Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények

Nádat Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények

törökök a szemét elhelyezésére nem fordítottak nagy gondot, csak ritkán takaríthatták el a felhalmozott dombokat a már használaton kívüli vermekbe, vagy ritkábban az ebből a célból ásott gödrökbe. Ezáltal betöltésük homogén, viszonylag rövid időn belül történt meg, azonban kevert leletanyagot tartalmaz, nem zárja ki a korábbi, későközépkori szórványokat.5 Hasonló jelenségekkel találkoztak az ozorai várkastély udvarának feltárása során: mély, nagy átmérőjű, kis területen nagy sűrűségben megjelenő gödrök esetében szintén feltételezték a feltöltődés előtti eredeti gabonatároló verem funkciót.6 Ugyanúgy korábban a budavári7 és a visegrádi alsóvár8 kutatásánál is felmerült ez a hipotézis.

Ebbe a csoportba az 5-ös, 7-es, 8-as, 12-es, 14-es, 18-as,

19-es és 22-es gödrök tartoztak.

A második típusba, a lapos, 50-70 cm mély, teknő alakú gödrök közé, négy objektumot lehet besorolni: a 20-as, 23-as, 24-es és 25-ös gödröket. Ezeket az ásatás során később fedezték fel, a rétegek mélyítése során bontakozott ki a foltjuk. Tehát a relatív kronológia alapján valamivel korábbra helyezhető a mély, függőleges falú gödrökhöz képest; például a 23. és 24. számú gödrök sekély beásásait a 19. számú gödör vágta, így ez kronológiailag későbbi. Az 24. számú objektum volt a kora újkori leletanyagban a leggazdagabb, számos tányér összeilleszthető töredékei kerültek elő innen. Ebből az objektumból származik a legtöbb, 39 darab, feldolgozott folyadéktároló edény töredéke is.

1. kép: A tárgyalt lelőhely Nicolas Marcel De la Vigne 1686-os felmérésére vetítve

(Végh 2006:317, 18. kép felhasználásával)

Redukált égetésű folyadéktárolók

A folyadéktároló edények az étkezésnél és részben tárolásra használt asztali edények csoportjába tartoznak. Az asztali edények mennyisége a leletanyagban a 14. századtól kezdve lassan nő meg, s a század végétől megjelenő céhekkel válik a kézművesség differenciáltabbá, a városi fazekasság vezető szerephez jut a háziiparral szemben. Tálaló szerepüknek megfelelően kinézetükben nem csupán a praktikum, hanem a díszítés is fontos szerepet játszott. Kivitelük a konyhai kerámiáénál igényesebb volt, ezért például közvetlen hőnek nem tették ki őket. Sokkal inkább a tulajdonos társadalmi helyzetét tükrözték, még ha a fémedényeknél kisebb értékkel is bírtak.9

A kor technikai fejlettségének is jó indikátorai a töredékek, s a korszakban nem csupán a kereskedelmi kapcsolatokra adhatnak rálátást, hanem általuk az etnikai kérdésekre is választ kaphatunk. A kutatás eddig leginkább a népességgel és az eredet problémakörével kapcsolatban vizsgálta a hódoltság kori edényeket, mely szempontból a redukált égetési technikájú darabok vitatott kapcsolatokkal rendelkeznek.

A redukált égetési módszer hosszú hagyományokra tekint vissza, már az őskorban is kihasználták a sötét színű, polírozott kerámiafelület fémes hatását a drágább bronzedények pótlására.10

A kora újkori redukált égetésű edények eredetét először Garády Sándor vezette vissza keleten kialakult típusokra,11 majd Fehér Géza a Balkánról származó párhuzamok alapján írta le a lefojtott égetési technikát.12 Duma György egészítette ki tudásunkat természettudományos és kísérleti régészeti módszerekkel, végérvényesen bebizonyítva, hogy széntartalmukat az égetés közben veszik fel, s nem a hozzáadott adalékoknak, például grafitnak vagy mangánoxidnak köszönhető a színük.13

A feketekerámia előállításához két égetési fázisra van szükség. Az első fázisban magasabb hőmérsékleten, oxidáló égetéssel kiégetik az edényeket, majd a második során redukáló atmoszférában érik el, hogy a szén a kerámia anyagába beépüljön. A kerámia anyagában felhalmozódó szén a szénmonoxid, vagy szénmonoxidot tartalmazó gázok hatására

5 Holt 2005: 87-88.

6 Gerelyes-Feld 1986: 176.

7 Zolnay 1977:21.

8 Héjj 1966: 6.

9 Feld 1987:261-262.

10 Spivey 1991:140.

11 Garády 1944: 387.

12 Fehér 1960: 124-125.

13 Duma 1962: 463.

36