Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Héczey-Markó Ágnes - Jankovics Norbert: Apácatorna templomai
A két rotundát és Apácatorna templomát a külső lizénás tagolás miatt is szokás a felsorolt, késő Árpád-kori emlékekkel párhuzamba hozni, pedig a faltükrökkel és rétegezett lizénákkal tagolt homlokzatok az érett romanika hazai kibontakozásával a 12. században már gyakoriak voltak.27 Összefoglalva tehát a korai apácatornai templom meglévő részleteinek elemzésére vonatkozó megállapításokat: a diadalív pillér kialakítása, tagolása, az épület arányai és formája, valamint a külső homlokzattagolás ismert részleteiből önmagában nem következik az épület késő Árpád-kori kormeghatározása. Véleményünk szerint a korábbi szakirodalomban szereplő építészeti párhuzamaitól való eltérései éppenséggel a 12. századi datálást sem zárják ki, ahogyan az azokkal való hasonlóságnak sincsen igazán korjelző szerepe. A korhatározás kérdését teljesen azok a kőfaragványok sem döntik el, amelyeket Koppány Tibor közölt.28 A sarkantyútagos kialakítás a hazai anyagban a 13. század második negyedétől, a század közepétől gótikus építkezéseken tűnt fel leggyakrabban boltozati borda-, olykor párkány, vagy nyíláskeret profiljaként. A földrajzilag legközelebbi példákat a sarkantyús profil alkalmazására Veszprémben (a Szent György-kápolna és talán a székesegyház épülete is), Gyulafirátóton (a premontrei prépostsági templom), Sopronhorpácson (az ágostonos templom) vagy Türjén (a premontrei prépostság) találhatjuk.29 Az apácatornai eredetű kövek, mivel nem íves faragványok, nem boltozat, hanem valószínűleg kapu részeként értelmezhetők.30 A forma eredetére nézve gótikus, a profil kialakítása szabatos, de a felületét díszítő dekoratív faragás kivitele provinciális, jó párhuzam a felület kialakítására a táplánszentkereszti kapuzat szárköveinek tagolása.31 A részletforma „falusi” feltűnése már a korai gótikus megoldások szóródását jelzi, és a 13. század második fele elé aligha keltezhető. Ha a töredékek valóban az apácatornai templom kapujának faragványai, és azok egy időben készültek a templom építésével, akkor a korai épület a 13. század második felére keltezhető. Mivel a faragvány eredeti kontextusa nem ismert, a nyílás könnyen lehet egy 13. századi bővítés eredménye is. A datálás talán csak akkor válhat biztosabbá, ha belső falkutatás és a korai templom feltárása is megtörténne, egyelőre azonban a 12. századi építés lehetőségét is nyitva kell hagyni.32 Az Árpád-kori templom első jelentősebb átalakításait nem tudjuk pontosan korhoz kötni, azok az apszis ablakait érintették, és valószínűleg egy oltár felállításával hozhatók összefüggésbe. A déli apszisablakot a fényáteresztő képesség növelése érdekében káváinak lefaragásával kiszélesítették, a lefaragott sarkokat pedig sárgás vakolattal látták el. A középső ablakot feltehetően ugyanekkor befalazták, mivel az oltárkép felállítása miatt funkcióját vesztette. A déli ablak szélesítése a legkorábban a késő középkorban történhetett, de a nyílás újkori beszűkítése, záradékának újjáépítése szerint a 18. század végénél korábbi. Mivel 1779-ben a templomban nincsen semmilyen említésre érdemes berendezés, tehát oltár sincs,33 valószínűbb a késő középkori, kora újkori datálás. Elképzelhető, hogy a külső részletek egy részét (például lizénák, lábazat) már ekkor lefaragták. Barokk újjáépítés a források tanúsága szerint 1785-ben történt. Legkésőbb ekkor tüntették el a külső tagolás még meglévő részleteit, bontották vissza az apszis és talán a hajó falkoronáját. Az előbbi valószínűleg a félkupolás lefedés újjáépítését is jelentette. Az apszis déli nyílását újra beszűkítették, és a hajóablakokat is átalakították, jellegzetes barokk vonalú, félkörívesen záródó formát nyertek, a záradék vállvonalában kis beugró profillal és egyszerű, vakolatból kialakított szalagkereteléssel. Az oldalhomlokzatok részben megőrizték eredeti tagolásukat, de a nyugati szakaszokon az épített lizénákat vakolatból készítették el újra. Ugyanekkor az apszisra is került két vakolatlizéna. A templom bejárata ebben a korszakban már a nyugati oldalon nyílt. Valószínűleg barokk bővítésnek tekinthető a hajó északkeleti sarka mellé emelt sekrestye, amelyet Lux Kálmán felmért. Két bejárata volt, egy a hajóból, egy pedig a nyugati oldalán, kívülről. Dongaboltozat fedte. A kutatás során a lábazat szintjében, az északkeleti sarokban megfigyelt jelentős visszabontás a sekrestye keleti falának utólagos bekötésével magyarázható, a sekrestye elbontása után itt keletkező falhiányt az 1940-es években ugyanis ki kellett pótolni. A sekrestye déli ablakában a feltárás során a barokk ablak formáihoz igazodó fa ablakszerkezetet találtunk, amelynek a nyílás modern kori befalazásakor csak üvegezését távolították el. A szerkezet történeti korú, 18—19. századi, pontosabb meghatározáshoz szakértői vizsgálat szükséges. Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert: Apácatorna templomai 27 Tóth 2001: 238; Tóth 1998: 50-51. 28 Koppány 1991:13. 29 Várnai 1955; Tóth 1967; Horler (szerk.) 1995. 30 „[...] a hajó lebontása alkalmával a falakban talált ablak kőrámáinak darabjai. Sajnos, csak egy-két darabot sikerült felfedezni.” Molnár 1942: 16. 31 A táplánszentkereszti kapuzatról: Valter 2004:187-189,104. rajz, 155—158. képek. 32 A falkutatás segíthet meghatározni a fejezetek eredeti formáit, választ adhat azokra a kérdésekre, hogy létezett-e körbefutó párkány a szentélyben, eredeti-e a diadalív mai alakja. A modern templom a sekrestye terét kivéve teljes egészében a korábbi mellé épült fel, tehát az utóbbi teljes egészében feltárható. Egy későbbi ásatással olyan fontos kérdések volnának eldönthetőek, hogy mikor létesültek az egyes épületrészek, milyen tornya volt a templomnak a középkorban, vagy a barokk átépítés után, hol nyílt a bejárat. 33 Molnár 1942: 16. 242
