Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek megemlítendő például a privigyei (prievidzai) születésű Czibulka János (1870-1927), aki megvásárolta a szentendrei belvárosi gyógyszertárat, az itteni társadalmi élet fontos alakja lett, a Kaszinó pénztárosa, 1913-tól pedig a Szentendrei Városfejlesztő Egyesület oszlopos tagja volt (és másokkal együtt majd ő hozta létre a Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályát 1920-ban, illetve indítványozta a Kőhegyi turista menedékház felépítését).106 S persze ki kell emelnünk, hogy a katolikus személyiségek - a plébános, káplánok és a templomi kisegítők - ezekben az évtizedekben javarészt szlovákok voltak, de az is igaz, hogy a plébánia magyar nyelvhasználatát éppen az említett Anton Molec káplán szorgalmazta a dualizmus utolsó éveiben, és majd a zsolnai (zilinai) születésű igen tevékeny közösségszervező, Kada Mihály plébános vitte előre. Az már a századelő hatalmi villongásait jellemzi, hogy szerb ellenfelei Kadát vélelmezett pánszláv izgatás miatt egyházi hatóságánál feljelentették,107 illetve hogy Péntek Ferenc református lelkész ugyanezzel vádolta Zsiska Pál káplánt a Pestvidéki Hírlapban.10*1 A pánszláv minősítéssel aligha azonosulva megjegyzendő, hogy utóbbi Pavol Ziska (1879-1947) néven a szlovák művelődés nagyon is számon tartott alakja - nem csak tankönyvszerző, fordító és szerkesztő volt, hanem a századelő szlovák agrárdemokrata és keresztényszocialista irányzatainak aktív képviselője is - olyan személyiségek munkatársa, mint Pavol Blaho (1867-1927) vagy Andrej Hlinka (1864-1938) -, és egyházi elöljárói éppen azért helyezték át Szentendrére (látványos választási kampánytevékenységét követően), hogy a szlovák közegből eltávolítsák.109 A „hazafiatlan pánszlávok” minősítést az ellenzéki helyi lap szerint a szerb városvezetés - és a szócsövének tekintett „gyászos emlékű” Szentendre - általában is alkalmazta a vele szemben állókra.110 Ezen kívül, mint látunk rá példát, a szlovákok a magyar—szerb politikai viaskodás mellékfiguráiként is megjelenhettek. I Szent Endrei fahordó, j 73. kép Szentendrei szlovák fahordó szekeres a Képes Világ mellékletének illusztrációjaként, Jankó János színes kőrajza, 1869 (Magántulajdon; FEMUZ, másolatban) Zsidók Zsidók viszonylag későn jelentek meg Szentendrén és helyi történetüknek részletei ráadásul máig feldolgozatlanok. A 18. század közepéig a Habsburg Birodalom területén a zsidók rendeletileg ki voltak tiltva a királyi városokból és majd csak II. József 1781 -es rendelete (Toleranzpatent) tette lehetővé a számukra a saját nyelvű istentiszteletet, az iskolaállítást, a szabad iparűzést és a királyi városokban való letelepedést.111 Ennek ellenére Szentendrén először 1822-ben említenek 6 izraelitát,112 viszont 1850-ben a városban már 59, ízbégen pedig 9 izraelita vallású személy lakott, így ennyi hívő már megalakíthatta a Szentendrei Izraelita Hitközséget egy elnök és egy tanító irányításával. Idővel pedig létrehozhatták saját iskolájukat (az Izraelita Elemi Népiskolát) is, ami a 19. század végén még csak egy tantermű volt, de az 1920-as években már négy osztállyal működött, és ahová más vallású gyerekek is jártak. A szentendrei izraeliták a neológ irányzatot követték. A hívek száma 1869-ben 156,1910-ben pedig már 217 volt.113 A zsidók temetője a Szamárhegyen - az 106 Pethőné et al. (szerk.) 2006: 33. 107 Kada Mihály: Tekintetes Szerkesztő Ur! Tisztelt Barátom! Szentendre és vidéke, 1912. június 2., 2. 108 Bokor-Pethőné Németh 2009: 68. 109 SBSVI.502. 110 (n.n.): Készüljünk. Szentendre és vidéke, 1913. január 19., 1; (n.n.): Feleletet várunk. Szentendre és vidéke, 1913. április 27., 2. 111 Gonda 1992: 43. A Pest-Pilis-Solt megyei zsidóság történetére: Moess 1968 (a szerk. megjegyzése). 112 SZRKPL,Vis. Can. 1822. 113 1900-as népszámlálás, II. táblás kimutatások: 94-95; 1910-es népszámlálás, II. részletes kimutatások: 106-107. 116
