Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Nádai Zsófia: Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények
Nádai Zsófia Kora újkori kerámia a budai Vízivárosból. Redukált égetésű folyadéktároló edények A Budapesti Történeti Múzeum 2007. június 11. és 2008. február 29. között, beruházáshoz kapcsolódó leletmentő feltárást végzett a Budapest II. kerület Kacsa utca 15-23. és Ganz utca 16. számú telkeken. Az ásatás középkori és kora újkori időszakát területileg két részre tagolták: az északi, Ganz utcai frontot és a nyugati, Kacsa utca 19-23. számok alatti terület kutatását Eder Katalin folytatta, míg a keleti, Kacsa utca 15-17. számú telkek alatt Benda Judit vezette a feltárást. A római kori emlékek egységes kutatása már Hable Tibor ásatásvezető felügyelete alá tartozott.1 Alapképzéses záródolgozatom témáját a Kacsa utca 15-17. számú telkek kora újkori leleteinek egy része, a folyadéktároló edények anyagcsoportja adta,2 melyből jelen tanulmányban a redukált égetésű kerámiákat mutatom be. A lelőhely és a feltárt objektumok A lelőhely pontos helye a török kori Buda suburbiumiban megállapítható a mai utcahálózati térképet Nicolas Marcel De la Vigne 1686-os felmérésére vetítve (1. kép). A Víziváros északi részén, a Duna-parti sík területtől és a városrészen észak-déli irányban átvezető kereskedelmi útvonaltól, a mai Fő utcától nyugatabbra helyezkedik el, közigazgatásilag valószínűleg a Kakas-kapu adminisztratív körzetéhez, mahalléjéhez, katonailag pedig a Szulejmán pasa bőiméhez tartozott. Bár ez a bölme inkább a polgári lakosság számára nyújtott lakhelyet, a vár erődrendszerében fontos szerepet töltött be, mivel már a 14. század óta fallal volt körülvéve.3 A területen kora újkorinak meghatározott objektumok (1. tábla) nagy többsége gödör volt, ezeken kívül két könynyűszerkezetes ház maradványai is előkerültek. A 90-100. szelvényekben egy kelet-nyugati tájolású ház déli részlete, agyagtapasztásos padlója volt megfogható. Itt a kutatás olyan szerencsés helyzettel találta szembe magát, hogy az aj tó nyílásának a helyét is be lehetett azonosítani, egy másodlagosan, az ajtó forgótengelyeként felhasznált, 15. századi faragott nyíláskeret töredékének köszönhetően. A másik ház a 91-101. szelvényekben volt felfedezhető, melynek egy észak-déli irányú faszerkezetes felmenő falának agyagba rakott, tört kövekből készült alapozása és szintén agyagtapasztásos padlója őrződött meg. A feldolgozott leletanyag4 nagy része a zárt leletegyüttesnek tekinthető szemétgödrökből került elő, melyeknek két típusát különítettem el. Az első típusba az 1 m-es, vagy annál mélyebb gödröket soroltam, melyeknek fala függőleges volt, vagy tölcséresen szűkültek aljuk felé. Ezen objektumok esetében felmerül a kérdés, hogy szeméttel való feltöltésük előtt esetleg más funkciót töltöttek be, például tárolóveremnek készültek. Ezt bizonyítja, hogy az ásatás során nehezen találták meg a gödrök széleit, valószínűleg a talaj súvadása miatt: azaz a hosszabb ideig nyitva álló vermeket a talajerózió pusztította, elmosva azok éles határát. Holl Imre Fekete Lajos nyomán írja le a budai várpalota területén létesült gödrökről, hogy a 1 Benda-Éder 2008: 173. 2 Ez úton is szeretnék köszönetét mondani Benda Juditnak, a Budapesti Történeti Múzeum régészének, hogy a területről a kora újkori leletanyagot feldolgozásra a rendelkezésemre bocsátotta, így megszülethetett a dolgozat: Nádai 2013. 3 Fekete-Nagy 1975: 353. 4 Ez 289 darab beleltározott töredéket jelent, melyből 99 darab edény töredékeit tudtam elkülöníteni. A feltárás során 2674 darab 16-17. századi töredék került elő. 35
