Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények
Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények válik ki a szilárd anyag felületén. Ez oxigéntől elzárt környezetben, alacsonyabb hőmérsékleten (700-800°C) lehetséges, s a redukciós égetés időtartalmának hosszabbodásával nő az edény széntartalma is. Kísérleti úton bebizonyította Duma György, hogy a szénbeépülés eléréséhez a legalkalmasabb a nagy mennyiségű, szilárd éghető anyag (fa, szalma) bevitele közvetlenül a kemence elzárása előtt.14 A fa 275°C-on, száraz desztilláció során faszénné, savas, vizes, kátrányos, továbbá gáz halmazállapotú anyagokká, szénmonoxiddá, széndioxiddá és hidrogén illetve szénhidrogénekből álló vegyületté alakul. Ezek a létrejött anyagok a lezárt tüzelő és égetőtérben jelen vannak, s így a redukciós atmoszférában levő szén beépül a katalizátorként működő kerámia felületébe.15 Korsók A Kacsa utcai leletanyagban a szokásostól eltérő módon a korsókkal szemben a kancsók közé lehetett több edényt besorolni. Nyolc korsó került elő, s ezek közül két darabot nem lehetett beilleszteni az általam meghatározott kritériumú két típus egyikébe sem. A típusok szétválasztásánál ebben az esetben a kutatás eddigi irányzatának megfelelően elsősorban a formát vettem figyelembe, de a feldolgozás során világossá vált, hogy a két alapvetően formai típust anyaguk szerint is el lehet különíteni. 1. típus Az első típusba a fekete, besimított felületű, tölcséres szájú, igényes díszítésű korsók kerültek, melyek külső felülete a belsőnél és a törésfelületnél is sötétebb. A három edénytöredék, melyeket biztosan ebbe a csoportba lehetett sorolni, a redukált égetésű folyadéktárolók összes jellemzően balkáni díszítési technikáját felvonultatja: a bepecsételt, a bekarcolt és a besimított díszítéseket. Ezek a kvalitásos darabok már a díszedények felé közelítenek minőségükben. Kovács Gyöngyi az ilyen, hosszú nyakú és lapított gömbtestű, besimított edényeket a helyi, de török hatású kerámiák csoportjába sorolta, melyek a megszállás előtt is eljuthattak Magyarország területére, a hódoltság idejében pedig a török-lakta központokra voltak jellemzőek, a hódoltság időszaka után pedig eltűntek Magyarország területéről.16 Egy korábbi publikációjában felvetette, hogy ezek a török, balkáni és magyar jelenségek egymásra hatása a török-magyar fazekasság együttműködésére vagy esetlegesen közös műhelyükre utalnak.17 18 Különleges az a korsó, melynek csak a válltöredéke maradt meg (2. kép 1).ш Ezen bepecsételt és finoman bekarcolt függönyíves díszítés is látható, valamint a váll és a nyak találkozásánál levő korongozott bordát hullámos szélűre nyomkodták. Utóbbi alapján - bár nem ismerjük az edény teljes profilját - egy a Tabánból előkerült, 16-17. századra keltezett, plasztikus díszekkel gazdagon ellátott korsóval hozható párhuzamba,19 valamint a valamivel gyengébb kivitelű budavári korsó nyaktöredékkel.20 Holl Imre is hasonló korsókat publikált a budai vár szemétgödreiből. A 48. számú gödörből előkerült tölcséres nyakú, korongozott bordákkal tagolt, besimított felületű korsóéhoz hasonló lehetett a Kacsa utcai darab felépítése. A budavári korsót a gödör többi lelete alapján a 17. századra keltezték, így ezt az edényt is erre a századra keltezem.21 A második bemutatott edény (2. kép 2) egy hosszú, bordás nyakú, tölcséresen kiszélesedő szájú, szűrőbetétes és pecséthengerrel gazdagon díszített darab, mely jó példája a helyi és a balkáni jellegzetességek összeolvadásának. A fül felett a nyak két helyen át van szúrva. Fehér Géza szerint ezek a korsók csuklós szerkezetű, fémből készült fedelének a rögzítésére szolgáltak.22 A nyakán ereszkedő csigavonalas bordázás a balkáni edényekre jellemző, ahogyan az egymást keresztező vonalakból álló pecséthengeres díszítés is a vállon és a tölcséresedő szájon. Szintén délszláv vonás a pecséthengeres díszítés textilszerű, illetve cikk-cakk mintát alkotó elrendezése. Ez a mintázat elsősorban a Dél-Dunántúl 14 Duma 1962: 466. 15 Duma—Galgóczy 1962: 205-209. 16 Kovács 2010: 92—93 (93/2. kép); Hatházi-Kovács 1996: 46. 17 Kovács 1984: 39. 18 Jelen publikációban a leletanyagról közzétett összes rajz, illetve fénykép a szerző munkája. 19 Kovács 2010: 187 (63. kép). 20 Gerelyes 1991: 64 (9/2. kép). 21 Holl 2005:69 (33/11. kép). 22 Fehér 1960: 126. 37
