Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Szörényi Gábor András: Késő középkori fa-földszerkezetes külső védművek a sajónémeti vár ásatási eredményeinek tükrében
Szörényi Gábor András: Késő középkori fa-földszerkezetes külső védművek a sajónémeti vár ásatási eredményeinek tükrében 1. kép: Kalich (Kelch) várának topográfiaifelmérése (Eszaknyugat-Csehország), felül a külső védmü a korridorral (Sykora 2012a: 23, 15. kép alapján) 2. kép: Sajónémeti fa-fióldszerkezetű külső védművének első rajzi rekonstrukciója a 2011-2012-es ásatási eredmények alapján (Rajz: Nagy S. József) Az első ásatási idényben, 2011-ben, mindössze egy nyugat-keleti irányú kutatóárokkal vágtuk keresztbe az objektum dombját. Akkor még csak sejtéseink lehettek arról, hogy a területet a 15. században erődítették meg, masszív építőanyag nyomainak híján valószínűleg faszerkezettel. Ezt alátámasztotta a kutatóárokban talált nagyméretű oszlophely, illetve több kisebb cölöplyuk is. A következő ásatási idényben a korábbi szondát szelvénnyé bővítettük, immár egy körnegyed alakban tártuk fel a védmű dombjának északnyugati részletét, ami beigazolta korábbi feltevéseinket. A domb peremén két sorban cölöplyukak helyezkedtek el - egymástól 2,5—3 m távolságban — amelyek egy földdel kitöltött fa palánkszerkezet nyomaiként rekonstruálhatóak. Ezzel párhuzamosan, a belső oldalon egy mély, a homokkőbe vájt, alapozási árokszakaszt találtunk. Az árok kapcsán először egy épület alapjaira gondoltunk, jelentős mélysége miatt egy többszintes, toronyszerű építmény nyomát véltük felfedezni (2. kép). Az előkerült csekély mennyiségű leletanyag 15. századi volt, ezt igazolta további két, 1440-ben vert pénzérme is, melyek a kettős cölöpsor közét egykoron kitöltő földhányásból származtak. A leletek között néhány szórvány őskori, kelta kerámiatöredék bizonyította, hogy a középkor előtt már használatban volt a magaslat. Az oszlophelyek kapcsán megállapítottuk, hogy a védmű belsejéhez közelebbi sor jóval markánsabb a velük „párban” álló, külső lyukaknál. Míg ez előbbiek átmérője meghaladta az 50 cm-t, mélységük pedig 70-90 cm volt, addig a külső lyukak kisebbek és jóval sekélyebbek voltak. A két sor közötti távolság 100-150 cm volt, ezt a „közt” töltötték ki földdel az egykori építők. A belső sor komolyabb méretű oszlophelyei jelezhetik számunkra, hogy a vázszerkezetben ez a vonal alkotta a tartószerepet, míg a külső sor — nyilván a belsőhöz ácsolással hozzárögzítve - támasztotta meg a rendszert, illetve gátolta meg a földfeltöltés kifolyását. Az elméleti rekonstrukció során felmerült, hogy a külső és belső sor gerendáit andráskereszttel erősítették egymáshoz, megakadályozandó, hogy a felépítmény egy paralelogrammához hasonlatosan összecsukódjon.12 A feltárásukkor szinte mindegyik lyuk esetében megfigyeltük, hogy a felszínhez közeledve tölcséresen kiszélesedtek, amit összefüggésbe hozhatunk az esetleges utótörténetükkel, amikor is a felhagyott várból a még használható faanyagokat, cölöpöket egyszerűen „kirángatták” a földből, így kiszélesítve az eredeti földbe ásott lyukakat. A kutatás végén még egy szondát nyitottunk a külső védmű dombja alatti peremen is. Ennek oka, hogy a domb körül egy, mára lapos terasznak ható gyűrű fut, melyről sejthető volt, hogy egy feltöltött árkot rejt. Az átvágás során azonosítottuk is a mai felszínhez képest 175 cm mély, V-profilú, meredek falú árkot, melyet a puha homokkőbe vájtak. 12 Itt szeretném megköszönni Rácz Miklósnak a vázszerkezethez kapcsolódó rekonstrukciós ötleteit, melyeket baráti beszélgetéseink során felvetett. 279
