Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdőst Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században vonatkozó feljegyzéseknél még több emberre enged következtetni egy 1696-os, összesen 1.453 családot tartalmazó összeírás.67 Annak okai között, hogy ez a szám a 18. század elejére radikálisan lecsökkent a pestisjárvánnyal súlyosbított, nyolc évig húzódó politikai nyugtalanság és az adóösszeg megemelése éppúgy szerepelhetett - akárcsak Óbudán -, mint a szerb lakossággal betelepített határőrvidékek kialakítása.68 A szentendrei lakosság 18. századi létszámára vonatkozó becsléseket megnehezíti, hogy a helyiek igyekeztek kivonni magukat az uradalom összeírásai alól, ezért 1696 és 1770 között nincs is megbízható adóösszeírás a településről.69 Az adószedők előli rejtőzködés szokványos jelenség, de ez esetben a mezőváros lakói el akarták kerülni, hogy egy lapon említsék őket a nem szerződés szerint adózó, hanem úrbéres terheket viselő jobbágyokkal.70 A lakosság lélekszámúnál is nehezebb annak etnikai és felekezeti összetételéről képet alkotni, így csupán vázlatos ábrázolásra kell szorítkoznunk. A kor szóhasználatával rácként leírt nép — mint ahogyan arról már szó esett — felekezetileg két csoportra osztható, az ortodox és a katolikus rácokra, ezt a két részt nevezi meg 1700-ban a Zichy-szerződés. Míg az előbbi kategória nagy vonalakban megfeleltethető a szerbeknek, a katolikus rácok alatt Szentendre esetében a dalmátok értendők, bár országosan közéjük tartoztak a bunyevácok is.71 A helyi ortodox hitélet kezdeteit a mezőváros egyházi központként való szereplése kapcsán már érintettük, de itt említendők a felekezet belső tagoltságának jeleként a rácok mellett a szintén ortodox hitű „görögök”. Lehetséges, hogy már korán önálló templomra tettek szert, tekintve, hogy az 1697-es bejárás során nemcsak a rácoké, hanem ettől megkülönböztetve a görögöké is említésre került. A szerb ortodox környezetben a nyelvi és kulturális közeledés útja szintén nyitva állt előttük.72 A hódoltság alatti Szentendre református magyar lakossága ekkorra már nem volt számottevő tényező, a 18. századi forrásokban nyoma vész. A bevándorló ortodoxok számbeli fölénye éppúgy indokolja ezt, mint a földesúri nyomás: ahogyan a katolikus hitet támogató Zichyek Óbudán háttérbe szorították a reformátusokat, úgy ezt Szentendrén is megtehették.73 A hódoltság végével, a reformáció okozta szünet után ismét meginduló katolikus hitélet — amit a 18. század első évtizedének anyakönyvei már tanúsítanak - az 1720-as évekre jut el a helyi plébánia újjászervezéséig.74 A katolikusok a középkori eredetű „dombi” templomot használják, amelynek ebben az időszakban a védőszentje már Keresztelő Szent János, vagyis nem a településnek nevet adó Szent András apostolhoz térnek vissza. A plébánia a távoli veszprémi püspökségtől - ahová a középkorban tartozott — az esztergomi főegyházmegyéhez sorolódott át. A katolikus és az ortodox hívek viszonya nyilvánvalóan nem lehetett teljesen zavartalan, ha 1700-ban az idősebb Zichy Istvánnak a szentendreiekkel kötött szerződésében arra kellett felszólítania a katolikus papot, hogy ne háborgassa az ortodoxokat. Vajon miben állhatott a háborgatás kockázata az ortodox sokaság kellős közepén? Zichy óvintézkedésének az lehetett a célja, hogy mérsékelje a konfliktusokat, és elkerülje, hogy a kevésbé népes katolikus felekezetet papjuk túlbuzgósága miatt atrocitás érje.75 Az ortodox egyházi vezetők konfliktusairól, többek közt a földesúrral szemben a tizedfizetés, illetve a katolikus plébánossal szemben egyes ünnepek megtartása kapcsán felmerültekről a megye közgyűlési jegyzőkönyvei tanúskodnak.76 A felekezeti viszonyok a politikai szervezetben is megmutatkoztak, hiszen ortodoxok és katolikusok osztoztak a hatalmon, de az utóbbiak maradtak kisebbségben. A mezővárossá alakuló közösség igazgatásának módját a Zichy családdal kötött szerződések alapozták meg.77 A városvezetés egy négyfős testület kezében volt, melynek összetétele felekezeti elvet követett, három ortodox és egy katolikus taggal. Ez a rendszer 1733-ban, a megye beavatkozása nyomán változott: a felekezeti alap megmaradt, de módosult a részesedés módja, három évig ortodox, egy évig katolikus bíró 67 L. Gál 1988: 63. Ezer család érkezésére: Nagy L. 1975: 129. A szentendrei megtelepülök létszámára egyéb adatok: Popovic 1954: 39; Malcolm 1998:161. 68 Az óbudai párhuzamra: L. Gál 2000: 231-233. A Rákóczi-szabadságharc alatti járvány kapcsán említjük a három évtizeddel későbbi pestist (Schramek 2014). 69 Dóka Mára népességre vonatkozó következtetéseit ezen a ponton L. Gál Eva (L. Gál 1988: 25) korrigálta. 70 A kétféle adó eltitkolására: L. Gál 2000: 234. 71 Mándics 1989: 27-30. 72 A „görög” templom kérdéséhez: Dóka 1981:127-128 (forrásközlés). A görögökre: Vincze 2014; Füves 1961a; Füves 1961b; Sasvári 1994; Sasvári 2013; Sasvári—Diószegi 2009; Sasvári—Diószegi 2010. Görög Mihály szentendrei lakos ügye (1718): Borosy 1989-1996: II. 14 (710. sz.). 73 L. Gál 2000: 230-231; Szögi 2000: 409-410. 74 Az anyakönyvek levéltári mutatói: Mandlné 1964; Judák 1977; Dóka (szerk.) 1986. A katolikus felekezet „monografikus” történetére: Katonáné Szentendrey 1996; Katonáné Szentendrey 1998. (A templom 1800. évi égése miatt hiányos 18. századi iratanyagra: Katonáné Szentendrey 1996: 54.) A többi felekezet történetéről azonban nem jelent meg monografikus feldolgozás, de a tájékozódást segítik az említett katolikus egyháztörténeti kötetben közölt vázlatok (Katonáné Szentendrey 1996: 157-176). A kérdés kapcsán lásd még Ábrahám Barna tanulmányát a jelen kötetben. 75 PML, V.302.e, No. 2 (1700). Dóka 1981:18. 76 Borosy 1989-1996: III. 160 (1629. sz.), 163 (1638. sz.), 174 (1677. sz.); Borosy 1989-1996: V. 42 (3189. sz.). 77 Dóka 1981:20-23. 153
