Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények
Nádat Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények kult, bár folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Kiugrást jelentenek a háborús időszakok, amikor jelentős mértékben portai csapatokkal egészültek ki a hadtestek.54 Az 1684-es és 1686-os ostromot követően az elbeszélő források és az útleírások Buda teljes elnéptelenedéséről szólnak, azonban valószínűsíthető, hogy voltak a házaikba visszatelepülő lakosok, főként a Víziváros területén élő délszláv származásúak. Mégis a városrész 1688-as telekösszeírásakor csak 17 házbirtokost találtak, mert még sokáig állomásoztak itt katonák, ezért a telkek újra kiosztása várattatott magára.55 Az mindenképpen bizonyos, hogy a viszszafoglalás után nagyarányú letelepítésre volt szükség a népesség pótlásához, amit az Udvari Haditanács rendeletében meg is határozott: „a legjobb lenne a Felsővárost (a Várnegyedet) csupa némettel és katolikussal, az alsót (a Vízivárost) pedig magyarokkal és rácokkal vegyesen betelepíteni és lakhatóvá tenni”. Ezeket az adatokat azzal kell kiegészíteni, hogy a telepítést szabályzó törvények csak a polgárokra vonatkoztak.56 1687. szeptember 2-án, a visszavívás első évfordulóján a jezsuiták németül és magyarul is szónokoltak, tehát német ajkú lakosság újra volt a településen. A visszafoglalást követő tizedik évben, 1696-ból a várhegyről és az alsóvárosból, több mint 400 háztulajdonos neve ismert, főként németeké és magyaroké. 1686-1705 között 55 budai polgár pontos származása ismert: Magyarországról (Győr, Trencsén, Pozsony, Somfa), Ausztriából, Stájerországból, Karintiából, Tirolból, Csehországból, Sziléziából, Bajorországból, frank területekről (Badenből és Felső-Pfalzból), sváb területekről, Vesztfáliából, Elzászból, Svájcból és Boszniából jöttek.57 A rácok többsége - mintegy ezer család - 1690 után Szerbiából érkezett Csernovics Arzén pátriárka vezetésével, őket a Tabánban telepítették le, ahonnan aztán egy részük a környékbeli településekre költözött szét. Az 1702-es adójegyzék szerint már csak 711 rác család élt a Tabánban, de a város többi részében szétszórva még egyszer ennyien fizettek adót. A rác megnevezésről annyit állapíthatunk meg, hogy a Belgrádnál gyülekező és Magyarországra érkezett balkániak többsége valószínűleg szerb lehetett.58 Bár 1686 után a fogságba esett, a törökkel együtt harcoló zsidóságot kitelepítették a városból, s távoltartásukra rendeletek is születtek, néhány család mégis élt itt a 17. század végén.59 Az értelmezés lehetőségei A szürke-redukált folyadéktároló edények értelmezése előtt új utak nyílhatnak meg Buda esetében a demográfiai adatoknak köszönhetően. Mint láthattuk az edények eredete messzire és több irányba mutat: Egyrészt dél felé a balkáni formák és díszítőművészet irányába, melynek alátámasztására a kancsók első csoportjának a 4. kép 1. ábráján bemutatott, öt sávban bepecsételt díszítéssel ellátott darabjának a legtávolabbi párhuzamát Belgrádban találtam meg.60 Másrészt pedig nyugat felé, ahonnan a kifejezetten jó minőségű, redukált égetésű edények importálása hosszú hagyományra vezethető vissza. Míg az első esetben a korszakban folyamatosan betelepülő és növekvő balkáni lakossággal könnyen magyarázható a helyzet, addig a kancsók második csoportjának 5., 6. és 7. képeken látható folyadéktárolóival nehezebb dolgunk van. Az edények a párhuzama - ugyanaz az élesen megtörő válltípus, bekarcolással hangsúlyozva - a 16. század elejéről, osztrák területről való.61 Azonban azt a forrásokból tudjuk, hogy 1529-ben a település német lakossága elköltözött, s újra csak az 1686-os visszafoglalás után jelent meg, így pont az az időszak maradna ki, amelyre a lelőhely további anyaga és a budai párhuzamok mutatnak. Ez esetben felvetül a kérdés: egy helyi, redukált égetésű termékeket készítő fazekasműhely már korábban elkezdett nyugati mintára kancsókat készíteni, melynek a gyártását a hódoltság korában sem hagyta volna abba? Vagy ezek az edények már a visszafoglalást követő időszakból, egy takarítás, planírozás során keveredtek a hódoltság-kori leletanyaggal és kerültek a terület szemétgödreibe? A választ az objektumok többi leletanyagának folyamatban levő feldolgozása adja majd meg. 54 Hegyi 2007: 423-480. 55 Nagy 1975: 35. 56 Nagy 1975: 129. 57 Nagy 1975: 131; Nagy 1966: 27-57. 58 Nagy 1975: 129-131; Nagy 1959: 57-86. 59 Az 1720-as években több mint 30 zsidó család élt itt, de utána a helyzetüket egyre inkább ellehetetlenítették, 1745-re a nagy részük elhagyta a várost (Nagy 1975: 136-137). 60 A III. típus 26-os edénye, amelyet a 16-17. századra kelteztek: Bilde 2003: 57. 61 Kaltenberger 2009: 325 (116/EF-S 11). 47
