Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században

Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században

visszafoglaló háború után egyre nagyobb teret foglaló katolikus egyház „missziója” miatt ne gyakorolhatnák szabadon a vallásukat, és ha kísérték is konfliktusok a római katolikus és az ortodox közösségek viszonyát, egyházi téren biztatóan indult a szentendreiek élete.33 Ám ennek ellenére meg kellett találniuk a helyüket a Magyar Királyság politikai és társadalmi szervezetében, amelyet három erőtényező határozott meg: az uralkodó, a földesúr és a megye. A hétköznapi élet feltételeinek kialakítása során mindenekelőtt azokkal kellett szót érteniük, akikkel közvetlenül érintkeztek: elkerülhetetlen volt a modus vivendi megteremtése az előkelő Zichy család egymást követő családfőivel és Pest-Pilis-Solt vármegye hatóságával.

Szentendre a 17. század közepéig a komáromi - még korábban a visegrádi — vár uradalmához tartozott, amelyet a Zichyek 1659-ben tetemes összegért, 57 és félezer forintért szereztek meg I. Lipóttól. A Komáromot fenntartó birtokok rendszeréből így kivált uradalmat - amelynek központja eleinte Zsámbék, később Óbuda lett - az adomány értelmében idősebb Zichy István (1616-1693) fiágon örökíthette, és a családé lehetett mindaddig, amíg az ő ágán férfi leszármazottak születnek. Fia, az ifjabb István már 1671-ben megkapta az örökséget.34 Férfi utódok hiányában a női leszármazottak is megtarthatták a birtokokat, ám csakis újabb összeg kifizetése esetén. Bár a terület a Zichyek birtokszerzése után még jó két és fél évtizedig oszmán uralom alatt maradt, használata jogi értelemben nem ütközött akadályba, de a kettős - magyar és oszmán - birtoklás és adóztatás rendszerében a mindennapi gyakorlatban sem.35

Az óbudai uradalom részeként több mint egy évszázadig - a szerbek 1690-es bevándorlásától számítva csaknem hetven éven keresztül-, 1767-ig, vagyis négy generáción át rendelkezik a főúri család Szentendrével. Ám a birtoklás korántsem volt zavartalan. Az állam számára a visszafoglaló háború után az addig hódoltság alá eső Buda környéki részek jelentősége megnőtt. Hamar megmutatkoztak annak jelei, hogy az Udvari Kamara vissza akarja szerezni a 17. század derekán átadott területet a Zichy famíliától. A zsámbéki uradalmukért folyó vita már az 1680-as évek második felében megkezdődött;

1697-ben, amikor a „visegrádi uradalom” megszerzésére történt kísérlet, az érintette volna Szentendrét is, hiszen az a török hódoltság előtt a visegrádi vár tartozékának számított.36 Az ifjabb Zichy István elhárította ugyan a veszélyt, de a nehézségek ezzel nem értek véget. Amikor majd a „fegyverjog” megváltása címén a Habsburg kormányzat a magyar nemességet birtokainak megváltására kötelezte, az örökös Zichy Péternek (1674-1726) - akit Pest-Pilis-Solt megye egyébként közbenjárásra kért - 1702-ben 1.140 forintot kellett fizetnie az akkori megítélés szerint száz jobbágyot számláló Szentendre után.37

Éppen e konfliktussorozat első, 1688 és 1697 közötti szakaszára esett a szerbek letelepedése Szentendre faluban. Bizonyos, hogy nem az ifjabb Zichy István irányította oda őket, mivel az 1691 áprilisában írt, már említett levelében éppen ő panaszolta fel a Haditanácsnak, hogy akarata ellenére jelent meg „több mint hatezer lélek” a birtokán.38 A török hódoltság végére, az országot visszafoglaló háború idején Szentendre átmenetileg elnéptelenedett, majd ezt követően éledezni kezdő település, ahol a földesurat és a felszabadító hadjárat után viszszatért magyar jobbágyait alighanem sokkolta a tömeges délszláv betelepedés. Nemcsak attól a feltevéstől nehéz eltekintenünk, hogy a rácok szentendrei behozatala mögött a Habsburg kormányzat magyarországi képviselete állt, hanem attól a benyomástól is, hogy az udvar ezzel a lépésével rontani próbálta Zichynek a birtokok ügyében amúgy is kikezdett pozícióit. A kész helyzeten a falu ura már nem tudott változtatni. Az, hogy a megtelepedés nem nélkülözte az erőszakos eseményeket sem, kivehető abból a megjegyzéséből, hogy a rácok elkergették az alattvalóit (job-91. kép

A vásonköi és zichi Zichyek címere, 19. század (Magántulajdon; fotó: Szegedi László, 2009)

33 Carnojevic pátriárka tevékenysége az ortodox egyház magyarországi pozíciójának előmozdítására: Gavrilovic 1997.

34 L. Gál 2000: 230.

35 A kettős adóztatásra: Hegyi 1995:149-154. A kettős birtoklásra: Hegyi 1995:154-163.

36 Soós 2008:28 (45. jegyzet), 85-87.

37 A fegyverjog megváltására: Mezősi 1942. Erre a kérdésre a megyében, Zichyt és Szentendrét érintve: Soós 2008:255. A száz jobbágy nem lehetett más, mint akik státusuk szerint személyükben Zichyhez kötődtek, a szeoba betelepülőit itt aligha vették számításba.

38 L. Gál 1988: 63. Ugyanerre: Malcolm 1998:161 (24 ezer Szentendrén, 6 ezer Budán).

147