Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények
Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények miszerint nyugati hatás is közrejátszhatott a magyar kerámiaművességben megjelenő új égetési eljárás kialakulásában,47 így a balkáni mellett számolnunk kell nyugati hatásokkal is a magyar területeken megjelenő redukált égetésű folyadéktárolók esetében.48 Ezt a megfigyelést támasztja alá a 8. képtn látható kancsó, melynek teljes profilja kiszerkeszthető, és sokkal inkább az osztrák redukált égetésű kancsókéhoz hasonlít: „nyaka éles töréssel csatlakozik a vállhoz, pereme erősen befelé hajló,” kiöntője sem karéjos, hanem egy kisebb csücsök.49 Azonban ennek a díszítése jellegzetesen balkáni, fésűs hullámvonalas. Jelenleg abban a magyarázatban látom feloldódni ezt a látszólagos ellentmondást, hogy ezt a formája alapján 17. századi edényt a Buda visszafoglalása utánra, vagy sokkal inkább a 17-18. század fordulójára keltezem, amikor nagyarányú német ajkú népesség költözött a városba. Ehhez a megállapításhoz szükségesnek találtam a Buda népességére vonatkozó ismert adatokat összegyűjteni. Buda népessége A sorozatos ostromok nem csak az épületekre és az erődítésekre voltak pusztító hatással, hanem nagy befolyással voltak a népességre is. 1526-ban a királyi udvar, a nemesség nagy része, illetve a zsidó lakosság menekült el a törökök ide érkezése előtt, 1529-ben pedig a várat felhagyó német katonasággal a városi vezetés döntő részét adó német polgárság és iparos réteg hagyta el a települést. Ugyanakkor Szapolyai János házadományozásainak következtében nőtt a városi nemesség aránya, valamint megjelentek a még nem megszálló, de már folyamatosan itt tartózkodó török segédcsapatok. Továbbá számolnunk kell a déli, elfoglalt területekről északabbra menekülő népességgel. Összességében azonban azt láthatjuk, hogy a lakosság létszáma mégis csökkent, az új betelepülések sokáig nem tudták pótolni a veszteségeket.50 1541-et követően, már a török megszállás alatt az etnikai összetétel jelentősebb változásnak indult. Erről tájékoztatnak minket az oszmán bürokrácia szolgáltatta pontos, azonban nem a teljes népességre kiterjedő forrásai is: az adólisták és a zsoldjegyzékek.51 Amíg a 16. században a török adóztatási rendszer jól működött, a lakosság nem muzulmán részéről jól használható adatokkal rendelkezünk: a nyilvántartások vallások szerint csoportosítva a családfők neveit sorolják fel, valamint a tőlük beszedendő adók és tizedek összegét. 1547-ben, a megszállás hatodik évében a teljes település lakosságának 60%-át magyarok adták, s a maradék 40%-on osztoztak egyenlő arányban a zsidó illetve görögkeleti vallásúak. Megjegyzendő még, hogy a korai időszakban a mahallék is többnyire a korábbi magyar megjelöléssel szerepeltek, például „Szentgyörgy ucca mahalle”, vagy „Szent Péter mártír ucca mahalle”. Az utóbbi városrész 1559. évi összeírásában csak magyar személynevek szerepelnek. Ez az arány a korszakban a magyarok rovására egyre csökkent, egyrészt annak a rendeletnek a következményeként, mely a többi nemzetiséggel ellentétben a környékbeli magyaroknak megtiltotta a városba való költözést, másrészt pedig nőtt azoknak az alacsonyabb rangú törököknek, illetve főként a balkániaknak a száma, akik katonai szolgálatuk leteltével a városban maradtak.52 A másik forráscsoport, a katonai zsoldlisták szintén rendszeres, csapatnemenkénti összeírása sokszor a katonák nevén kívül is tartalmaz származásukra utaló adatokat, így adva megfelelő alapot az etnikumok kutatásához. A zsoldlistákkal és rajtuk keresztül a megszállt települések társadalmának másik ismert részével - az oda vezényelt helyőrséggel — legújabban Hegyi Mára foglalkozott, aki megállapította, hogy a budai vilajet „török katonaságának” jelentősebb részét a Balkánon toborozták, várkatonaságának utánpótlás-forrása a Balkán-félsziget északnyugati vidéke volt.53 Bizonyos csapatnemekben az etnikumok aránya eltérhetett, de nagy általánosságban a zsolddal fizetett budai csapatok több mint harmada, néha akár több mint 40%-a balkáni származású volt. Az 1541-től keltezhető zsoldlista-sorozat lehetővé teszi, hogy megfigyeljük a katonaság számbeli alakulását. Budán az elfoglalás évében volt a legnagyobb a helyőrség, a portai fizetést kapó janicsárok nélkül 2.555 megjelent katonával, de 1543-ra ez a szám drasztikusan lecsökkent: 1.854-en jelentek meg a mustrán. A jelenség magyarázata a Budáról környező várakba rendelt helyőrségben keresendő. Az állandó helyőrség létszáma a következőkben e szám körül ala47 Kolláth 2010: 50-51. 48 Kolláth 2010: 53-54. 49 Holl 2005: 89. 50 Kubinyi 1975:218-221. 51 Dávid 1997:142-144. 52 Káldy-Nagy 1977: 38; Káldy-Nagy 1985:150-154; Fekete 1939:120. 53 Hegyi 2007:251. 46
