Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Szlovákok Szentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján A németekhez hasonlóan a szlovákok ugyancsak másodlagos betelepülők voltak Szentendrén. A 17. századi felszabadító háborúk után Árva, Turóc és Liptó vármegyéből számosán érkeztek Pest megyébe, azon belül is többek között a Pilis hegységbeli falvakba - Pilisszentlászlóra, Pilisszentlélekre, Pilisszántóra és Piliscsabára —, majd a németekkel párhuzamosan települtek meg Szentendrén (szlovákul: Sväty Ondrej).9S Főleg szőlőművesekként, napszámosokként dolgoztak - a szlovákság számára Szentendre egyébként sem számított ismeretlen helynek, hiszen a filoxéráig tavasszal tömegesen jöttek idényjellegű zöldmunkára Trencsén vármegyéből, szüretre pedig Zólyomból — és általában fuvarozást is vállaltak." A város ennek kapcsán hagyományosan küldöncöt menesztett az illető felföldi községekbe, majd 1884-től levélben közölték a szüret hivatalos időpontját, ám a filoxéra pusztítása miatt 1887- ben már fuvarosokat sem hívtak.98 99 98 99 100 A 19. században a beköltöző szlovákság szintén meghatározó etnikummá vált Szentendrén, 1880-ban a 4.229 lakosból 1.082 vallotta magát „tót”-nak (a számuk lehetett ennél lényegesen magasabb is,101 de még így is többen voltak ekkoriban, mint a magyarok), 1890-ben 4.260 lakosból 1.004 főt, 1910-ben azonban az 5.673 lakosból már csak 941 főt számláltak.102 A 20. század eleji szerbellenes politikai légkörben a helyi lap, a Szentendre és vidéke persze nem az elvándorlásnak, vagy az elmagyarosodásnak, hanem a szerb befolyás és pénz által erősített elszerbesedésnek tulajdonította a szlovák szőlőmunkások eltűnését.103 Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, a szlovák nyelv - a dalmáthoz és a némethez hasonlóan - szintén sokáig jelen volt a katolikus templomban. Am az önszerveződésig, saját nemzeti szervezetekig azonban a szlovákok nem jutottak el, így sem a városban, sem pedig a hazai szlovák elit gondolkodásában nem játszottak különösebb szerepet. A szlovákság Turócszentmártonban (Turciansky Sväty Martin) megjelenő hírlapjában (a Národnie noviny című sajtótermékben) 1889-ben megjelent véletlenszerű jelentés leszögezte ugyan, hogy ők a legszámosabbak, ám azt is, hogy elesettek, a szőlők pusztulása általános szegénységbe taszította őket, és csak remélhető, hogy az iparosodó Szentendrén munkások lehetnek majd.104 A tudósító felfigyelt viszont arra, hogy a környéken, (Buda) Kalászon, Pomázon, illetve ízbégen (Zbehy) is élt a szlovák nyelv, köszönhetően mindenek előtt Anton Molec szentendrei káplán áldásos munkálkodásának.105 Egyébként a 19-20. század fordulóján települtek ide máshonnan is szlovákok, 72. kép Jantyik Mátyás rajza a szlovák vándorárusról az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című kiadványból, 1885-1902 (FEMÚZ, másolatban) 98 Katonáné Szentendrey 1996: 26. 99 Dóka 1981:108. 100 G. Sin 1979: 29-30. 101 Hagyományos hungarus tudatuk következtében hivatalos helyzetben sokan magyarnak vallották magukat. 102 1900-as népszámlálás, II. táblás kimutatások: 116—117; 1910-es népszámlálás, II. részletes kimutatások: 128—129. 103 (n.n.): Kik alapították Szentendrét? Szentendre és vidéke, 1911. október 22., 1. 104 Fr. Kabina: Sväty Ondrej. Národnie noviny, 1. august 1889,2—3. 105 Fr. Kabina: Sväty Ondrej. Národnie noviny, 1. august 1889,3. 115
