Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
kártyáztunk. Lukiján püspök társaságát általában a következők alkották: Evgen Dumca, Joca Ignjatovic, dr. Aleksandar Dimsic és Cebi doktor.”135 A Kaszinó táncmulatságai is a kölcsönös tiszteletjegyében zajlottak, 1899. augusztus 14-én például Nikola cigányprímás előbb csárdást húzott, azután „csodálatosan szép” kólót, majd francia négyest, amelyet harminc pár táncolt, és a „tüzes táncmulatság” egészen hajnalig tartott.136 1902-ben azonban a szerbek kiléptek, mivel megalapították a saját, Jávor elnevezésű egyesületüket, s ennek vélhető következményeként az olvasókör (értsd: Kaszinó) kulturális színvonala, illetve látogatottsága csökkent, az elhunyt vezetők helyére lépők pedig 1903-ban már sikertelenül próbálták meg feltámasztani azt.137 A Jávorról azonban nem mondható el, hogy elzárkózott volna a lakosság többi részétől. Említett farsangi rendezvényét a városi lap már előzetesen melegen ajánlotta mindenkinek, beszámolójában pedig kiemelte, hogy „[...] nem szenvedett rövidséget senki. Meg volt híva arra felekezeti és nemzetiségi külömbség [sic!] nélkül minden intelligens család. S azok is, kik a darabot nem egészen érthették, kitűnően mulattak, sőt ha kívánták, a darab felől minden oldalról szíves magyarázatot nyertek.”138 Majd a karácsonyi és újévi rendezvény kapcsán ismét megjelent a hír, miszerint „[...] a Jávor helybeli szerb dalkör fáradhatatlan elnöke és vezetősége megragad minden lehetséges alkalmat, hogy tagjainak élvezetet és szórakozást nyújtson, a dalkör érdekeit pedig minél nagyobb mértékben előmozdítsa.”139 Az 1910-es évek elején - lehet, hogy már a „magyar párt” támadásaival szembeni bizonyítási kényszerként is — a tudósító már valóságos multikulturális deklarációt fogalmazott meg: „A Jávor, mely eddigelé a köztudatban mint hazaellenes, összeesküvő szerb szövetség szerepelt, rossz hírét fényesen megcáfolta. Mert az estélyen meleg szeretettel ünnepelték a jelenlevő vendégeket, magyar szótól hangosak voltak a termek, és az ünnepély, mely szerb egyházi énekkel kezdődött, a magyar nóta bűvös dallamával végződött - hajnaltájban. És magyar legények vígan járták a szerbekkel a kólót, és lelkesen táncolták a szerb leányok, menyecskék a csárdást.”140 A magyar intelligencia képviselői „a vallási ceremóniát kivéve alig vehették észre, hogy szerbek között vannak, annyira magyaros volt a jókedv, s magyar volt beszéd, érzés egyaránt.” A magyar vendégeket üdvözlő Csamprág István szerb ortodox püspöki titkár „külön hangsúlyozta mindnyájunk magyar voltát és érzését, s a barátiság [sic!] ápolását, a társadalmi békét.”141 Az ugyanazon év (1912) februárjában rendezett hangversenyt is a szerb és magyar zene, illetve tánc egyensúlya jellemezte.142 A város vezetésében, a többi etnikummal való kapcsolattartásban a szerbek hagyományosan készek voltak a kompromisszumokra, elfogadták a realitásokat. Az 1830-as évek második felében például áttértek a magyar nyelvű adminisztrációra - 1848 tavaszán egy levelező fel is háborodott azon, hogy a szentendrei intelligencia körében „undorító idegen szellem uralkodik”, idegen nyelven intézi a maga ügyeit.143 A szabadságharc alatt nem fogtak fegyvert Bécs oldalán, csak ellátták a császári helyőrséget. Politikájuk a dualizmus alatt is lojális. Persze, az interetnikus súrlódásokat okosan kezelni, a térségben vitathatatlan szerb gazdasági-politikai szerb fölényt másokkal is elfogadtatni csak olyan személyiségek voltak képesek, mint a bíró, majd a városban elsőként polgármester Dumtsa Jenő/Evgen Dumca (1838— 1917), aki nem szállt szembe a magyarosodás-magyarosítás folyamataival, nem gerjesztett fölösleges konfliktusokat. A képviselőtestület 1896-os, millenniumi díszjegyzőkönyvében a lehető leglojálisabban fogalmazott, hangoztatva a szerbek magyar nemzethez tartozását - amiből persze nem szabad többet kiolvasnunk, mint az egységes magyar politikai nemzet koncepciójának elfogadását - és mindenkori hazafiságát: „[...] bármely nemzetiséghez, bármely valláshoz is tartozunk, elsősorban a magyar nemzet egyenlő jogokkal felruházott tagjai vagyunk. [...] Szentendre város közönsége minden időben [...] az uralkodóház és a haza irányában való kötelesség teljesítésében példás magatartást tanúsított.”144 Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek 135 Bikar 2003:231-232. 136 Szent-Étidre és vidéke, 1899. augusztus 15. 137 Schleininger 1995: 393-395. 138 Szentendre és vidéke hírlapja, 1903. március 1., 3. 139 Szentendre és vidéke hírlapja, 1904. január 24., 2. 140 (n.n.): Jegyzetek. Szentendre, 1912. január 21., 1. 141 (n.n.): Jávor-egylet estélye. Szentendre, 1912. január 21., 3. 142 (n.n.): Hangverseny a Jávorban. Szentendre, 1912. február 18., 3. 143 Boskov 1987:129-130. 144 Idézi: G. Sin 1979: 25. 120
