Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma
Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma Történeti adatok A településről viszonylag kevés írott forrás maradt meg. A budai káptalan birtoka volt és feltehetően már a 12. században ide tartozott. A krónikás hagyomány szerint I. Géza adott három falut a budai egyháznak, Győrffy György szerint ez téves beszúrás, úgy vélte, valójában II. Géza volt az adományozó. A három falut Merenye, Budavári Dénes és Budavári Muszt településekkel azonosította, az elsőről okleveles adatok alapján tudjuk, hogy 1192-ben már a budai káptalané volt. Győrffy feltételezi, hogy ekkorra a másik két település is a káptalan birtokába került. A település neve arra utal, hogy az adományozás viszonylag korán történt, amikor Óbudát Budavárnak nevezték.2 Kissé szokatlan módon, az első konkrét információnk nem a település templomára, hanem malmára vonatkozik. 1329. május 13-án kelt a somogyi konvent oklevele, amelyben beszámolnak egy előző nap Dench-tn, azaz a mai Szőkedencsen tartott határjárásról, amelyet a nádor emberei egy Lőrinc nevű pap vezetésével tartottak. Ekkor egy malmot is visszaszállíttattak Dencsre, amit korábban egy bizonyos Endus fia János vezetésével elloptak és Mesztegnyőre szállítottak.3 Az épület fából készülhetett. Ugyaninnen tudjuk, hogy a településen a káptalan mellett világi birtokosok is voltak. A malom tulajdonosaként egy bizonyos Zeuke János fia Mihály nevű birtokost említenek. Talán a település nevét is a birtokos család nevéhez köthetjük - bár a Szőkedencs név középkori forrásokból nem ismert. Az, hogy a település egyes részei különböző birtokosok kezére kerültek, részben magyarázhatja a forrásokban lévő többféle elnevezést is. A templomot először 1333-ban, a pápai tizedjegyzékben említik. Innen tudjuk, hogy Dénes temploma a segesdi főesperesség alá tartozott, 1333-ban Péter nevű papja 15 széles dénárt fizetett. Feltehetően szintén a település templomára vonatkozik az adat, miszerint 1400. október 1-jén a pápa a sárosdencsi Szt. Erzsébet-plébániatemplomnak búcsúengedélyt adott a főbb ünnepek alkalmára.4 A település életében jelentős pusztítást okozott az 1440-es években folyó belháború. 1444-ben, a hatalmaskodásokat vizsgáló somogyvári megyegyűlés megállapította, hogy Marcali Vajdafi Imre és János az óbudai káptalan több birtokát elfoglalták. A település ekkor tulajdonosa után Budauaridench néven szerepel. Praediumként említik, mivel „az elmúlt zavaros időkben elfoglalták, elpusztították, kifosztották, mi több, elnéptelenítették”.5 A település a 16. századi rfce-jegyzékekben Vargadench néven tűnik fel, birtokosai már a Véseyek, akik a török kiűzése után is birtokosok lettek.6 1542-ben a település Balázs nevű plébánosa 65 dénárt fizetett. A környék legfontosabb útvonala a Balaton déli partján, Fehérvártól Keszthelyig húzódott, majd ott délnek fordult.7 Erre az útra a település két ponton kapcsolódhatott. A középkori úthálózatot okleveles források alapján rekonstruáló Glaser Lajos egy Zákányból, Szentpéteren és Paton át Balatonberényig - a Balatoni útig - vezető útvonalat említett. Erről tudjuk, hogy Vorsön is keresztülment.8 Feltételezhetjük, hogy Dencset is érintette, hiszen míg VÖrs, Balatonberény és Szőkedencs egyvalamikor a Balaton elmocsarasodó öblei által körbezárt területen van, addig Pat és Pogányszentpéter már a berek nyugati oldalán fekszik. A településtől keletre, Nagyszakácsin, Somogyzsitván, Maróton át Balatonszentgyörgyig haladt egy út.9 Erre Zsitfánál csatlakozhatott egy Dencsről kiinduló útvonal. A két település a Balatonból kinyúló öböl két partján, egymással szemben feküdt. A törökkorban biztos volt köztük út, amelyet egy kis elővár őrzött. A falu életében a török kor jelentett végzetes törést. A falutól délkeltre 2 km-re található Csákány település, amelynek ferences kolostorát 1544-ben végvárrá alakították.10 Zsitván a csákányi várhoz tartozó elővár, góré, a mocsári útnál lévő megfigyelő hely épült.11 A török-magyar határ sokáig itt húzódott, a Csákányon kialakított várat a harcok során többször ostromolták, a környező falvakkal együtt többször gazdát is cserélt. Eközben az utóbbiak súlyos veszteséget szenvedtek. A térség végül Kanizsa elfoglalásával került török kézre és a felszabadító háborúkig ott is maradt. A közeli Kiskomárom vára viszont a 17. században is magyar kézen volt, így a török-magyar határ ezúttal is a térségben húzódott. A falu 1573-ban feltűnik a török adólajstromokban, ekkor öt porta volt itt, de hamar elnéptelenedett, 1703-ban pusztaként említették, majd néhány évtized múlva újratelepítették.12 2 Győrffy 1997: 95. 3 Borsa 1991: 66-67. MNLOL.DF 230321. 4 Mályusz 1956: 64; Aradi 2007: Adattár. 5 Borsa 1989:18-19. MNL OL, DL 106005. 6 Csánki 1914:160. 7 Glaser 1929:266; Glaser 1932:1-7. 8 Glaser 1929: 267. 9 Glaser 1929: 273. 10 Magyar-Nováki 2005: 40-41; Aradi 2013:210. 11 Magyar-Nováki 2005:136. 12 Csánki 1914:160. 216
