Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Ugyanakkor tudatosan és hatékonyan érvényesítette a fogyatkozó szerbség, illetve a görögkeleti egyház érdekeit. Ezt a kivételes szervezőt, békéltetőt és emberbarátot, „[aki] cincár - elszlávosodott vagy elgörögösödött román családból származó, szerb identitású és pravoszláv vallású magyar hazafi volt, mintha átgondolt шя^г-копсерció szerint választották volna ki jelképül, elsőnek, a soknemzetiségű és sokféle kultúrákat ötvöző Duna-parti település élére.”145 Millenniumi ünnepi beszédében (1896. május 9-én) is azt hangsúlyozta, hogy a magyarok nem igázták le az itt talált meghódolt, legyőzött népeket, hanem őket és a később idevándorolt, királyi kiváltságok mellett megtelepedett népeket az állam minden javában és áldásában részesítették.146 Ötvenedik házassági évfordulója kapcsán - nem mellékesen, a községi választás lázában égve — az ellenzék szócsöve emlékeztetett rá, hogy „Dumtsa Jenő polgármester hivatását abban látta, hogy a városnak vallásilag, nemzetiségileg, társadalmilag és rút magánérdekek szerint széttagolt társadalmát a város, a haza, a munka szeretetében egyesítse. [...] A közügyek vezetésében, a polgárok ügyes-bajos dolgainak intézésében sohasem volt szerb, hanem polgármester és hivatalnok. [...] Szerb származásával nem találta ellentétben állónak, hogy a haza s a magyar kultúra oltárára áldozzon.”147 Az életrajzi vázlat is kiemeli, hogy városatya volt minden szentendrei számára, nemzeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül, a kedvezőtlen országos légkörben is biztosítani tudta a soknemzetű városban az egyenjogúságot és az összefogást.148 Hazafiság és szilárd szerb identitás fonódott össze az izbégi templomszentelés ünnepén elhangzott „gyönyörű beszédben”. Popovics István országgyűlési képviselő az öreg Carnojevic pátriárka szavait idézte: „[...] ki arra tanította a népet, hogy legyenek alattvalói az uralkodónak, jó hazafiak, teljesítsék kötelességeiket, melyek a hazához fűzik, de azért el ne hanyagolják anyanyelvűket, szokásaikat, vallásukat és egyházukat.”149 A hallgatóság szűnni nem akaró éljenzéssel jelezte, hogy megértette és megszívlelte az üzenetet. Egyébként az idézet inkább tükrözi az akkori századvég felfogását, mintsem a betelepülés korának parancsát. A 1900. május 10-i ezredévi ünnepségen a város tisztviselői és a képviselőtestület tagjai együtt vettek részt előbb a református, majd a római katolikus, végül a görögkeleti istentiszteleten, mintegy megtestesítve Szentendre felekezeti békéjét.150 A városvezetés lojalitása - emellett egy kifejezetten gyakorlati szempont - döntött arról is 1906-ban, hogy ki képviselje Szentendrét (Dumtsa Jenő mellett) Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak hazahozatalakor: „[az] elnöklő polgármester felkéri Husvik Lyubomir városi képviselőt, hogy miután tudomása szerint díszmagyar ruhája van, vegyen részt a vármegye lovasbandériumában.”151 Mint tudjuk, a szentendrei szerbek a Habsburgok oldalán álltak, amiért több császári menlevelet, sőt utólag hivatalos dicséretet is kaptak.152 Dumtsa Jenő polgármester mellett ezt a realitásérzéket testesítette meg a térségben még a pomázi nagybirtokos - de mérnöki végzettségét is kamatoztató - Petar Lupa / Luppa Péter (1838—1904), „a pomázi / Szentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján 79. kép Szentendre város kétnyelvű helységnévtáblája, 19. század (FEMÚZ, T 78.78.1) 145 Milosevits 2001: 9. 146 Máté (szerk.) 2001: 23-26,61; Bikát 2003: 98. 147 (n.n.): Dumtsa Jenő. Szentendre és vidéke, 1912. május 5., 1. 148 Bikát 1987: 213,218. 149 (n.n.): Templomszentelés. Szent-Endre és vidéke, 1899. szeptember 24., 3. 150 G. Sin 1979:25. 151 G. Sin (összeáll.) 2000: 23; G. Sin 1979: 26. Sőt a helyi lap szerint a szerb képviselő önként csatlakozott. Szentendre és vidéke hírlapja, 1906. október 14., 2. 152 Dóka 1981: 16. 121
