Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján

Ez a törekvő, vállalkozó szellem a szerbeknél büszke polgári öntudatot alakított ki:

„A szentendrei ember pedig büszke, a családi körben, a szentegyházban éppúgy, mint a nyilvánosság előtt énekli: »Mi szentendreiek, híresek az egész világon!« Gyönyörű táj, gazdagság, jó bor, pompás víz.

Akarsz ennél többet? A szerbség egész Géniusza Szentendrére összpontosult.”60 De nem maradt ott örökre. Ignjatovic rámutatott, hogy a polgárok a, ma úgy mondanánk, self-made-man-szellemet már a 19. század elején igyekeztek ranglétrára cserélni:

„Tudni kell, hogy a szentendreiek szívesen adták fiaikat szerzetesnek, hogy püspök válhassék belőlük, katonának, hogy generálisok lehessenek; ha ez nem ment, akkor ügyvédnek, kereskedőnek.”61 Az író tanúsága szerint a fiák nemzedékében eluralkodott a semmittevés, a kenyérkereső tevékenység megvetése, céljuk nem volt más, mint az élet élvezete, nem nézve, hogyan porlik szét a munkás ősök ölükbe hullott vagyona.62 63 Ezt örökíti meg a szerb Buddenbrook-történet, az Örök vőlegény (Veciti mladozenja).a

Nem csak a lelkek váltak azonban erőtlenné. Említettük a kézműipar és a kereskedelem hanyatlását a 19. század második felében. Az 1870-es években a gazdasági válság miatt a szegényebbek egy része elköltözött, így a szerbek száma tovább csökkent: 1880-ban a 4.229 lakos közül - „horvát-szerb” kategória alatt - 765 fő,64 finomítva 743 személy (18%),651910-ben az 5.673 lakosú városban már csak 579 fő tartozott ehhez a nemzetiséghez.66 Fogyatkoztak a hívek,

omladoztak a templomok. A székesegyházat még 1885- ben sikerült méltó módon felújítani, ám az népesség (az aktív vallásgyakorlók) apadásának következtében kezdték sorra bezárni a parókiákat: megszűnt a Ciprovacka (amely 1938-tól aztán római katolikus templom lett), illetve az Opovacka (a hívek visszavándorlása miatt ezt az imaházat már a 19. század végén bezárták, majd 1913-ban el is adták a református gyülekezetnek), az 1920-as éveket követően pedig folyamatosan már csak a székesegyház hivatala működött, a megmaradt templomokban (1948- tól aztán az izbégi is római katolikussá vált) időszakosan zajlott istentisztelet.67

A fogyás és a csappanó bevételek ellenére, a virilizmus gyakorlatának, s általában a tekintélyes szerbek anyagitársadalmi súlyának köszönhetően a társadalmi életben és a helyi politikában egészen a 20. század elejéig ők uralták a várost. Társas rendezvényeikről rendszeresen és elismerően számolt be a helyi lap, például a szerb kórus által az iskolások számára szervezett kirándulásról az „ó-vízhez” (Stara voda), amikor 1899-ben egyházi zászló alatt „a kies forráshoz vonultak, hol az este beálltáig énekkel és játszással töltötték az időt.”68 Néhány héttel később ugyanazon újság a frissen restaurált izbégi templom szenteléséről tudósított.69 Csupits István esperes plébános nagy asszisztenciával megtartotta az istentiszteletet, melyet hatvan terítékes bankett követett Szentendre előkelőségei és a vidékről érkezett díszes vendégsereg tiszteletére. Az épület felújítását Popovics István országgyűlési képviselő áldozatkészsége és az általa szervezett gyűjtés tette lehetővé, mások pedig értékes tárgyakat ajándékoztak a templomnak, így egy színezüst, állítólag Oroszországból küldött kandelábert.70 Hasonlóan fényes ünnepség keretében szentelték fel a megújult sztaravodai keresztet, majd „régi szerb szokás szerint” malacot és bárányt sütöttek, duda- és tamburaszó mellett járták sötétedésig a kólót.71

Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek

64. kép

Szerb nyelvű sírkő a szentendrei ortodox temetőben, 1749 (Magántulajdon;fotó: Erdősi Péter, 2012)

60 Ignjatovic 1952 [1875]: 28.

61 Ignjatovic 1952 [1875]: 35.

62 Boskov 1987:1.134,137-138.

63 Ignjatovic 1972 [1878].

64 Közli: 1900-as népszámlálás, II. táblás kimutatások: 116-117.

65 Dóka 1981: 110.

66 1910-es népszámlálás, II. részletes kimutatások: 128-129.

67 Davidov 2005:25-26,81-90.

68 (n.n.): A görögkeleti szerb dalárda nyári mulatsága. Szent-Endre és vidéke, 1899. augusztus 6., 3.

69 (n.n.): Templomszentelés. Szent-Endre és vidéke, 1899. szeptember 17., 2.

70 Szent-Endre és vidéke, 1899. szeptember 24., 3.

71 (n.n.): A sztara voda keresztje. Szent-Endre és vidéke, 1899. szeptember 24., 4.

110