Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból
Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból Az azonos - tehát ugyanazon pecsételővel ütött - mesterjegyet viselő, de teljesen eltérő formai típusú darabok annak bizonyítékai lehetnek, hogy egy-egy mester milyen változatos formakinccsel dolgozott. Ilyen a 8. számú pipa szem alakú mesterjegye, amely egy ovaloid csészéjű budai pipán is megtalálható22 valamint az 5. számú darab virág keretelésű pecsétje, ami szintén a budai anyag egyik példányán szerepel.23 Adott mester tehát különféle formájú pipákat készíthetett, amelyekre rányomta az őt azonosító jegyet. Elgondolkodtatóak azon darabok, amelyeknek formai és díszítésbeli kialakítása is egyező, ugyanazon mester termékeinek tarthatnánk őket, ám teljesen különböző mesterjegyet viselnek. Ilyen párt alkot a 3. számú egri cseréppipa és budai párhuzama.24 Míg a budai darab csillag keretelésében az „amel-i Mezíd” felirat olvasható, addig az egri darab szem alakú pecsétjében értelmezhetetlen jelek szerepelnek. Ez felveti a másolás vagy a pipakészítő eszközök (negatívok, pecsételők) más kézbe kerülésének lehetőségét. Hasonló a helyzet az ovaloid csészéjű, festett pecsételésű pipák csoportjának képviselőivel. A három mesterjegyes darab közül csak két pipán egyezik meg a bélyeg (11. és 12. számú), míg a 13. számú példány eltérő műhelybélyeggel rendelkezik. Az egri anyagban további két cseréppipa szerepel ugyanezzel a nagyon jellegzetes festett pecsételésű díszítési móddal, melyek azonban mesterjegy helyett bepecsételt rozettát viselnek. Ez a jelenség példája lehet a mesterek egymásra való hatásának, a különböző technikák egymástól való átvételének vagy más műhely kvalitásosabb termékeinek másolását jelzi. Összegzés Az egri cseréppipaanyag mesterjegyes darabjainak vizsgálata után megállapítható, hogy - bár a négyezer török korra datálható darab közül csupán húsz sorolható ide, mégis - más lelőhelyek agyagához viszonyítva nagyobb számban jelentkezik Egerből ez a tárgytípus. Hasonlóan jelentősebb mennyiségű mesterjegyes példány eddig csupán Budáról ismert a hazai lelőhelyek közül a korszakból. Az egri mesterjegyes darabok többsége jól körvonalazható formai csoportba sorolható. A mesterjegyet viselő típusokra leginkább a halványvörös anyag és az aprólékosan kivitelezett, gazdag díszítés jellemző. A legtöbb műhelybélyeges példány a vár legkvalitásosabb darabjai közé sorolható. Az egri pipák mesterjegyeinek elemzése után megállapítható, hogy a legtöbb bélyeg jól olvasható arab betűs szöveget tartalmaz. Leggyakoribb a „készítette + név” felirat. Legnagyobb számban egy Mezíd nevű mester neve jelenik meg a pipákon, emellett említést tesznek Ali és BulatíJ) nevű pipakészítőkről is. Néhány pecsét, bár első látásra arab betűket tartalmazott, mégsem lehetett valódi írásként értékelni tartalmukat. Ezeknél a daraboknál felmerülhet a másolás vagy imitálás kérdése is, olyan készítők által, akik nem ismerték a nyelvet. Esetleg írni-olvasni nem tudó mesterek termékeiként értékelhetjük őket, akik azonban törekedtek arra, hogy valamiféle bélyeggel ellássák portékájukat, mert az a műhelybélyeg által magasabb értékűvé, jobban eladhatóvá vált. Hasonló lehet a helyzet, mint az Egerből tömegesen előkerült feliratos pipák esetében, amelyeken török és arab nyelvű szövegek olvashatók. Az anyagban megfigyelhető volt több olyan darab is, melyek felületén az arab írást csak imitáló, valójában olvashatatlan, feliratként nem értelmezhető jelek láthatóak.25 A mesterjegyekből kiolvasott készítők neve sajnos még távolról sem jelent megoldást a műhelyazonosítás kérdéséhez. A források (ismeretének) hiányában, önmagában a pipakészítő nevének ismeretével nem azonosítható az adott mester működésének helye és ideje - a nyugat-európai tendenciákkal ellentétben. A mesterjegyek elemzése így elsősorban az egyes műhelykörök, azok termékeinek, eszközkészletének rekonstruálását és az általuk használt forma- és motívumkincs meghatározását segítik. Ezen túl az egyes típusok eredetének, a készítőmesterek etnikai hovatartozásának azonosításához nyújthatnak támpontot. Az egri mesterjegyes darabok párhuzamait mind forma, mind a mesterjegyek tekintetében leginkább Budán kereshetjük. Mindkét településen kisebb csoportokban, kettesével, hármasával képviselteti magát egy-egy - a pecsétek alapján körvonalazható - műhely terméke. Mennyiségük, anyaguk és kialakításuknak stílusa arra enged következtetni, hogy ezek az igényes kivitelezésű, mesterjeggyel ellátott darabok mind Egerbe, mind Budára kereskedelem útján juthattak el kisebb számban a birodalom valamely távol eső pipakészítő műhelyéből, melynek azonosítása azonban még további kutatást igényel.26 22 Holl 2005:162 (Abb. 110: 8). 23 Holl 2005:162 (Abb. 110: 8, valamint Abb. 110: 7). 24 Holl 2005:162 (Abb. 110: 4). 25 Varga 2011: 90. 26 Holl 2005:161. 73
