Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek 82. kép Üdvözlő képeslap „ Üdvözlet a szentendrei géppuskásoktól" felirattal, 1910-es évek (FEMÚZ, F15087) Az együttérző hangú cikkből ugyanis megtudjuk, hogy „a jó kedvéről ismert K. J., ki tót származása és német neve dacára magyarnak vallja magát”, a vendéglőben azt a dalt énekelte, melyben szérűje leég, rózsája pedig elhagyja, mire a hatóság eljárást indított ellene, mert sem az elemi kárt, sem a Rózsa nevű lány eltűnését nem jelentette be.224 A szerbkérdés végső megoldásaként az említett rovatban ismertették Podlicsek Janó (?) magyarpárti képviselő indítványát, mely szerint a frissen elkészült Szentendre— Szigetmonostor hídra terhelési próbaként rá kell állítani az összes szentendrei szerbet, és „ha a híd erre nem szakad le, akkor jó; de, ha leszakad, akkor - még jobb”.225 Az 1913 januárjában zajlott községi választás a szerb politikai túlsúly végét jelentette (a tudósítások szerint 800-900 tényleges szavazóból 637 az ellenzéket támogatta).226 Miként azt sejteni lehetett, a Szentendre és vidéke az új polgármesterre, Antóny Bélára - a lap addigi felelős szerkesztőjére - és a képviselőtestületre a vallási és nemzetiségi ellentétek meghaladását, a város társadalmának egybeforrasztását rótta feladatként.227 Ennek történelmi esélyét azonban legázolta a Nagy Háború. A szarajevói merénylet kapcsán a Szentendre és vidéke nemcsak általában az úgymond királygyilkosságokhoz szokott „fekete nációt” ítélte el, hanem azokat a tettetőket is, akik fogalmazása szerint most „ortodox imákat mormolva komédiáznak, szórnak átkot nemzetük véreskezű fiára”.228 A szerkesztőség a helyieket igyekezett eltanácsolni anyanyelvűk használatától - fenntartva, hogy a családi életükbe nem kíván beleszólni -, figyelmeztetve őket például az egyik fakereskedő kellemetlen esetére, aki rokonaival folyamatosan szerbül társalgott a vicinálison, ami miatt a gyanakvó kalauz rendőrkézre adta, a tömeg pedig kis híján meglincselte. Okuljanak ebből az intelligens helyi családok, egyébként pedig „[...] ízléstelenségnek tartjuk azt a tapintatlanságot, hogy az értelmi osztályhoz tartozó szerbek, akik kivétel nélkül beszélik a magyar haza nyelvét, utcán, vicinálison, nemcsak mikor maguk között vannak, de - amint ezt a vöröskereszt egyleti gyűlésen volt alkalmunk tapasztalni - magyarok társaságában is következetesen szerbül beszélnek. A mostani háborús időben kár ilyen provokáló magatartást tanúsítani.”229 Immár inzultusnak minősült, hogy a szerbek „tüntetőén használják anyanyelvűket, annak az országnak a nyelvét, mely iránt nekünk, magyaroknak, a történtek után csak utálattal és gyűlölettel szabad viseltetnünk”. Bár a tanulatlan szerbek esetében a cikk szerint ez természetes, úriemberek viszont ne „fitogtassák” szerb voltukat, amikor a déli harctéren amúgy is „faji összejátszásról”, fényjelekről hallani, s a szerb szó a tömegekből agresszív viselkedést válthat ki. A szerbek viselkedése úgymond megkérdőjelezi hűségnyilatkozataikat, azok csak „tőrt takaró köpenynek” fognak látszani.230 Ennek minősülhetett a Jávor kör hazafias köntösbe öltöztetett önkéntes feloszlása,231 vagy a püspök e napokban szokványos üzenete (a Szent István-nap méltó megünneplése, a fegyverek győzelméért előírt imák teljesítése).232 224 Szentendre, 1912. február 25., 3. 225 Szentendre, 1912. február 4., 3. 226 (n.n.): Választás után. Szentendre és vidéke, 1913. február 2., 1. 227 Szennei: Szentendre társadalmához. Szentendre és vidéke, 1913. március 9., 1. 228 (n.n.): A trónörököspár halála. Szentendre és vidéke, 1914. július 5., 1. 229 (n.n.): Szerb kémeknek nézett család. Szentendre és vidéke, 1914. augusztus 2., 2. 230 (n.n.): A szerb nyelv használatáról. Szentendre és vidéke, 1914. szeptember 20., 1-2. 231 (n.n.): A szentendrei „Jávor-kör önkéntes feloszlása. Szentendre és vidéke, 1914. augusztus 9., 3. 232 (n.n.): Zubkovits György újabb pásztorlevele. Szentendre és vidéke, 1914. augusztus 23., 2. 130
