Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból
Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból Egyéb formai csoportokat képviselő mesterjegyes darabok A 14. számú pipa (Ltsz. V.2010.76.5) fehér anyagú, 5 cm hosszúságú, 3 cm magas kiegészített darab. A csupor formájú fej középső harmada rombusz és csepp alakú pecsételésekkel díszített. A nyak körátmetszetű, enyhén kiszélesedő (1. tábla 9). A nyak és fej találkozásánál, a fej alján baloldalt található a közel ovális formájú, „csipkés” keretelésű mesterjegy, melyben írásjegyhez hasonló jelek szerepelnek. A pecsét szövege nem volt olvasható (3. tábla 13). A 15. számú darab (Ltsz. V.2010.76.5) nagyméretű, sötétvörös anyagú, fényesre polírozott felületű. Öblös, görgőpecsételővel vízszintes sorokban sűrűn pecsételt csészéjének nagyrésze hiányzik (1. tábla 10). A kör alakú mesterjegy a fejhez éles szögben csatlakozó rövid, kiszélesedő nyak jobb oldalán helyezkedik el. A formai típus párhuzama Korinthoszból ismert.18 Feliratának kiolvasható részlete: amel-i, azaz „készítette” (3. tábla 14). Aló. számot viselő (Ltsz. nélkül) pipa vörös anyagú; nagyméretű, öblös tűztérrel rendelkező fejjel rendelkezik, nyakának vége letörött. A fej felületén nyolc darab virágszirom került megformálásra, így a pipa feje virágkehely formájú hatást kelt (2. tábla 9). A körátmetszetű nyak és a fej találkozási pontjához közel, a nyak jobb oldalán helyezkedik el az ovális formájú mesterjegy. A pecsétben látható jelek nem tűnnek írásnak (3. tábla 15). A 17. számú pipa (Ltsz. nélkül) világosszürke anyagú, a csészéje félgömb alakú, gerezdek. Kéménye hiányzik. Rövid nyaka körátmetszetű, végén nagyméretű nyakgyűrűvel és előgyűrűvel. A nyakvég és a nyakgyűrű felülete díszítőpecsételéssel ellátott (2. tábla 10). A nyak és a fej találkozásához közel, a nyak jobb oldalán található a - az eddigi mesterjegyekhez viszonyítva - nagyméretű, ovális keretelésű mesterjegy. Szövegéből az amel-i kifejezés volt kiolvasható (3. tábla 16). A 18. számú cseréppipatöredék (Ltsz. 61.21.24) fehér anyagú, kéménye és nyakának vége letörött. Csészéje fenyőgallyat formáló görgőpecsételővel díszített, a bepecsételések által kisebb gerezdekre tagolt. A fej alján kör alakú lap figyelhető meg, ehhez csatlakozik a tengelypontba futó, markáns tőke (2. tábla 11). A megközelítőleg ovális formájú mesterjegy a fej és a körátmetszetű nyak találkozásához közel eső részen, a nyak bal oldalán helyezkedik el. A pecsét nem volt olvasható (3. tábla 17). A 19. számú pipa (Ltsz. V.2010.73.39) vörös anyagú, fejének nagyrésze hiányzik. A csésze válla levél alakú pecsételésekkel díszített. Vastag, körátmetszetű nyakkal rendelkezik, melynek végén nagyméretű, gömbölyded, görgőpecsételővel turbánosra kialakított nyakgyűrű helyezkedik el, keskeny előgyűrűvel (1. tábla 11). A fej alsórészének bal oldalán látható az eredetileg szem alakú mesterjegy töredéke, mely hiányossága miatt nem volt olvasható (3. tábla 18). A 20. számot viselő darab (Ltsz. V.2010.73.53) barnásvörösre égett anyagú, rövid, kónikus nyakkal rendelkező, mintegy 5,5 cm hosszúságú pipa. A fej felső része hiányzik (1. tábla 12). A mesterjegyként értékelt pecsételés a fej és nyak találkozásánál a jobb oldalon helyezkedik el. Ovális keretben „S” alakú jegy látható. Amennyiben ezt a latin ABC „S” betűjeként értékelhetjük, úgy ezt a pipát az egyetlen latin betűs mesterjegyes darabként tarthatjuk számon az egri török kori pipák között (3. tábla 19). Az egri mesterjegyes pipák párhuzamait, mind a formai típusok, mind a pecsételések tekintetében elsősorban a Holl Imre által publikált budai leletanyagban találhatjuk.19 Talán nem véletlen, hogy ezek az - anyag és díszítés tekintetében is - igényes kivitelezésű, mesterjegyes pipák nagyobb mennyiségben eddig csupán e két, a korszakban jelentős szerepet betöltő lelőhelyről ismertek. Az egri és budai mesteijegyes pipák összevetése alapján a következő megfigyeléseket tehetjük. Az egri anyag mesterjegyes pipái között szerepelnek olyan „párok”, amelyek ugyanazon pipakészítő negatívból származnak, ugyanolyan eszközökkel és stílusban díszítettek és azonos mesterjeggyel rendelkeznek (1. és 2. számú, valamint a 11. és 12. számú pipák), valamint további két darabon ugyanazon pecsételővel ütött mesterjegyek szerepelnek, ám ezen pipák formai kivitelezése némileg eltérő (6. és 7. számú). Két egri darab olyan párhuzamai találhatók más lelőhelyek anyagában, amelyekkel nemcsak a forma és díszítés mutatnak teljes azonosságot, de ugyanabból a pecsételőből származó mesterjegyet viselnek. Ilyen az 5. számú pipa, amellyel egyező díszítésű és mesterjegyű darab Budáról került elő.20 A 15. számú pipával párhuzamot mutató darab Korinthoszból ismert.21 Az egy műhelyből származó darabok különböző lelőhelyeken való felbukkanása annak fokmérője, hogy adott műhely termékei földrajzilag milyen széles körben terjedhettek el, milyen messzire juthattak kereskedelem útján vagy személyes tárgyként gyártási helyüktől. 18 Robinson 1985: 51 (C40). 19 Holl 2005:160. 20 Holl 2005:162 (Abb. 110: 6). 21 Robinson 1985: Plate 51 (C40). 72
