Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 92. kép I. József Kassán vert ezüst háromkrajcárosának elő- és hátlapja, 1710 (FEMÚZ, Éremtár WM 543) bágyait) és néhányat meg is öltek közülük.39 Az együttélés kimunkálása nem kis türelmet követelhetett a részéről, és a helyzet elfogadása, a józan beletörődés mellett az az igyekezete is figyelemre méltó, hogy az áldatlan állapotokat a maga javára igyekezett fordítani. A szentendrei bevándorlás mértéke és módja tehát igencsak drasztikusnak mondható, ugyanakkor a hódoltság után a munkaerő pótlása a gazdaság revitalizálásához nélkülözhetetlennek számított. Ahogy Szentendrére, úgy Pest megye és a Zichy-birtokok megannyi pontjára új népesség érkezett, részben a földesúr hívására. Óbudára például katolikus németeket költöztetett 1698-ban. Annak, hogy ifjabb Zichy István a szentendrei betelepülőkkel dűlőre akart jutni, legfőbb jele az 1700-ban - az uradalom körüli konfliktus csendesebb időszakában, és halála előtt néhány hónappal - megkötött, a földesúri szolgáltatások rendszerét meghatározó szerződés. Tíz évvel a megtelepedés után, a karlócai békét követő esztendőben „mezővárosának” nevezi a török hódoltság vége felé néptelenné vált, majd gyéren lakott, 1697-ben még faluként említett települést.40 Mit jelentett ez a fordulat az új lakosok szempontjából? A közösség már 1695-ben városnak mondja magát az egyik levelében, amelyet bíró és tanácsosok irányítanak. Ez annyit jelentett, hogy az elöljárók - talán a lipóti kiváltságlevelek nyújtotta magabiztossággal, talán más, magával hozott jogi hagyomány alapján, esetleg a nagyszámú lakosságra támaszkodva - a saját elképzeléseik szerint értelmezték a közösséget városként.41 A betelepülő csoportokon belül létezhettek ugyan az említett politikai szervezet kezdeményei, de városfelfogásuk nem felelt meg az akkori magyar fogalmaknak, hiszen Szentendre státusza ekkor még falu volt. A magyar állam jogi keretei között a szentendrei rácok előtt az a perspektíva állt, hogy a foldesúrnak, a Zichyeknek személyi szolgáltatással tartozó jobbágyok mellé telepedve maguk is jobbágysorba jutnak. Ám még ha az egyének szintjén és névleg ez csakugyan be is következett, a közösség jogállása az ennél jóval előnyösebb oppidum, vagyis mezőváros lett. Nem rossz kompromisszum: félúton a városi önértelmezés és az úrbéres terheket viselő jobbágyi állapot között. A mezővárosi jogállásból fakadó gazdasági előnyt jelentett, hogy Szentendre évenként állandó összegű adót fizetett a foldesúrnak, aki ennek fejében elengedte a közösség tagjainak jobbágyi (úrbéres) terheit, szolgáltatásait.42 Nem lehet eléggé hangsúlyozni a 18. századi szentendrei fejlődés újszerűségét. A megtelepülőknek már az indulásnál kedvezőbb jogi és anyagi hátterük volt, mint amilyen az előttük itt élt embereknek valaha is megadatott: az uralkodótól kapott 39 L. Gál 1988: 63. Egy másik, 1693. évi konfliktusban szentendrei rácokat akasztófára ítéltek, mert pócsmegyeri kanászokra támadtak, tizenegy disznót levágtak és a húsukat elvitték. Borosy 1983-1987: III. 138 (2668. sz.). További esetek (1693-1695), köztük egy leányfalui, amelyben rácok a kárvallottak: Darkó 1999:199-201. A megye a szentendrei és a ráckevei rácok lefegyverzéséről (1698): Borosy 1983-1987: IV. 29-30 (3222. sz.). 40 PML, V.302.e, No. 2 (1700). Dóka 1981: 18. 41 Darkó 1999: 201. V.ö. a budai (tabáni) szerbek 1690 feliratú pecsétjével: Vujicsics 1997:14. A szentendrei bevándorlók érkezésére a belgrádi bíró vezetésével: Nagy L. 1975:129. 42 Az egy összegben, az 1696-os rácösszeírás szerint 300 forinttal való adózás már a betelepedés óta érvényes gyakorlat lehetett (L. Gál 1988:156). A mezővárosi autonómiára általában a vármegyében: Szabó A. 2004. Szentendrére különösen: Szabó A. 2004: 99,101,105,106,108. 148
