megugrottak, ám földesúri kötelezettségeik még így is csekélyek maradtak az óbudai uradalom egyéb településeihez képest.66 Hogyan alakult a népesség, milyen volt az összetétele, és miként vált politikailag megszervezett közösséggé? A rácok létszámának adatai az első években olyan magasak voltak, hogy akár kételkedhetnénk is bennük, de több forrásból származnak, és végső soron nem mondanak ellent egymásnak. A bevándorláskor hatezer főre, illetve ezer családra 96. kép Zichy Miklós szerződése a mezővárossal\ 1738 (PML, V.302.e. No. 16) 58 A szegedi hadjáratra: Tóth 2013. A kurucok által 1703 őszétől ellenőrzött, de többször gazdát cserélő Vácot 1709 telén a császári oldalon harcoló szerbek dúlták fel: a város leégett, a lakosság elmenekült, kitört a pestis (Vass—Molnár—Sápi 1983: 121—122). 59 Bánkúti 2005: 64-66. 60 A rác natio uralkodóhűségét 1724-ben igazoló tanúsítványról még 1817-ben sem volt haszontalan másolatot szerezni és a mezőváros levéltárában megőrizni. PML, V.302.e, No. 14 (1817). 61 L. Gál 2000: 233. A megye birtokos családjainak a felkeléshez való viszonyára: Makkai 1958: 126. 62 Bánkúti (szerk.) 1996:1.149. 63 Bánkúti (szerk.) 1996: II. 745. 64 PML, V.302.e, No. 5 (1708); PML, V.302.e, No. 12 (1710). Dóka 1981: 18 (az 1708-as szerződés nála a régi jelzeten — V.303.e, No. 9 — szerepel). 65 PML, V.302.e, No. 16. Az örökösödés körüli vetélkedésre: L. Gál 1990: 28. 66 A pénzösszeg az 1738-as szerződést követően a Zichyek birtoklása idején már nem nőtt (L. Gál 1988: 172). A földesúri terhek az emelkedés dacára alacsonyak maradtak (L. Gál 1988: 203 skk). „Szentendre földesúri kötelezettségei az uradalom többi helységéhez képest határozottan enyhék voltak, még azután is, hogy Zichy Miklós az évi bérösszeget 3.800 forintra emelte, hiszen önmagában a borkilenced - amely az árenda fejében a városnál maradt - ennél jóval nagyobb értékű volt. Ezt bizonyára Zichy Miklós is tudta, annál is inkább, mert a Zichyek az idők folyamán többször bérbe vették Szentendre egyházi tizedét.” L. Gál 1988: 180. 152
