Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

V. Archeometria - Lengyel Boglárka: Három 16. századi párta fémfonalainak anyagvizsgálata és rekonstrukciója

Lengyel Boglárka: Három 16. századi párta fémfonalainak anyagvizsgálata és rekonstrukciója

1. kép: Cosimo Túra Minerva diadala címűfreskójának részlete, 1470 (Forrás: Sipos 2002:82)

2. kép: Aranyfonalat fonó nőt ábrázoló rézmetszet Abraham a Santa Clara Würzburgban kiadott, Etwas für Alle című munkájából, 1711 (Forrás: E. Nagy et al. 1993:5)

A régészeti leletek hiányát magyarázhatja az is, hogy a fémfonalakat szerszámok nélkül, kézzel fonhatták (1. kép).4 Feltételezhetően olyan tudás volt ez, amelyet titokban tartottak. Talán legismertebb utalás erre a Tancika Marcika című magyar népmese, ahol az ördögnek kell adni annak a lelkét, aki csepűből aranyfonalat akar készíteni.9 10

A fémfonalak felépítése, és a hozzá használt alapanyagok nagyon nagy változatosságot mutatnak.11 A fémszál rekonstrukció elkészítéséhez mintának mégis három olyan pártát választottam, amelyek fémfonala egymáshoz nagyon hasonló. Egy ma ismeretlen technológia rekonstrukcióját egy egyszerűbbel érdemes kezdeni, amelyből majd a bonyolultabb felépítésűek is elkészíthetőek. Mintáink anyagukban és felépítésükben is az egyszerűbbek közé sorolhatók, de még így is számos kérdést, lehetőséget vet fel készítésük egyegy lépése. A kísérlet során kipróbáltam különböző szerszámokat, eszközöket és megfigyeltem melyikkel mennyire eredményes a munka, melyik szerszám hagy hasonló nyomokat.

Középkori aranyfonalak készítéstechnikája

Kevés írásos, képi vagy tárgyi emlék maradt a fémfonal készítésről, ezért nemcsak a pártával egykorú, hanem minden korábbi forrás hasznos támpont lehet. A mintának választott fémfonalaknál későbbi forrás is segítséget adhat a rekonstrukció készítésekor. Feltételezem, hogy több száz év alatt sem történt olyan nagy technológiai váltás a fémfonalak készítésében, amiért ne lehetne alapnak tekinteni a korábbiakat a kísérletezésben. Ha a tömör fémszalaggal készült fémfonalak felépítését veszem alapul, akkor nem látok akkora különbséget például all. századi és 16. századi fémfonal között, mint a 17. századi és 20. századi között. A készítésben jelentős változás a gépesített gyártás lehetett (az ipari forradalom idején, a textilipar gépesítésekor, 1769), ami nem egy hirtelen váltás, hanem egy folyamatos fejlődés része volt. Egy 1711-es, aranyfonal-készítést ábrázoló képen bonyolult csiga- és fogaskerékrendszer vezeti a szálakat a fonónő kezébe. Olyan eszköz, amit a fonónő a fonal betekeréshez használna nem látszik a képen (2. kép). Ugyanakkor egy 1470-es freskórészleten a baloldalon ülő, fiatal nő a fonalat vagy fémfonalat(?) szabadkézzel sodorja. Lehetséges, hogy a középen ülő alak fémfóliát vág a fémfonalakhoz (1. kép).

9 A tapasztalataim azt mutatják, hogy lehetséges eszközök nélkül, kézzel bélfonalra fémszalagot sodorni.

10 Istvánfíy 1963: 201

11 „Isten nagyobb dicsőségére és maguk gyönyörűségére alkottak volna különböző anyagú és morfológiájú elemekből összetett fonalakat.” Járó 2010:59.

322